Az egészségmánia is betegség

2017. április 21. péntek, 12:55 Medveczky Attila
Nyomtatás

A zárt ajtók mögött nem lehet tudni, ki milyen szélsőséges étkezés szerint él. Az viszont bűncselekmény, ha az általa hitt eszmék szerinti életmódot vezetve veszélyezteti mások, főleg gyerekei életét

Néhány éve lehet olvasni egy latin orvosi kifejezésről, az orthorexia nervosáról, magyarul a beteges egészségmániáról. Az elmúlt évtizedekben az orvosok és táplálkozási szakemberek mind gyakrabban hívják fel figyelmünket az egyes élelmiszerek, adalékanyagok, tartósítószerek egészségtelen hatásaira. Ezeket vagy betartják egyesek, vagy nem. Irinyi-Barta Tünde Okleveles Táplálkozástudományi szakember: közölte: az ideális az lenne, ha a reggeli-tízórai-ebéd-uzsonna-vacsora aránya energiabevitel szempontjából 25-10-30-10-25% arányban oszlana el.

Józsefvárosban élek, s találkozom olyan szülőkkel, akik gyermeküknek zsírral leöntött tésztát adnak, de olyanok is vannak, akik csupa nyers zöldséget. Világtendencia, hogy megjelentek a szélsőséges táplálkozási szokások?

–Sajnos igen. A hatalmas információ-áradat, ami a mai modern kor embere számára rendelkezésre áll, ömlesztve zúdul az interneten keresztül, és sokan nem hiteles forrásokból, szakemberektől tájékozódnak az egészségüket illetően, hanem mindenféle hiteltelen oldalról próbálják összeszedni, mi számukra a legmegfelelőbb, mi nyújthat segítséget a problémájuk megoldására. Így van ez az egészséges táplálkozással kapcsolatban is, leginkább a súlyfelesleggel küzdő betegek körében. Ők a legfogékonyabbak arra, hogy a divatos diétákkal, csodákat és gyors fogyást ígérő étrendekkel sanyargassák szervezetüket, ezáltal előre nem belátható egészségügyi károsodásokat okozva maguknak, amellett, hogy az eredmény sem lesz tartós.

Mi jellemző az orthorexiás betegre?

–Az orthorexiás beteg ugyanúgy evészavarral küzd, mint az anorexiás vagy bulimiás. A mániás egészségfüggő beteg kizárólag olyan ételt és italt fogyaszt, amelyet egészségesnek tart, és olyannyira az élete középpontjába helyezi az egészséges életmódot és táplálkozást, hogy ez határozza meg a mindennapjait. Órákat tölt étrend- és bevásárlólista-tervezéssel, kényszeres kalóriaszámolással, a fejében lévő egészséges testkép kialakításával, a napjait percre pontosan beosztja, mikor mit, és mennyit (grammra pontosan) ehet. Kontrollmániás, perfekcionista, gondosan megválogatja, melyik élelmiszert honnan szerzi be, hosszasan tanulmányozza a címkéket, az összetevők listáját. Fokozatosan megváltozik a személyisége, elfordul a világtól, zárkózottá válik, szemében mindenki más „beteg”, ha nem egészségesen táplálkozik, és általa „szemétnek” tartott ételeket fogyaszt. Felsőbbrendűnek tartja magát, amiért szerinte ő tökéletesen étkezik.

Elképzelhető, hogy olyan sokat hall másoktól az egészségtelen ételekről, hogy szinte beteges mértékben figyel a minőségre? Tehát mi állhat a megszállott egészséges étkezés mögött? Vagy idegi probléma?

–A háttérben állhat idegi probléma is, mint például saját korábbi betegség, a kiújulástól való félelem, esetleg családban, baráti körben fennálló komoly betegség, vagy tragikus eset, amely összefüggésben állhatott a táplálkozással. Önértékelési probléma, áhított testkép kialakítása is okozhatja ezt a betegséget, ami a médiából özönlő, ideálisnak tartott külalak nyomasztó hatásának köszönhető. Fokozatosan alakul ki a betegség, eleinte csupán életmódváltás a cél, egy általánosabb egészséges táplálkozás, súlyfeleslegtől való megszabadulásra való törekvés, de szépen lassan elmélyül az egészségtudatosság a fenti okok miatt.

