A magyar muraközi lótenyésztés, leszámítva néhány magánszemély lelkiismeretes munkáját, kizárólag az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság tenyészetére korlátozódik
Világviszonylatban egyes becslések szerint óránként kihal egy faj, többségük azelőtt, hogy tudnánk a létezéséről, szerepéről a bioszférában. A tudomány közel 2 millió fajt írt le napjainkig, de valószínűsíthetően 10 millió közelében jár a Földön előforduló fajok száma. Európában körülbelül 200 000 növény és állatfajt ismerünk, a 2010-ben megjelent EU biodiverzitás állapotfelmérés szerint a szárazföldi emlősök 15%-a, a kétéltűek 22%-a, a hüllők 21%-a és a madarak 12%-a kihalással fenyegetett – tudtuk meg az agártárca környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkárától
Államtitkár úr nemzetstratégiai feladatnak nevezte a genetikai erőforrások védelmét az Őrségi Nemzeti Park génmegőrzéssel foglalkozó őriszentpéteri szakmai rendezvényén. Mindez mennyiben kötődik az EU 2020-ig tartó biodiverzitási stratégiájához?
– Az EU 2020-ig szóló biodiverzitási stratégiájának 3. célja a biológiai sokféleség fenntartásában és fokozásában a mezőgazdaság és az erdészet által játszott szerep növelését célozza meg. Ehhez kapcsolódóan a Stratégia 10. intézkedése irányul az európai mezőgazdaság genetikai sokféleségének megőrzésére. Ennek keretében a Bizottság és a tagállamok ösztönzik a mezőgazdasági genetikai sokféleség támogatását célzó agrár-környezetvédelmi intézkedések alkalmazását, és megvizsgálják a genetikai sokféleség megőrzését célzó stratégia kidolgozásának lehetőségeit. Magyarország esetében már 2013-ban elkészült az élelmezési célú növényi genetikai erőforrások megőrzésének 2020-ig szóló stratégiája, melynek célkitűzései összhangban vannak a fent említett európai uniós stratégiával, és – többek között – a génbanki gyűjteményekben őrzött genetikai anyagok gazdálkodók számára történő hozzáférésére, a hazai és tájfajták használatának ösztönzésére, országos gyűjtőprogram elindítására tesz konkrét intézkedési javaslatokat.
A biodiverzitás, azaz a bennünket körülvevő ökoszisztémák, fajok és gének rendkívüli változatossága azon túl, hogy önmagában véve is fontos, élelmet, ivóvizet is biztosít a társadalom számára?
– Ez valóban így van, ezért nagyon fontos szempont a biológiai sokféleség, a fajok és élőhelyek által alkotott összetett ökológiai rendszerek jó állapotának megőrzése és fejlesztése. Mindennapi életünk során elválaszthatatlanok vagyunk a minket körülvevő ökológiai rendszerektől, más néven ökoszisztémáktól. A tiszta levegő, amelyet belélegzünk, az ivóvíz, amelyet elfogyasztunk, a kenyér összetevői, a körülöttünk levő bútorok alapanyaga, télen a tűzifa, amellyel fűtünk és egyéb nyersanyagok, mind az ökoszisztémák termékei.
Két évvel ezelőtt azt lehetett olvasni, hogy a biológiai sokféleség válságba került, s hogy Európában a vadon élő fajok csaknem egynegyedét a kihalás fenyegeti. Ez igaz Magyarországra is?
– Világviszonylatban egyes becslések szerint óránként kihal egy faj, többségük azelőtt, hogy tudnánk a létezéséről, szerepéről a bioszférában. A tudomány közel 2 millió fajt írt le napjainkig, de valószínűsíthetően 10 millió közelében jár a Földön előforduló fajok száma. Európában körülbelül 200 000 növény és állatfajt ismerünk, a 2010-ben megjelent EU biodiverzitás állapotfelmérés szerint a szárazföldi emlősök 15%-a, a kétéltűek 22%-a, a hüllők 21%-a és a madarak 12%-a kihalással fenyegetett. Magyarország növényvilágát tekintve a 2007-es vörös lista 943 edényes növényfajt különít el, amelyből a Természetvédelmi Világszövetség nemzetközi kategóriarendszere alapján 5% kipusztultnak számít, 12% kihalással fenyegetett, 28% veszélyeztetett, illetve sebezhető, valamint 36% veszélyeztetettség közeli állapotban van. Ezen az egy példán is érzékelhető, hogy a veszélyeztetett fajok aránya jelentős. Az eddigi fajkihalások nagyobb részt az emberi tevékenységnek köszönhetőek, ezért az emberiségnek óriási felelőssége van a Föld élővilágának megőrzésében.
