A hazai kutatók elsősorban a magyar, míg az osztrák kutatók a határ túloldalán végzik a felméréseket a közösen megfogalmazott módszer szerint

Több mint 2,2 millió euró költségvetésű, határon átnyúló természetvédelmi projekt indult a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság vezetésével, és három osztrák szervezet társpartnerségével. Dr. Rácz András a Földművelésügyi Minisztérium környezetügyért felelős helyettes államtitkára: azt szeretnénk elérni, hogy a különböző területhasználatok ne járjanak együtt a természeti állapot további romlásával.

Volt már eddig ilyen volumenű, határon átnyúló magyar természetvédelmi projekt, vagy ez unikum a maga nemében?

– A határon átnyúló együttműködési programok keretében számos természetvédelmi projekt zárult le, illetve valósul meg most is. Kijelenthetjük, hogy ezeknek a programoknak a természetvédelem – beleértve a természetvédelmi bemutatás, illetve zöld turizmus fejlesztését – az egyik visszatérő témája. A határon átnyúló projektek összköltsége általában több százezres, illetve néhány millió eurós nagyságrendű, tehát a „Vogelwarte – Madárvárta” projekt méretét tekintve átlagosnak mondható. Ugyanakkor, ebben a térségben volumenében, céljaiban és tartalmának átfogó voltában hasonló nagyságrendű projekt csak akkor volt, amikor az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején, a közös határon átnyúló nemzeti parkot előkészítették. Azóta eltelt 20-25 év, és szükségessé vált egy újabb jelentős kutatási együttműködés, ami célterületét tekintve túlnyúlik a közös nemzeti park határain, hiszen más határon átnyúló védett és Natura 2000-es területeket is magában foglal – pl. a Soproni-hegység Tájvédelmi Körzetet, vagy a Határ menti erdők nevű Natura2000-es területet. A természetvédelem területén különösen nagy jelentősége van annak, hogy az országhatáron átnyúló problémák kezelésére közös megoldásokat dolgozzunk ki a szomszédos országok helyi közösségeivel. Jelen projekt kiváló példa a természetvédelmi intézkedések összehangolására a határ két oldala között.

Mi a program legfontosabb célja?

– A projekt keretében összesen mintegy 40 000 hektárnyi védett és Natura2000-es terület átfogó természetvédelmi kutatása valósul meg magyar és osztrák kutatóintézetek bevonásával annak érdekében, hogy az egyes természetvédelmi területek kezeléséhez, fenntartásához olyan megalapozott technológiai javaslatok születhessenek, amelyek még hatékonyabban szolgálják a biológiai sokféleség megmaradását, illetve növelését ezeken az élőhelyeken. A kutatás eredményei beépülnek mindkét ország érintett, védett és Natura2000-es területeinek kezelési és fenntartási terveibe. Emellett fontos célja a most kezdődött kutatásoknak, hogy az eddigi természetvédelmi kezelési gyakorlatot az érintett élőhelyeken hathatós elemzésnek vessük alá, az egyes élőhely-rekonstrukciós programok eredményeit, hatásait teljeskörűen felmérjük, és a szükséges változtatásokat a napi természetvédelmi kezelési gyakorlat részére megfogalmazhassuk. Természetesen a tapasztalatok sok segítséget jelentenek majd az újabb élőhely-rekonstrukciós programok megvalósításához mindkét országban – így például a Hanság közelmúltban elindított táji léptékű rekonstrukciós programjában. Ezek mellett fontos célja a projektnek az is, hogy a kutatási infrastruktúra és eszköztár bővüljön mindkét országban, amely egyfajta garanciát jelent a projekt utáni időszakban is a magas színvonalú kutatási együttműködésre. Cél továbbá a kutatási eredmények társadalmasítása is, tucatnyi közönségrendezvény megszervezésével az elkövetkező négy évben, valamint a kutatási eredményeket bemutató szakmai konferenciák, tanulmánykötetek és egyéb kiadványok révén.

Milyen eszközökkel lehet megvédeni a biológiai sokféleséget?

– A természeti értékekre és rendszerekre nehezedő nyomást látva minden lehetséges eszközt meg kell ragadni. Hogy éppen milyet, az természetesen függ az adott intézkedés céljaitól. Mindenképpen ki kell emelni a kommunikációt annak teljes eszköztárával, hiszen ezzel lehet a helyi közösségek, illetve általában a lakosság elköteleződését erősíteni, illetve bevonni őket a munkába. A természetben zajló folyamatok nyomon követéséhez mindenképpen szükség van a jelenlegihez hasonló kutatási projektekre – az információigény gyakorlatilag kimeríthetetlen. Mivel még mindig sok a leromlott állapotú terület, illetve egyre fokozódik az olyan külső folyamatok hatása, mint a klímaváltozás vagy az inváziós fajok terjedése, az élőhelyek helyreállítását és megőrzését célzó közvetlen beruházásokra továbbra is szükség van. Ebbe bele kell értenünk a természetvédelmi kezelést is, hiszen egyrészt, amit egyszer helyreállítottunk, fenn is kell tartani, másrészt hazánkban érintetlen természet gyakorlatilag nincs, természeti tőkénket csak aktív kezeléssel tudjuk megőrizni.

