Évente 100 milliárd forintnyi feleslegesen megvásárolt élelmiszert dobnak ki a magyar fogyasztók

Tudatosítani kell a problémát az emberekben. A háztartásonkénti napi néhány száz forintos veszteség ugyanis fel sem tűnik sokak számára – szögezte le Zsigó Róbert. A Földművelésügyi Minisztérium élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkára szerint: azok, akik eltávolodtak az élelmiszer-termelés helyszíneitől – különösen a fiatalabbak – kevésbé becsülik meg azt a munkát és azokat a természeti erőforrásokat, amelyeket egy darab kenyér vagy egy tál étel előállítása megkíván.

Egy tavaszi felmérés szerint az Európai Unió összesen körülbelül 88 millió tonna élelmiszer-hulladékot termel évente, ennek értéke megközelíti a 143 milliárd eurót. Ebből mennyi a magyarországi mennyiség?

– A 2012-ben induló − 13 tagország együttműködésével létrejött − FUSIONS projekt egyik fő célja az volt, hogy módszertani javaslatot dolgozzon ki az EU-ban keletkező élelmiszer-hulladék mennyiségének nyomon követésére. A program négy éve alatt összegyűjtötték a mérésre alapozott nemzeti adatokat, ahol rendelkezésre állt, s ezek alapján becsülték meg az említett 88 millió tonna élelmiszer-hulladékot. Itt azonban fontos kihangsúlyozni, hogy a becslés alapjául szolgáló primer adatok nem teljes egészében voltak megbízhatóak, illetve egyes országok esetében teljesen hiányoztak. Hazánkra vonatkozó adatokat nem közölnek, ugyanakkor az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága által 2011-ben kiadott tanulmány szerint Magyarország éves szinten több mint 1,8 millió tonna élelmiszer-hulladékot termel. Az ön által említett uniós arányokat használva ez a mennyiség közel 3 milliárd eurónak felel meg.

A hazai élelmiszer-hulladékok hány százaléka keletkezik a háztartásokban, és a különböző üzletláncoknál?

– Hazánkban jelenleg nincs megbízható statisztikai adat az élelmiszerlánc egyes szintjein keletkező élelmiszer-hulladék százalékos megoszlására vonatkozóan. Európai uniós szinten vizsgálva a kérdést elmondható, hogy a háztartások szerepe a legdominánsabb, ugyanakkor a közhiedelemmel ellentétben a kereskedelmi szektor kevésbé tölt be meghatározó szerepet az élelmiszer-pazarlásban. A FUSIONS projekt 2016-os becslése szerint az EU 28 tagállamában éves szinten 47 millió tonna élelmiszer-hulladék keletkezik a háztartásokban, amely a teljes mennyiség 53%-át jelenti. Az üzletláncokban azonban ennek töredékét, mindössze 5 millió tonna élelmiszer-veszteséget becsülnek, amely a teljes élelmiszer-hulladék mennyiség alig 5%-át teszi ki.

Ezáltal mekkora gazdasági kár keletkezik, és milyen környezetterheléssel kell számolnunk?

– A gazdasági kár meghatározása nagyon összetett feladat, hiszen például nincs élelmiszer-típusonkénti nyilvántartásunk, és egy kg kidobott sajt és egy kg kidobott kenyér értéke között óriási eltérés van. Ráadásul az élelmiszer-hulladékok között nyilvántartják a nem fogyasztható részeket is (például a csirkecsontot, burgonyahéjat is lemérik nekünk, kifizetjük, de természetesen nem esszük meg). Mindazonáltal úgy becsüljük, hogy hozzávetőlegesen 100 milliárd forintnyi feleslegesen megvásárolt élelmiszert dobnak ki a magyar fogyasztók egy évben.

Mégis mi a pazarlás oka? Többet vásárolunk, mint amennyit elfogyasztunk, vagy az élelmiszereket nem ésszerűen tároljuk?

– Mindkettő egyformán valós ok. Sokszor az igényeink felett vásárolunk, és az élelmiszerek jó része a helytelen tárolás miatt hamarabb megromlik, mint terveztük. Ugyanakkor számos, előre nem látható tényező is felmerülhet, például hogy mennyire éhesen jön haza a gyerek az iskolából, amit befolyásolhat az aznapi menzai menü és egy kiadós focimeccs egyaránt. Egyértelműen a tudatosság hiányára vezethető vissza ugyanakkor, ha vásárlás előtt meg sem nézzük, hogy miből mennyi van otthon, vagy ha eltúlzott adagokat főzünk, amikor vendégeket várunk.