A hazai nemzeti parkok mennyiben járultak vagy járulnak hozzá egyes hazai fajok génmegőrzéséhez?
– A nemzetipark-igazgatóságok jelentős szerepet vállalnak az őshonos haszonállatok génmegőrzésében, a magyar szürke marha, bivaly, cikta juh, hucul és muraközi ló alkotta állományaik országos viszonylatban is meghatározóak. A legtöbb igazgatóságnál az általuk tartott őshonos és régen honosult mezőgazdasági állatfajok és fajták állományai között már nukleusz állomány is megtalálható, amely a génmegőrzéssel fenntartott régi háziállatfajtáknak a kiemelten szelektált, legmagasabb genetikai értékét képviselő tenyészállataiból kiválogatott állomány. Kiemelendő a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság magyar szürke marha vonaltenyésztése, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság cikta juh kosnevelő telep fenntartása, valamint a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság és a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. által fenntartott magyar szürke marha bikanevelő telepek működtetése is. Kormányzati szándék a génmegőrzési tevékenység, illetve a génmegőrzési feladatokban való állami szerepvállalás jelentős növelése, melyet a Földművelésügyi Minisztérium egyes háttérintézményeinél (Haszonállat-génmegőrzési Központ, Növényi Diverzitás Központ, nemzetipark-igazgatóságok) meglévő állományok fejlesztése és egy állami génbanki hálózat kialakítása útján kíván elérni.
Ehhez a feladathoz megfelelő forrást is biztosít a Földművelésügyi Minisztérium?
– A nemzetipark-igazgatóságok génmegőrzési célú feladatainak finanszírozását a saját tevékenységükből származó bevételeiken túl költségvetési forrás segíti illetve jogosultak a Vidékfejlesztési Program „Védett őshonos és veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajták genetikai állományának megőrzése” című támogatási intézkedésére pályázatot benyújtani.
Ha már az Őrségről van szó; sikerül-e ott biztosítani a muraközi ló génállományának megőrzését? Tehát ennek a fajtának a megmentését?
– A muraközi ló magyarországi tenyésztése, leszámítva néhány magánszemély lelkiismeretes munkáját, kizárólag az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság tenyészetére korlátozódik. Az igazgatóság 2003. óta szerepelteti céljai közt a muraközi ló megmentését, tenyésztési tevékenységük célkitűzése, hogy a muraközi állomány küllemében homogén, jellegzetes karakterű legyen. Elvárásként fogalmazódott meg a ló sokoldalú hasznosíthatósága, ugyanakkor legyen szerény igényű, tartós munkabírású, könnyen kezelhető, termékeny, jó csikónevelő képességű. Egy általuk kitenyésztett muraközi típusú ménnel és 22, a típusba illő kancával rendelkeznek, magántenyésztőknél kb. 10 muraközi kanca található. Az átfogó kormányzati cél – egy állami génmentő mintaprogram beindítása –, ugyan erőteljesen támaszkodik az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságra, de ez a programnak csak egy szegmensét jelenti. Az őshonos fajtaként nyilvántartott magyar hidegvérű ló tájfajtájának minősülő muraközi ló állományának regenerálását, hasznosítását is célzó génmegőrzését, majd az önálló fajtaként való elismertetését szolgáló program első lépéseként egy kutatási program kidolgozása szükséges, melynek koordinációjával a tárca a Haszonállat-génmegőrzési Központot bízta meg.
A jelenlegi uniós pénzügyi időszakban mekkora összeg jut természetvédelmi fejlesztésekre? Például élőhelyek helyreállítására, védett gyűjteményes növénykertjeink fejlesztésére, és a diákok számára erdei iskolák és óvodák felújítására?