Élnek a térségben veszélyeztetett fajok?

– Ahogy szinte az egész országban mindenhol, Pannónia nyugati részén, így a Fertő-táj, a Hanság, a Soproni-hegység hazai és burgenlandi területein is megvannak azok a kiemelt, fokozottan védett, úgynevezett „zászlóshajó fajok”, amelyek eltűnése a területről érzékeny veszteséget jelentene mindannyiunk számára, a biológiai sokféleség csökkenését, illetve a természeti rendszer leromlását jeleznék. Csak néhányat megemlítve, ilyenek az alábbiak: rákosi vipera – a világon csak nálunk a Hanságban, illetve a Kiskunságban él; parlagi sas – a közép-európai változat egyedszáma alig száz pár összesen; hamvas rétihéja – az intenzív mezőgazdasági művelés miatt Európa szerte töredékére esett vissza az állománya; fürj, fogoly – az elmúlt két évtizedben korábbi állományai tizedére estek vissza a gépesített rétgazdálkodás és mezőgazdaság miatt, és a trend sajnos folytatódik; fekete gólya – rendkívül érzékeny az erdőgazdálkodási tevékenység zavaró hatásaira; gólyatöcs – a szikes tavak ritka fészkelő madara; hagymaburok – orchidea faj, amely a nemzeti parkunkon kívül hazánkban csak két helyen fordul elő; lápi hízóka – egyetlen hazai előfordulása csak nálunk van; tengermelléki káka – hazánkban csak a Fertőn él, egy nagyon kis élőhelyen; réti csík – nagyon ritka, védett halfaj, amelyet a fertői élőhelyekben megjelent inváziós halfajok szorítanak ki; lápi póc – rendkívül érzékeny halfaj, a helytelen vízgazdálkodási tevékenységek, pl. a csatornák kotrása komoly veszélyt jelentenek rá; szongáriai cselőpók – nálunk csak egy élőhelye ismert, a szikesek ritka pókféléje.

Jól tudom, hogy már eddig is indult hasonló céllal fejlesztés a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban?

– Igen, volt egy európai uniós finanszírozású előzményprojekt, amely a 2013–2014 időszakban valósult meg, ugyanúgy a magyar–osztrák határ menti együttműködési program keretében. Ez méreteiben nagyságrendekkel kisebb volt, és elsősorban a madárvilág egyes elemeinek kutatására összpontosított. A mostani projekt ezen messze túlmutat, szinte az összes jelentősebb élőlénycsoporttal és élőhellyel kapcsolatosan megfogalmaz kutatási célokat.

Milyen konkrét kutatások és fejlesztések valósulnak meg a 2.2 millió eurós programból?

– A projekt keretében elsősorban a különböző élőhely-kezelési technológiákat megalapozó kutatások valósulnak meg. Ilyenek például a szikes tavak változásainak és életközösségeinek kutatása; a Fertő vizének és nádasainak ökológiai, limnológiai és hidrobiológiai komplex kutatása; hansági lápok és mocsarak életközösségeinek kutatása; a holt faanyag lebontásában kulcsfontosságú ún. xilofág rovarok szerepe az erdei életközösségekben; egyes lepkefajok ökológiai igényeinek kutatása; denevérvédelemmel összefüggő kutatások; egyes halfajok ökológiai igényeivel összefüggő kutatások; kétéltűek ökológiájával és védelmével kapcsolatos kutatások; vonuló madarak populációdinamikai kutatásai.

Ezeket a kutatásokat együtt végzik a magyar és osztrák szakemberek?

– Természetesen közös kutatásokról van szó. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ugyanazon témákban lesznek a kutatások; a kutatási feladatok egyeztetését, a kutatási protokoll összeállítását témák szerint a magyar és osztrák szakemberek közösen végzik. Ugyanakkor a hazai kutatók elsősorban a magyar, míg az osztrák kutatók a határ túloldalán végzik a felméréseket a közösen megfogalmazott módszer szerint. A kutatási eredmények értékelését, a következtetések és élőhely-kezelési technológiák megfogalmazását a két ország kutatói közösen végzik majd. Ebben természetesen az is benne van, hogy az egyes részeredményeket egymás közt rendre megosztják és értékelik. Egyes kutatási témákban, mint pl. a szikes tavak táplálékpotenciálját (ez a fészkelő és vonuló parti madarak számára kiemelten fontos, alacsonyabb rendű életközösségek, mint a táplálékláncolat elemeinek érzékenységét és ökológiai igényét elemző vizsgálat) elemző limnológiai kutatások terén előfordul az is, hogy osztrák kutatók a magyar oldali szikes tavak területén is végeznek felméréseket. Más kutatásokban, mint a nádasok ökológiájával kapcsolatos elemzésekben pedig magyar kutatók dolgoznak osztrák élőhelyeken is.