A pazarlás mértéke azért is megdöbbentő, mert közben arról lehet olvasni, hogy sokan olcsóbb élelmiszereket vásárolnak, hogy ne terheljék meg a családi kasszát. Tehát elmondhatjuk, hogy úgy spórolunk, hogy közben pazarolunk is?

– Valóban, a pazarlás nagyon is kétarcú jelenség. Sajnos vannak olyanok, akik nem is engedhetnék meg maguknak, hogy drágább termékeket vásároljanak, és megbecsülik, ha egyáltalán van mit enniük. Az átlagos fogyasztóra azonban nagyon is jellemző, hogy többet vásárol, mint amennyire szüksége van. Különösen így van ez az „akciós”, gyakran másod- vagy harmadosztályú termékek esetében. Éppen ezért választottuk a NÉBIH „Maradék Nélkül” című élelmiszer-pazarlás elleni programjához vezérgondolatnak azt, hogy „Mennyiség helyett minőséget!”. Ezzel arra szeretnénk utalni, hogy a feleslegesen megvásárolt termékek helyett inkább kicsit kevesebbet, de jobb minőségű élelmiszert válasszunk, s ezáltal a saját életminőségünk is javulni fog.

Mi lehet a megoldás? Hogyan lehet elérni, hogy a fenti mennyiség jelentősen csökkenjen?

– Először is tudatosítani kell a problémát az emberekben. A háztartásonkénti napi néhány száz forintos veszteség ugyanis fel sem tűnik sokak számára. Előrelépést jelenthet, ha kiszámolják, hogy ez az ő esetükben egy év alatt mennyit tesz ki. Azok, akik eltávolodtak az élelmiszer-termelés helyszíneitől – különösen a fiatalabbak – kevésbé becsülik meg azt a munkát és azokat a természeti erőforrásokat, amelyeket egy darab kenyér vagy egy tál étel előállítása megkíván.

Egy hónapja az élelmiszer-pazarlás csökkentését elősegíteni hivatott törvényt szavazott meg a román képviselőház, megkönnyítve az élelmiszer-adományozást szociális intézmények részére. Az FM nem gondolkozik ilyen jogszabályon?

– Az FM folyamatosan figyelemmel követi az egyes tagállamokban az élelmiszer-pazarlás csökkentése érdekében bevezetett intézkedéseket, és az azokkal kapcsolatos tapasztalatokat. Ilyen a román képviselőház által elfogadott törvény is, amely sok tekintetben hasonlít a korábban elfogadott francia törvényhez. A román és a francia törvény egy komoly szankciókat is alkalmazó szabályrendszer, amely nem igazán illeszkedik a Magyarországon kialakult, dinamikus mértékben fejlődő, önkéntességen alapuló adományozási gyakorlathoz. A jogalkotás csupán egy az élelmiszer-pazarlás csökkentésére alkalmas számos eszköz közül, melynek alkalmazását az FM is mérlegeli, és amennyiben egyértelműen előnyös eredmények várhatóak egy intézkedéstől, úgy kezdeményezzük az adott jogszabály módosítását, de mi elsősorban inkább ösztönző jellegű megoldásokban gondolkodunk. Felmérjük továbbá, hogy melyek azok az esetleges adminisztratív természetű, jogszabályokból fakadó akadályok, terhek, amelyek élelmiszer-pazarláshoz vezethetnek, és amelyek az élelmiszer-biztonság veszélyeztetése nélkül feloldhatók vagy enyhíthetők. Ezen intézkedések több tárca szakterületét is érinthetik, ezért nem feltétlenül szükséges és lehetséges, hogy ezen intézkedések egyetlen jogszabályban öltsenek testet.

Az bizonyára a probléma kezelésének egyik módja lehet, ha a felesleges élelmiszert nem a kukába dobjuk, hanem eljuttatjuk egy karitatív szervezethez?

– Bizonyos esetekben ez is megoldás, de jobb lenne, ha már előre gondolkodnánk, és inkább pénzt vagy a kifejezetten erre a célra szánt tartós élelmiszert adományoznánk a megbízhatónak ítélt szervezeteknek. A sok helyről összegyűjtött, bizonytalan eredetű élelmiszereket a civil szervezetek sem szívesen adják oda a rászorulóknak. A lejárt vagy gyenge minőségű élelmiszerek adományozása pedig sem etikai, sem élelmiszer-biztonsági szempontból nem elfogadható.

Mi a célja a NÉBIH most induló kampányának, és milyen eszközökkel próbálja megszólítani a lakosokat, kereskedőket?

