Elutasítunk minden látszatmegoldást, látszatsegítséget, ami esetleg többet árt, mint használ

Együttműködési szándéknyilatkozatot írt alá október 27-én a Józsefvárosi és a Kőbányai Kábítószerügyi Egyeztető Fórum. Dr. Ferencz Orsolya a Józsefvárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum elnöke: rendőrkapitányságunk az utóbbi években kiemelten foglalkozott a droggal kapcsolatos bűncselekmények feltérképezésével, felgöngyölítésével, s nagyon komoly eredményeket értek el. Sokszor fedett akciókról van szó, melyek akár hónapokig is tarthatnak. Nem elég egy díler elfogása, az egész hálózatot kell lekapcsolni.

Önök keresték föl a kőbányaiakat, vagy fordítva történt?

– Konkrétan ezt a kezdeményezést Kőbánya indította Józsefváros felé, de a két kerület már régebben együttműködik, hiszen a Józsefvárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum számos tagja a kőbányai fórumban is tag. Sőt az Emberbarát Alapítvány vezetője, Bereczki Sándorné, a Kőbányai Kábítószerügyi Egyeztető Fórum elnöke, s nálunk pedig az Egészségügyi és Szociális Ellátó Munkacsoport egyik legfontosabb tagja.

Tehát létezik „átjárás” a kerületek között.

– Amire korábban is szükség volt már, s ahogy Kocsis Máté polgármester úr köszöntőjében elmondta, nagyon sokszor az ügyek és az érintett személyek is átfedésben vannak a kerületek között.

Természetesen, hiszen a kerületek határán nincs sorompó, hogy ne jöhessenek át a dílerek és a drogbetegek.

– Pontosan. Elég, ha csak annyit mondunk, Hős utca, és már mindenki tudja, mire gondolunk. A dílerhálózatok működése teljes mértékben lefedi a kerületeket, ők a határokkal nem foglalkoznak, s ugyanúgy a szenvedélybetegek is megfordulnak több kerületben.

Ugyanolyan problémákkal küzd a drog területén a két városrész?

– Inkább hasonlókkal. Józsefváros és Kőbánya is nagy kiterjedésű kerület, de mindegyik rendelkezik helyi sajátosságokkal. Gondolhatunk az elhagyatott gyárterületekre, a sűrűn lakott, de lepusztult háztömbökre. Azért nem árt tudni, hogy Budapest és az ország szinte valamennyi települése szembesül a problémákkal, de mindenütt vannak helyi sajátosságok. A budai oldal is küzd a drogproblémával, nemcsak a pesti, de ott nyilván más jellegűek a gondok.

Mégsem lehet olyan gyakran hallani a budai kerületekben a drogról, mint mondjuk Józsefvárosban.

– Ez a kerületek bátorságától függ. Józsefvárosban mindig azt vallottuk, hogy a problémák nem attól szűnnek meg, ha nem beszélünk róluk, hanem, ha megoldjuk azokat. Nem csak a városrehabilitáció kapcsán beszéljük meg nyíltan a problémákat – vagy visszautalhatok a hajléktalanság kérdésére, amit szintén bátran felvállaltunk –, hanem a drog ügye is ide tartozik. Ezért minden önkormányzatot a szembenézésre biztatok; Józsefvárosban ez egyértelműen pozitív eredményeket mutat.

Mi az együttműködési szándéknyilatkozat lényege? Miben állapodtak meg?

– Fontosnak tartjuk a kerületek drogstratégiájának összehangolását, tehát az éves szintre lebontott cselekvési tervek harmonizálását. Szorgalmazzuk a tagjaink közti kapcsolatteremtést, sőt a kábítószer-egyeztető fórumok belső struktúráját is szeretnénk szinkronba hozni – gondolok a munkacsoportok felépítésére. Továbbá egymás fórumaiba megfigyelői státusszal kívánunk tagokat delegálni, és legalább évente egyszer szeretnénk közös plenáris ülést tartani, ahol áttekintjük az elvégzett munkát.

Lényeges kérdés: hogyan lehet a kábítószerfüggők számára hatékony segítséget nyújtani?

– A felépülés központú rehabilitációra gondol. Ez a kulcsszó, amit paradigmaváltás után Józsefváros hangoztat a már szenvedélybetegek esetében. Kizárólag ezt a fajta rehabilitációt tudjuk elfogadni. Tehát elutasítunk minden látszatmegoldást, látszatsegítséget, ami esetleg többet árt, mint használ, és néha még a halálba is segíti a beteget azáltal, hogy fenntartja számára a drogozás állapotát. Kizárólag abban tudunk együttműködni, hogy olyan hatékony segítséget kapjanak, és olyan útra lépjenek rá, ahonnan tényleges esélyük van nemcsak a fizikai felépülésre, hanem a reszocializációra, a társadalomba való visszailleszkedésre is. Számunkra minden élet érték, nem mondhatunk le senkiről, ezért ki kell mentenünk ezeket az embereket abból a csapdából, ahová akár saját, akár mások hibájából kerültek.