Meg lehet állapítani, hogy főleg kiket érint ez a zavar?

–Van egy bizonyos réteg, ahol gyakrabban lehet találkozni étkezési zavarral küzdő személyekkel, mégpedig a jómódú, tehetősebb hölgyek körében. Elsősorban azért, mert ők engedhetik meg maguknak, hogy minden olyan élelmiszert megvegyenek, amely egészséges, vagy annak gondolják, hiszen számukra fontos az összetétel, az előállítás („bio”), a származási hely. (Természetesen nem mindenki orthorexiás, aki ilyen termékeket vásárol!) Ezek a nők általában tanultabbak, magas pozíciókban dolgoznak, és emiatt még fontosabb a megjelenés számukra. De testépítők, fitneszedzők között is lehet találkozni olyan személlyel, akiket gyakrabban érint ez a betegség.

Ezek az emberek azért döntenek egy étkezési szokás mellett, hogy egészségesek legyenek. De valóban azzá válnak?

–Testileg lehet, de lelkileg semmiképpen sem. Az orthorexiás betegek amennyire egészségtudatosak, annyira kárt is tehetnek magukban. A gondosan megválogatott ételek, a megtervezett étrend lehet megfelelő összetételű, abban az esetben testi egészségkárosodás nem következik be, csupán mentális. Ugyanakkor előfordulhat, hogy bizonyos tápanyagot (például szénhidrát, zsír) elkerül, akkor jelentkezhetnek hiánybetegségek és emésztési problémák is. A hiányos táplálkozással makro- és mikrotápanyag-hiány is jelentkezhet, de vannak, akik ennek elkerülésére étrend-kiegészítő tablettákat és vitaminokat szednek.

A különböző hiánybetegségek mellett az is elképzelhető, hogy annyira hangoztatják saját elképzelésüket a táplálkozásról, hogy az emberek elkerülik őket?

–Igen. Egyértelműen leszűkül a baráti és munkahelyi kör, kimaradnak az összejövetelekből, mert félnek, hogy olyan ételeket kell fogyasztaniuk, ami számukra tilos. A társak számára egy idő után zavaró lesz, hogy barátjuk kritizálja őket „hagyományos” étkezési szokásuk miatt, aki már-már semmi másról nem is hajlandó beszélgetni. A tartósítószereket egyenesen méregnek titulálják. A betegek éreztetik, hogy lenézik a többi embert, amiért általuk „szemétnek” titulált ételt esznek.

Sokszor azt hozzák fel, hogy a remeték, a Bibliában olvasható személyek közül többen is csak az erdők, mezők növényeit fogyasztották, és hogy az őskorban nagyon kevés húst fogyasztottak. Ha hosszú évekig csak magvakat, nyers zöldséget eszünk, az mihez vezet?

–Az, hogy régen, az őskorban, vagy a Biblia szerint mit ettek az akkor élő emberek, nem tudhatjuk bizonyosan, mint ahogyan azt sem, hogy milyen betegségekben haltak meg akkoriban. (Bár azt lehet tudni, hogy sokan nem élték meg a 40 éves kort sem…) Erre hivatkozni egyszerűen nem releváns a mai modern, civilizált, felgyorsult életünkben. Szervezetünknek most is ugyanazokra a tápanyagokra (szénhidrátok, fehérjék és zsírok), ásványi anyagokra és vitaminokra van szüksége, mint évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt, ebben nem történt változás. Abban viszont igen, hogy mennyivel változatosabbá vált a technikának köszönhetően az, hogy mit tudunk elfogyasztani (ezzel párhuzamosan megjelentek olyan betegségek is, amelyek a táplálkozással összefüggésben állnak, és régen nem volt jellemző, mint például a cukorbetegség, vagy az elhízás). Ha valaki nyers koszton él, azaz mindössze magvakkal és zöldségekkel fedezi a napi energiaigényét, az hosszú távon emésztési panaszokat, bélproblémákat, tápanyaghiányt okozhat.

Ismerjük az agárdi tragikus esetet, mikor a kisfiú halálát nem a hanyagság , hanem a hisztérikus törődés okozta, és az, hogy a család bizalmatlan volt a védőnőkkel, orvosokkal szemben. Hogy fordulhat elő, hogy diplomás emberek nem tudják, hogy a gyermekük szervezete az intenzív növekedés miatt nagy mennyiségű és jó minőségű tápanyagokat, vitaminokat, ásványi anyagokat igényel?