– Élőhely-fejlesztési intézkedéseink és a természetvédelmi kezelés megalapozását szolgáló beruházásaink keretében természeti értékeink – a vadon élő fajok, természetes élőhelyek, barlangok, történeti kertek, gyűjteményes kertek – állapota több mint 120 ezer hektáron javult, illetve javulni fog. E fejlesztések legfőbb forrása a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) volt. Röviden, fő számokban összefoglalva az elvégzett munkát, a 2015-ben záruló operatív program keretében: élőhely-rekonstrukciós fejlesztéseket valósítottunk meg mintegy 22,5 milliárd Ft értékben, helyreállítva 79 000 hektárnyi védett természeti terület, illetve Natura 2000 területet, továbbá gyűjteményes növénykerteket és történeti kerteket állítottunk helyre 811 hektáron 7,6 milliárd Ft értékben és 31 minősített erdei iskolát, ill. erdei óvodát újítottunk fel 2 Mrd. Ft értékben. A KEOP 2015-ben lezárult, de a fejlesztések nem álltak le. A 2023-ig terjedő időszakra szóló Környezet és Energiahatékonysági Operatív Programban (KEHOP) is önálló prioritástengelyként jelenik meg a természetvédelem.
Az KEHOP mellett a Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Programok (VEKOP) is önálló prioritástengelyként jeleníti meg a természetvédelmet. Fejlesztéseink az ország mind a 10 nemzeti parkjában a természetes és a természetközeli élőhelyek széles spektrumát érintik, az aggteleki barlangoktól az alföldi pusztákon át a fertői lápokig. Az Operatív Programok (KEHOP, VEKOP) keretében számos élőhelyvédelmi tevékenységeket valósítunk meg. Fejlesztjük a Természetvédelmi Őrszolgálatot és a természetvédelmi monitorozás eszközrendszerét, illetve nagy hangsúlyt fektetünk a természeti értékek bemutatására, szemléletformálásra. 2015–16-ban több, mint 34 milliárd forint értékben indultak el a természet védelméhez kapcsolódó programok, melyek segítik, hogy 2023-ig újabb 100 ezer hektárnyi leromlott állapotú élőhelyet állíthassunk helyre, biztosítva az ott található természeti értékek megőrzését.
Másik témánk: a Magyarországi Tájházak Szövetsége október elején rendezte meg a Vas megyei Oszkón XIV. Országos szakmai konferenciáját és találkozóját. A tájházak a turisztikai látványosságokon túl miként jelentenek közösségépítő erőt?
– A környezeti nevelés és szemléletformálás területén a köznevelési intézmények mellett a közgyűjteményeknek (könyvtárak, múzeumok), közművelődési intézményeknek, a tájházak hálózatának, a civil szervezeteknek, az egyházaknak és a médiának egyaránt szerepe van. A nemzetipark-igazgatóságok és a natúrparkok, az erdei óvoda, az erdei iskola, a Zöld Óvoda, az Ökoiskola programok, a zöld utak és egyéb zöld civil szervezetek szintén fontos szerepet töltenek be a környezeti nevelésben, oktatásban, szemléletformálásban. A tájházak szerepe ebben a rendszerben, hogy a helyi, tájegységhez kötődő, sokszor unikálisnak számító elemeket hozzák testközelbe a diákok számára. A tájházak, a nemzetipark-igazgatóságok, a civil szervezetek szerepvállalása a jellegzetes magyar tájgazdálkodási örökséggel kapcsolatos ismeretek dokumentálásával hozzájárulnak ahhoz, hogy az örökségi ismeretek integrálódjanak az általános és a szakmai képzésbe. A helyi közösségek táj iránti fogékonyságának, tájidentitásának, lakóhelyhez való kötődésének erősítését szolgája a tájértékek közösségi alapú felmérése és megőrzése.
A hagyományok ereje kulcskérdés abban, hogy mennyire maradhat fenn, vagy élhet tovább a mai körülmények között az adott közösség?