A két egyeztető fórum miben tudja támogatni a rendőrség munkáját? Főleg abban, hogy az iskolák elől a dílereket eltávolítják?

– Kerületünk pozitív példáját említhetem meg: rendőrkapitányságunk az utóbbi években kiemelten foglalkozott a droggal kapcsolatos bűncselekmények feltérképezésével, felgöngyölítésével, s nagyon komoly eredményeket értek el. Sokszor fedett akciókról van szó, melyek akár hónapokig is tarthatnak. Nem elég egy díler elfogása, az egész hálózatot kell lekapcsolni. Emiatt sokszor a lakosság türelmetlen is, mert úgy látják, hogy bejelentésük után, nem történik semmi. Holott a rendőrkapitányság létrehozott egy kifejezetten drogügyekre specializálódott gyors reagálású csoportot, és hónapokig tartó fedett akciót hajtanak végre, hogy végigkövessék az egész láncolatot. Olyan komoly problémákkal küzdünk, hogy nemcsak a rendőrség, hanem a dílerek is rendelkeznek térfigyelő kamerákkal. Ennek ellenére kerületünk rendőrei komoly eredményeket értek el. Tudtommal a kőbányai rendőrkapitányság is együttműködik az ottani kábítószerügyi egyeztető fórummal, és Budapesten preferált cél, hogy minél hatékonyabban működjenek együtt a kerületi rendőrkapitányságok és a kábítószerügyi egyeztető fórumok.

Nem kerülhetem meg a dizájnerdrogok témáját. Hiszen úgy tűnik, egyre nagyobb a kereslet a folyamatosan változó összetételben piacra dobott szerek iránt.

– A dizájnerdrogok nagy veszélye abban rejlik, hogy az összetételük olyan gyorsan változik, hogy erre sem a fogyasztók, sem a szakma nem tud adekvát választ adni és alkalmazkodni. Sőt maga díler, és a tervező, aki a mesterséges molekulát létrehozta, sem tudja, hogy az milyen hatással lesz a fogyasztóra. Tehát élőember-kísérlet folyik a világon. Egészen horrorisztikus tünetekről számoltak már be toxikológusok, sürgősségi betegellátásban dolgozó orvosok. Az összetétel azért is változik, mert ha valamelyik molekuláról kiderül, hogy tudatmódosító szer, az C-listára kerül, míg az új még nem, mert kipróbálatlan anyag. Így ez nagyon veszélyes dolog; egészen mást jelent ma a drogozás, mint anno, a heroinkorszakban. Ráadásul a dizájnerdrogok elég olcsók, így a halmozottan hátrányos, szegény rétegek érintettek ebben a problémában.

A drogokhoz, még ha olcsók is, pénz kell. A drogozás összefügg az utcai tolvajlással?

– Nagyon nehéz erről hivatalos statisztikát készíteni. A rendőrség is küzd ezzel a problémával, hiszen nem lehet címkézni. Azt természetesen mindenki tudja a szakmán belül is, hogy léteznek drogokkal kapcsolatos bűncselekmények. Tipikusan ilyenek a nyakláncletépések, a táskakitépések, a kisebb-nagyobb értékben elkövetett rablások, illetve a közszeméremsértés, amikor valaki, magából kivetkőzve minden ruhadarabját ledobálja magáról. Sokszor a tesztek sem mutatják ki, hogy ezen cselekmények elkövetői drogosok, mert a dizájnerdrogok többségében állandóan más összetételű és szerkezetű anyagok vannak.

Tehát a drogozást teljes mértékben megszüntetni nem lehet, de minél jobban törekedni kell a visszaszorítására?

– A célunk, hogy drogmentes világban éljenek gyermekeink. Ez egy idea, hiszen tudjuk, hogy 30 ezer évvel ezelőtt is rágcsálták őseink a „varázsgombát”, tehát valószínűsíthető, hogy teljes mértékben nem lehet a drogot eltüntetni. A Nemzeti Drogellenes Stratégiának mégis ez a távlatilag megfogalmazott célja, hiszen kompromisszumot nem köthetünk. Semmilyen drogot sem legalizálunk. Emellett lényeges a minél hatékonyabb prevenció országos szinten, és a kínálat visszaszorítása. Senki ne élhessen meg abból, hogy drogot árul, és mások életét veszélyezteti.

 

Medveczky Attila