–Sajnos abban az esetben a „hisztérikus törődés” kimerült annyiban, hogy a gyermeket anyatejjel táplálták. Ez a legtökéletesebb táplálék a gyermek 6 hónapos koráig, de utána fokozatos bevezetéssel minden tápanyagot meg kell ismertetni a babákkal, hiszen szervezetük folyamatos fejlődéséhez és a növekedéshez nem lesz elegendő az anyatejjel elfogyasztott kalóriamennyiség. Szélsőséges esetek bárhol előfordulhatnak, napvilágot viszont csak akkor látnak, ha valamilyen sajnálatos tragédia bekövetkezik. Nem lehet tudni, zárt ajtók mögött ki milyen szélsőséges nézetek szerint él. Az viszont bűncselekmény, ha az általa hitt eszmék szerinti életmódot vezetve veszélyezteti mások életét. Az egészségmániás személyek gyakran biogyümölcsön, -zöldségen és magvakon kívül maguk sem fogyasztanak mást, és biztosak abban, hogy mindezekkel képesek fedezni testük szükségleteit.

Mit javasol, hogyan etessük fejlődésben lévő gyermekeinket?

–Csecsemők számára a legideálisabb, ha kizárólag anyatejet (tápszert) kapnak 6 hónapos (4 hónapos) korukig. Majd az élelmiszerek fokozatos bevezetésével (ld. hozzátáplálási táblázatokban) kiszélesedik a paletta, és jó minőségű zöldségekből, gyümölcsökből, húsokból, zsiradékokból és gabonafélékből, később tejtermékekből fedezzük a napi energiaigényüket. Egy tápanyagot (szénhidrátok, zsírok és fehérjék) sem szabad megvonni tőlük, akkor sem, ha mi magunk esetleg diétázunk. Arra azonban figyeljünk, hogy édességeket, cukros ételeket és italokat minél kevesebbet kapjanak. A védőnő és a házi gyermekorvos tanácsait igyekezzünk megfogadni és betartani.

„Reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj úgy, mint egy polgár, és vacsorázz úgy, mint egy koldus” – tartja a régi intelem. Ezt a mai rohanó, stresszes világban mennyien képesek betartani? Azt veszem észre, igen sokan a legnyugodtabban este esznek, és „bepótolják” azt, amit nappal elhagytak. Gondolom, ez is testi és lelki zavarokhoz vezethet…

–Az a legritkább, hogy olyan személlyel találkozok, aki képes betartani az ajánlott, napi ötszöri étkezést. Általában a reggeli rohanásban, munka és iskola előtt kevesen kelnek fél órával korábban, hogy nyugodt körülmények között meg tudjanak reggelizni. A délelőtt folyamán egy gyors harapnivalót magukhoz vesznek, amivel kihúzzák ebédig, de az ebéd ideje sem délre, hanem kora délutánra húzódik. Az uzsonnai étkezés elmarad, majd otthon egy kiadós vacsorával tömik meg az egész nap nélkülöző gyomrot. Ez a fajta életmód előbb-utóbb megbosszulja magát, és túlsúlyhoz, elhízáshoz, keringési és emésztőrendszeri megbetegedésekhez vezethet. A régi mondást a mai állásfoglalásunk szerint egyébként sem tartjuk mérvadónak, hiszen az ideális az lenne, ha a reggeli-tízórai-ebéd-uzsonna-vacsora aránya energiabevitel szempontjából 25-10-35-10-25% arányban oszlana el.

Véget ért a nagyböjt időszaka. Korunkban is lényeges a böjtölés?

–Szervezetünk számára nincs szükség semmilyen tisztítókúrára vagy méregtelenítésre, hiszen ezt a feladatot a vesék és a máj tökéletesen ellátják. A böjtölés során ugyanakkor némileg tudatosabban odafigyelünk az étkezéseinkre, mit lehet enni, és mit nem. Ezt a tudatosságot megtartva, de nem átesve a ló túloldalára, hanem az arany középutat megtalálva, mindenki számára fontos lenne az egészséges életmód és a kiegyensúlyozott, tápanyagokban gazdag, rendszeres táplálkozás.

 

Medveczky Attila