Marosvásárhelyen a Római Katolikus Gimnázium létrehozása miatt indított korrupcióellenes eljárással félemlítik meg a magyarságot

Bízom benne, hogy eljön az az idő, amikor a román politikusok többsége is belátja, hogy az országot építő közösségekként kéne tekinteni az ott élő nemzetiségekre, és nem ellenségként – nyilatkozta lapunknak Soltész Miklós. Az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár szerint nem üldözni kéne a keresztényeket, és a felekezeti iskolákat, hanem sokkal inkább azok erejét, társadalmi jelentőségét kellene tudomásul vennie a többségi nemzet egyes vezetőinek.

 

Sepsiszentgyörgyön Kulcsár Terza József képviselőjelölttel, a Magyar Polgári Párt Kovászna megyei szervezetének elnökével közösen tartott sajtótájékoztatót. Szóba került a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ügye?

– Természetesen, hiszen a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ügye erősen foglalkoztatja az erdélyi közvéleményt – mind az egyházi kötődésűeket, katolikus, református iskolafenntartókat, mind a közéleti szereplőket. Jól látjuk, hogy az elmúlt években szisztematikusan indultak el feljelentések magyar vezetőkkel, magyar intézményekkel szemben – majd ezeket a vádakat ejtették. Egyetértek azzal, ha a korrupció ellen küzdenek egy országban, és azt próbálják jogszabályokkal, és a végrehajtó hatalmon keresztül visszaszorítani. De amikor ezzel egy kisebbség, esetünkben a magyarság megfélemlítését érik el, gyakorlatilag annak eszközéül használják, az teljes mértékben elfogadhatatlan. Marosvásárhelyen pedig ez történik. Korábban a csíkszeredai, a sepsiszentgyörgyi, gyergyószentmiklósi polgármester ellen indítottak hasonló eljárásokat, amelyek azzal zárultak, hogy nem találtak semmilyen korrupcióra bizonyítékot, mert nem is volt. Azért megdöbbentő és elfogadhatatlan a jelenlegi marosvásárhelyi eljárás, mert nem üldözni kéne a keresztényeket, és a felekezeti iskolákat, hanem sokkal inkább azok erejét, társadalmi jelentőségét kellene tudomásul vennie a többségi társadalom egyes vezetőinek – mert nem lehet általánosítani. Amennyiben egy államban a nemzetiségek országot építő közösségként vannak jelen – munkahelyeken, közéletben, értelmiségi és művészvilágban – akkor ezek nem hátráltatják a többségi társadalom mindennapjait, hanem hozzájárulnak az ő életükhöz is. Magyarországon is ez a felfogásunk a nemzetiségekről, és jó lenne, ha ezt a román politikai vezetés is megértené, fontosnak tartaná. Azért is, mert az elmúlt években több millió román hagyta el az országot, esély sincs arra, hogy visszatérjenek, s minél kevesebben élnek Romániában, annyival gyengül a teljesítményük minden egyes szegmensben.

A magyar kormány mit tud tenni annak érdekében, hogy ilyen esetek ne forduljanak elő? Megfogalmaznak-e levelet a romániai illetékes szervek felé, vagy azt más ország belügyeibe való beavatkozásnak tekintik?

– Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr már megfogalmazott egy elég komoly kritikát, amit nyilván el is juttat Románia vezetőihez, de nemzetközi fórumokon is fel kell lépnünk a marosvásárhelyi megfélemlítő akció ellen, amely végső soron az összmagyarságot érinti. Ez az ügy valamilyen szinten bizonyára kapcsolódik a romániai szenátor- és képviselőválasztásokhoz, s bízunk abban, hogy az új román kormány hivatalba lépésével normalizálódik a helyzet. A magyar kormány nagyon sok gesztust tett a szomszédos államok, így Románia felé is a nemzetiségi és egyházpolitika területén. Ennek az eredményét jól tükrözi a szerb–magyar közös kormányülés hangulata és üzenete. Jól látható, hogy a visegrádi országokon belül a szlovák–magyar viszony is megváltozott annak ellenére, hogy ott egy másik pártcsaládba tartozó miniszterelnök áll a kormány élén – mégis sok mindenben együtt tudunk dolgozni. Mindez elmondható Ukrajna vezetéséről is. A kárpátaljai magyarság több problémával küzd, de az együttműködés enyhíti a régebbi feszültséget a két ország között. Ezért is lényeges, hogy egyházi és nemzetiségi területen minél több kapcsolatot teremtsünk, bízva abban, hogy ezt a gyakorlatot átveszik a román vezetők, s így velük is kezdetét veheti az együttműködés, elindulhat a pozitív folyamat.