– A táji értékek veszélyeztetettségének felismerése, a helyi és az egyéni felelősségvállalás és kezdeményezés találkozása esetén a közösségek alkalmasak és képesek a környezetükben élők értékrendjét alakítani és tevékenységüket befolyásolni. Erősségnek tekintjük az önszerveződő, önkéntességi alapon létrejött, közvetve vagy közvetlenül a táj védelme, a hagyományos tájhasználatok megőrzése érdekében tevékenykedő szervezetek jelenlétét, mint például a tájházak és a natúrparkok hálózatát, de fontos megemlíteni a nemzetipark-igazgatóságok szerepét is. A magyar táj védelme, kezelése és tervezése érdekében kiemelkedő tevékenységet folytató helyi önkormányzatok, önkormányzati társulások és társadalmi szervezetek részére létrehozott díj, a Magyar Tájdíj. A díjat az a szervezet nyerheti el, amely táji örökség megőrzése, fejlesztése, valamint az ehhez kapcsolódó oktatási, szemléletformálási szakterületen kiemelkedő programot valósított meg. A Táji örökségünk megőrzéséért címmel létrehozott vándorkiállítás a példaértékű tevékenységeket teszi széles körben elérhetővé, mint pl. a Komplex táj- és természetgazdálkodási program megvalósítása a Zámolyi-medencében; A Bükkalja kiemelkedő természeti és kultúrtörténeti értékeinek védelme; a Tájvédelem és tájgazdálkodás a Gerecse Natúrparkban és az Által-ér völgyében; a Mesés Hetés Zöldút – Mintaprogram az egyedi tájértékek kataszterezésére és tényleges védelmére, egy határon átívelő térségi zöldút létrehozásának keretében. Ez utóbbi tevékenységnek a nemzetközi szintű „jó gyakorlatként” való elismerése, hogy a hetési mintaprogramban résztvevő magyar és szlovén önkormányzatok és civil szervezetek 2015-ben együttesen elnyerték az Európa Tanács Tájdíját.
A tájházak egyik feladata a helyi nemzeti értékeink felkutatása és összegyűjtése. Ez összefügg az értéktárakkal és a hungarikumokkal?
– A tájházakban és a Magyar Tájházak Szövetségében végzet értékmentő gyűjtőmunka jelentős mértékben hozzájárulhat, hogy a tájidentitás fokozódjon az egyes térségekben. A tájhoz kapcsolódó értékek megőrzése bemutatása elengedhetetlen megalapozása a felelősségérzet- és fogékonyságnövelő programok indításának. A jellegzetes magyar tájgazdálkodási örökséggel kapcsolatos ismeretek gyűjtése, az egyes ritka, eltűnőben lévő, közvetlenül a helyi tájhasználattal kapcsolatos mesterségek titkai szinte ma már csak a tájházakban fellelhetőek. A nemzeti identitás feléledését, megerősödését kívánja segíteni a hungarikum és a többszintű nemzeti értéktárrendszer kiépítése. A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény az értéktárak következő típusait különbözteti meg: települési értéktár, tájegységi értéktár, megyei értéktár, ágazati értéktár, magyar értéktár, külhoni nemzetrész értéktár. A törvény hatálybalépése óta eltelt időszakban 19 megyei értéktár és közel 800 települési értéktár jött létre, amelyek összesen több mint 1369 megyei értéket és 5869 települési értéket tartanak nyilván. A települési értéktárakban olyan értékek is szerepelhetnek, mint például a helyi kézművesek, népművészek, hagyományőrzők, különleges hobbik, legendák. A települési értéktár szoros kapcsolatot mutat az egyedi tájértékek települési szinten készülő kataszterével. Egyedi tájértéknek minősül az adott tájra jellemző olyan természeti érték, képződmény és az emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elem, amelynek természeti, történelmi, kultúrtörténeti, tudományos vagy esztétikai szempontból a társadalom – de elsősorban az ott élő közösség – számára jelentősége van. Az egyedi tájértékek megőrzése a természetvédelmi törvény előírása alapján állami alapfeladatként a természetvédelmi intézményrendszer feladata, az egyedi tájértékek nyilvántartásba vételét a nemzetipark-igazgatóságok koordinálják. A katasztereket települési szinten kell elkészíteni. 2015. december 31-éig, 950 település katasztere készült el. A nyilvántartásban több mint 22 580 egyedi tájérték szerepel részletes leírással, fényképekkel. A két értéktár szakmai szempontból jól kiegészíti egymást. Míg az egyedi tájértékek kataszterében olyan tájelemek kapnak helyet, amelyek a tájban vizuálisan is érzékelhetők (pl. egy feszület vagy egy kilátó a feltáruló látvánnyal), addig a települési értéktárakban olyan értékek is szerepelhetnek, mint például a helyi kézművesek, népművészek, hagyományőrzők. Ezt egészítik ki a tájházak az egyes térségek hagyományos tájhasználatának hajdani gyakorlatát és emlékeit bemutató gyűjteményeikkel.
Medveczky Attila