Tizenhárom halálos ítéletből kilencet végrehajtottak

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának szanki záróeseményén, november 25-én átadták az első állandó kiállításként megnyíló Bács-Kiskun megyei Büszkeségpontot. A forradalomnak emléket állító kiállítóhelyet Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke avatta fel. Patkós Zsolt, Szank polgármestere: „Fontos számunkra, hogy a következő generáció emlékezzen 1956 hőseire, és arra a világra is, amely álnokul félrevezette a magyar társadalmat. A Büszkeségpont az összetartozást jelképezi, amely a múltból táplálkozik, és a jövő alapjait szolgálja nemcsak Szank, de a nagyobb közösség számára is.”

Miként kapcsolódott be Szank és vidéke az 1956-os szabadságharc eseményeibe?

– A forradalom – néhány napos késéssel – Szankra is elérkezett. A helyi események alakítói, többségben fiatalok, elfoglalták a pártházat és a tanácsházat, majd megsemmisítették a begyűjtési iratokat. Forradalmi bizottságot szerveztek, melynek elnökévé október 28-án Pál Imrét választották, s mely egészen november 4-éig gyűléseket szervezett. Októberben élelmiszer-adományokkal segítették fővárosi bajtársaikat. Tehát településünk bekapcsolódott a forradalomba, igaz nem voltak jelentős harci események, de az akkori időket ismerve az is óriási cselekedett volt, hogy felgyújtották a begyűjtési iratokat, eltávolították a vörös csillagot a község épületeiről. A térségben a forradalmi események jelentősebbek voltak, hiszen a megyében 397 embert ítéltek el. 13 halálos ítélet született, amelyek közül kilencet végre is hajtottak. Négy ember ellen távollétében hozták meg a legsúlyosabb büntetést. Öt embert ítéltek életfogytiglani börtönbüntetésre, ebből kettőt a távollétükben. Tehát nagyon sokan voltak a megtorlás áldozatai. Az 1956-os forradalomban történt helytállásnak állítottunk emlékhelyet, mert az volt a célunk, hogy gyermekeink ne csak történelemkönyvekből, hanem személyes tapasztalás útján is, akár ráismerve a szomszéd néni fotójára, láthassák azt, hogy 1956-ban milyen bátor cselekedeteket hajtottak végre a forradalmárok.

Milyen forrásból valósították meg a létesítményt?

– Először a gondolat született meg, majd a pályázati lehetőség. Az 56-os Emlékbizottság pályázatot írt ki, hogy a települések méltó módon ünnepelhessék meg a forradalom és szabadságharc 60. évfordulóját. Állandó kiállításra, Büszkeségpontra pályáztunk annak érdekében, hogy folyamatosan jelen legyen településünkön 1956 szellemisége. 5 millió forintos pályázati támogatásból, az akkor még önkormányzati bérlakást alakítottunk át kiállítótérré, majd Hajagos Csaba történész, muzeológus kurátorsága által, szakmailag megalapozva dolgoztuk fel mind a település, mind a térség 1956-os eseményeit. Azt szerettük volna, hogy a forradalom eseményeit ténylegesen megismerjék az idelátogatók, a kiállított tárgyakból és a digitális tartalomból egyaránt merítsenek ismeretet, továbbá megismerjék a forradalomhoz vezető utat, a forradalmat, szabadságharcunkat és az azt követő megtorlást.

Mit láthatnak, akik betérnek a szanki Büszkeségpontba?