Mit gondol, a román hatalom miért fél a magyar nyelvű oktatási intézményektől?

– Nagyon nehéz megérteniük azt egyes román politikusoknak, hogy az országban másfél milliós nemzetiség él, amelynek területe, ahol élnek, évszázadokig nem Románia, hanem Magyarország része volt. Azt sem tudják könnyen elfogadni, hogy a gyermekek magyar anyanyelvűek. Egyes erdélyi településeken ez annyira természetes, hogy román szóval későn találkoznak a gyerekek. A többségi nemzetben gondolkozó egyes vezetők azt gondolják, hogy ez az ő országuk ellen irányul. Holott éppen fordítva – mivel a magyar fiatalok kapcsolatot tartanak az anyaországgal, olyan kulturális, gazdasági kapcsolatok is kialakulhatnak, amelyek erősítik Romániát. Bízom benne, hogy ez a félelem feloldódik, és a magyarokkal szembeni sokszor agresszív magatartás enyhülni fog, éppen ezért szükséges a magyar pártok összefogása. Rendkívül fontosnak tartjuk és üdvözöljük azt, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és az MPP közösen indulnak a választásokon. Kárpátalján és a Délvidéken eredményes volt az összefogás, és reményeim szerint Erdélyben is az lesz.

Biró Zsolt, az MPP elnöke azt hangsúlyozta, hogy ez egy kényszer szülte együttműködés, hiszen nem mindenben értenek egyet az RMDSZ-szel, de most egy összmagyar ügyről van szó.

– Erre jó példa a Fidesz és a KDNP együttműködése, melyet nem a kényszer szült, és majdnem 20 éve jól dolgozunk együtt az anyaországban és a határon túl élő magyarságért. Ezért lényeges, hogyha az erdélyi magyar pártok, még ha nem értenek is mindenben egyet, felismerjék a rájuk háruló felelősséget. Ez nem jelenti azt, hogy a pártoknak fel kell adniuk identitásukat. Azt látom, közelednek az álláspontok a két párt között.

Tudtommal fontosnak tartja a kapcsolatteremtést a román politikával és a román egyházakkal is. Elnézést, de a Kovászna megyei székelyzászló-ügy, az autonómia állandó elutasítása, a kolozsvári orvos eset – és még sorolhatnám – után, ez nem naivitás?

– Ha csak duzzogunk és nem keressük a megoldást, azzal nem érünk el sokat. Ezért kell megtalálni azokat a társszervezeteket, amelyek átvihetik a politikán a közös gondolatot – a megbékélését. Többször jártam Romániában, és azt tapasztaltam, hogy a románokban, az egyes emberekben – akik együtt tanulnak, dolgoznak a magyarokkal – nem él gyűlölet velünk szemben. A gyűlöletet mesterségesen kelti néhány politikai párt.

Mit tapasztalt, a román politikusok a választások előtt elővették a „magyar kártyát”?

– Azok a román pártok, amelyek állandóan a magyarokkal szembeni zsigeri gyűlöletre alapozzák programjukat, kampányukat, azok általában gyenge eredményt érnek el a választásokon. Nem hiszem, hogy a magyarkérdés a fő szempont. Románia gazdasági és geopolitikai helyzete sokkal lényegesebb, hiszen jelentős migrációs nyomásnak vannak kitéve. Természetesen a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ügye a „magyar kártya” része – amikor bizonyos politikusok rettegésben akarják tartani a magyarokat. A választások után, reméljük, ilyen esetre nem kerül sor.

 

Medveczky Attila