A kutatási eredményeket később a nyilvánosság is megismerheti?

– Mint fentebb említettük, a projekt céljai között szerepel az eredmények társadalmasítása, minden elképzelhető módon, így szakmai konferenciákon és kiadványokban, közönségrendezvényeken és internetes felületen egyaránt.

Amennyiben például megtalálják a választ a Fertő tó elnádasodására, akkor később a probléma orvoslására újabb összegekre lehet pályázni?

– A Fertő elnádasodásának fő okait ismerjük. A mostani kutatási projekt csupán a folyamattal járó ökológiai változásokat tudja kutatni, és javaslatot tenni a probléma kezelésére, a nádasodás lassítására. Ugyanakkor bele kell törődnünk abba, hogy ezt a természetes folyamatot megállítani nem lehet. Későbbi évszázadok generációinak döntése lesz majd az, hogy tudomásul veszik-e a nádasodással járó végkifejletet, vagy pedig majd akkor, olyan pénzügyi és technológiai erőforrásokat mozgósítanak a folyamat részbeni visszafordítására, amely ma nem áll rendelkezésünkre, és mai képzeleteinket is jelentősen felülmúlja. Itt kell megjegyezni, hogy a nádasodás mértékének és a Fertő feltöltődésének lassításában jelentős szerepe volt a tavaly befejeződött közel 1 milliárd forintos, európai uniós társfinanszírozású KEOP projektnek, amelyben az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatósággal közösen sikerült megoldani azt, hogy a Fertő belső zárt nádasaiba a Fertő nyílt vize felől folyamatosan érkezhessen oldott oxigénben dús víz.

Azt olvastam, hogy a térségben a szárazabb időszakokban a helyreállított élőhelyek és célterületek ökológiai vízigényeinek a kielégítéséhez a többletvíz szükséges, csapadékos években pedig az ár- és belvizek levezetését kell megoldani. Van erre elegendő forrás?

– Ez a probléma a Fertő – menti szikes tavak esetében a táj hazai felén, korábbi projektek eredményeként részben megoldott. A probléma a Hanságban is jelentkezik. Ott egy közelmúltban elkezdődött nagy volumenű élőhely-fejlesztési KEHOP projekt egyik kiemelt célkitűzéseként fogjuk megoldani.

Az úgynevezett özönnövényeket, mint amilyen a gyalogakác, is fel tudják számolni?

– Bár a térségben gyalogakác nem annyira jellemző, azért a nemzetipark-igazgatóságnak megalakulása óta folyamatos feladatot jelent a tájidegen és özönnövények féken tartása, visszaszorítása. Ilyenek az ezüstfa, elsősorban a szikes gyepeken, a japán keserűfű, de leginkább az aranyvessző a nedves és üde hansági réteken. Kijelenthető, hogy ezeket a növényeket egyszer s mindenkorra felszámolni nem lehet. Hosszú távon együtt kell élni velük. Ugyanakkor a hazai természetvédelmi kezelő szervezeteknek, így a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóságnak is, tevékenyen kell dolgoznia olyan élőhely-kezelési megoldásokat alkalmazva, amelyek eredményesek e növények visszaszorításában, a hazai honos védett és nem védett fajok és élőhelyek megmaradásának és gyarapodásának érdekében.

Végezetül: a kormányzat és az FM mennyire törekszik a teljes hazai ökoszisztéma feltérképezésére a mezőgazdaság, a növényvédő szerek hatásainak vizsgálatán keresztül, hogy hosszútávon alkalmazható megoldást tudjon kínálni a biodiverzitás megőrzésére a gazdaság szereplőinek?

– A kormány törekvését talán az jelzi a legjobban, hogy a természeti rendszerek, természeti értékek, végső soron természeti tőkénk megőrzése érdekében országos hatású stratégiai projektet indítottunk ebben az évben. Az FM és partnerei (pl. a Magyar Tudományos Akadémia) által megvalósítandó projekt révén egyrészt egy keresztmetszeti képet fogunk kapni a közösségi jelentőségű természeti értékek (fajok és élőhelyek), valamint a hazai természetes és természetközeli ökoszisztémák, illetve az általuk nyújtott szolgáltatások aktuális állapotáról; másrészt olyan újszerű eszközrendszert szeretnénk kidolgozni, amelyek segítségével valóban új alapokra helyezhetjük ezek hosszú távú megőrzését. Példaként említhetjük az ökoszisztémák és szolgáltatásaik térképezéséhez és értékeléséhez kapcsolódó módszertan kidolgozását, az ökoszisztéma-szolgáltatások hazai prioritáslistájának összeállítását, illetve ezek közgazdasági értékelését. Egyik fő célunk ezzel, hogy a területhasználatot érintő döntéshozatal – pl. engedélyezési eljárások – a jövőben figyelembe tudja venni mindazon társadalmi szempontból is kulcsfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatások értékét, amelyek állapotára az adott beruházás hatással van. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy a különböző területhasználatok ne járjanak együtt a természeti állapot további romlásával.

 

Medveczky Attila