– Az első kép, ami megragadja a látogatót, az épület külseje; olyan széttöredezett külső palástú ötágú csillag látszik az utcafrontról, amely hegyével áll bele a földbe. Az utcafronton hirdető oszlopokon 1945 és 1956 közötti propaganda plakátok láthatók, visszaidézve a kor hangulatát. Az épület ablakai előtt fémlemezek vannak, melyeken Márai Sándor Mennyből az angyal c. költeménye olvasható. A Büszkeségpont udvarán annak a 397 embernek a nevét tüntettük fel, akik a forradalomban részt vettek, akiket a megtorlás következtében Bács-Kiskun megyében elítéltek, őket és családtagjaikat is meghurcolták. Kiemelten fontos számunkra a szanki születésű Magyar Zoltán, aki mindössze 15 évesen lett a forradalom mártírja – társaival ipari tanoncként tanult Pesterzsébeten, ahol 1956 októberében karhatalmisták körülfogták az utcán gyalogló tanonccsapatot és agyonlőtték. Az udvarról a büszkeségpont épületének fogadóterébe érkezünk, ahol egy korabeli Csepel 344-es teherautót látunk és a falakon egy utcaképet, az 1956-os Budapestről. A fal mellett kockakövekből barikád, rajta gépfegyver. A fogadótérből a „moziterembe” lépünk át, ahol az 1945 és 1956 közti magyar történelem, a kommunista diktatúra eseménytörténetének rövid összefoglalóját tekinthetjük meg, majd átlépünk az „56-os terembe”. A falon idővonal, rajta a település és a térség október. 23 és november 4-e között történt eseményei. A terem padlóján egy Magyarországot ábrázoló dioráma található, ahol az idővonalon lévő események alatti vezérlő megnyomásával felvillannak a forradalmi helyszínek. Ebben a helyiségben kiállítottuk a forradalmárok fegyvereit, és egy olyan TT-pisztolyt, amelyet a tulajdonosa 1956-ban ásott el, s számunkra felajánlott. Digitális infopulton korabeli fotográfiák peregnek. A következő teremben múzeumpedagógiai foglalkoztató helyiséget alakítottunk ki a Csepel teherautó platóján. Nézhetjük, hallgathatjuk a Hajagos Csaba történész szerkesztése által, a Nemzeti Emlékezet Bizottság közreműködésével készített visszaemlékezéseket, riportokat a forradalom szereplőivel, betekintést nyerhetünk 1956 korabeli sajtószemelvényeibe, megtekinthetőek a karhatalom magyar és szovjet típusú egyenruhái, a forradalmárok viselete, sőt kézbe is lehet fogni a kor hatástalanított fegyvereit. A falon lévő korabeli telefonokból a kort idéző vagy visszaidéző hangok, zenék szólnak. A platóról lelépve ismét egy másik világban találjuk magunkat. Egy berendezett pártirodába, ahol – Hajagos Csaba kutatómunkájára alapozva – tablókon mutatjuk be a „padlássöpréseket” a paraszti társadalom meghurcolását, érzékeltetjük azt, hogyan váltak nincstelenné azok, akik kényszerből mindenüket beadták a „közösbe”. A „mementó-teremben” 56 darab kopjafával a forradalom és szabadságharc hőseinek állítottunk emléket. Ezen a helyen mutatjuk be az 1956-ot követő megtorlást, a börtönállamot, hiszen a Rákosi-korszakban sokan éveken keresztül raboskodtak ártatlanul. Két személy hagyatékából is kiállítunk. Egyikük Túri Mihály, a kömpöci forradalmár, akit 1958. november 3-án – ártatlanul – életfogytig tartó börtönbüntetésre, teljes vagyonelkobzásra és 10 év jogvesztésre ítéltek. 15 évet raboskodott a Budapesti Központi Büntetés-végrehajtási Intézetben, ahonnan 1972. február 22-én szabadult. Az volt a vád ellene, hogy társaival együtt agyonverte Kiskunmajsán Neményi József községi tisztviselőt. A másik hagyaték Visnyei Józsefné Tóth Gizelláé, aki Szankon 1956. október 28-án segített a begyűjtési iratok megsemmisítésében a tanácsházát elfoglalóknak. Társaihoz hasonlóan elfogták, házi őrizetben tartották, majd újból letartóztatták. Tablókon olvashatók azoknak a szanki forradalmároknak a nevei, akiket szabadságvesztésre ítéltek – ők 2006-ban kapták meg a Szank Községért Emlékérmet, településünk méltán lehet rájuk büszke.

Lényeges a fiatalság, az iskolások megszólítása?

– Az a feladatunk – s ezt ki is emeltem megnyitóbeszédemben –, hogy történelmi hűséggel adjuk át azokat a tényeket, melyeket nem szabad elfelejtenünk sem nekünk, sem gyermekeinknek. Fontos, hogy a következő generáció emlékezzen 1956 hőseire, és arra a világra is, amely álnokul félrevezette a magyar társadalmat. A Büszkeségpont az összetartozást jelképezi, amely a múltból táplálkozik, és a jövő alapjait szolgálja nemcsak Szank, de a nagyobb közösség számára is.

 

Medveczky Attila