– A figyelemfelkeltésen túlmenően azt szeretnénk elérni, hogy az elkerülhető élelmiszer-hulladékok mennyisége 8-10%-kal csökkenjen a háztartásokban 4 év alatt. Ebben fontos eszköz az EU LIFE keretprogramja. A NÉBIH szakmai anyagát ugyanis az EU szakértői is alkalmasnak látták a célok elérésére, sőt a program egyes elemeit más országok számára is bevezetésre javasolták. Az eszközök esetében költséghatékonyságra törekszünk, így nagy szerepet szánunk az elektronikus kommunikációnak, valamint szeretnénk az eredményeinket a sajtóval folyamatosan megosztani, hogy minél több emberhez eljussanak a program legfontosabb üzenetei. A felnőttek mellett szeretnénk a gyerekeket is megszólítani, hiszen az ő fogyasztói magatartásuk éppen most alakul ki, és az ezekben az években elsajátított tudatosság egész életükben végigkíséri majd őket. A gyereken keresztül sok esetben ráadásul a szülőket is könnyebben elérjük. A lakosság mellett az élelmiszerlánc szereplőivel is együttműködünk. Az élelmiszeripar, az élelmiszer-kereskedelem, a vendéglátás és az érdeklődő civil szervezetek külön munkacsoportokat alkotnak a program keretében. E munkacsoportok feladata, hogy összegyűjtsék a meglévő hazai és nemzetközi jó gyakorlatokat, ezeket gondolják végig etikai, jogi és élelmiszer-biztonsági szempontból, és segítsenek azok elterjesztésében, amelyek a leghatékonyabbak.

Valószínű, hogy aki megszokta már, hogy kukába dobja ki a felesleget, nehezebben áll át az ésszerű megoldásra, de a gyerekeket jobban rá lehet erre szoktatni. Iskolákban is kampányolnak?

– Az iskola nagyon fontos helyszín a jövőnk alakítása szempontjából. A kampányolás szót ebben az esetben kerülni szeretném, hiszen nem egy egyszeri programot fogunk létrehozni. Ehelyett egy rövid tananyag fejlesztését tervezzük a pedagógusokkal közösen, és ezt a fenntarthatósági témahét, az iskolák által egyébként is megszervezett környezetvédelmi napok, valamint az erdei iskolák, táborok során fogjuk ajánlani. Úgy gondoljuk, hogy ez az anyag jól beilleszthető lesz az osztályfőnöki órákba, továbbá a környezetismeret, a földrajz vagy éppen a biológia tárgyak tanmenetébe. Ehhez az ismeretkörhöz évenkénti vetélkedőt szervez a NÉBIH, hogy ezáltal is segítse a rendszeres ismeretátadást és a szemléletformálást, amely nélkül nehezen érhetünk el látványos eredményeket.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének előrejelzése szerint 2075-re, amikorra a világ népessége eléri a 9,5 milliárdot, a jelenleginél 3 milliárddal több embert kell élelmezni. Mivel a vízre, a földre és az energiaforrásokra egyre nagyobb nyomás nehezedik az emberek ellátását illetően, nem gondolkodnak azon, hogy sokkal hatékonyabb termesztési, szállítási és tárolási technikák kialakításával elejét vegyék az élelmiszer-veszteségnek és a pocsékolásnak?

– Világszerte óriási problémákkal nézünk szembe az élelmezésbiztonság (vagyis az élelmiszer-ellátás biztosítottsága) kapcsán. Míg a fejlett országokban általában túltermelés van, addig a Föld lakosságának jó része már most is éhezik. Sajnos azonban a felesleget nem tudják megvásárolni azok, akik éheznek. A jövőben még inkább elszakadnak egymástól a szegények és a gazdagok. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete, amelynek Magyarország is aktív tagja, ezért azt tűzte ki célul, hogy eszközt adjon az éhezők kezébe, hogy emberi méltóságukat megőrizve, saját maguk állíthassák elő az általuk elfogyasztott élelmiszereket. S bár Magyarország erőforrásai önmagukban nem elegendők az ilyen globális problémák megoldására, talán elmondható, hogy az átlagosnál jóval aktívabb módon veszünk részt abban, hogy az Ön által említett hatások kiegyenlítődhessenek. Öntözési, vízgazdálkodási, mezőgazdasági, élelmiszer-tudományi kutatásokat folytatunk, s a fenntarthatóság kapcsán lépést próbálunk tartani az EU nálunk sokkal gazdagabb államaival is. Ennek jele a „Maradék nélkül” című program is, amelyet annak ellenére is fontosnak tartunk, hogy egy átlagos magyar ember csak harmadannyit pazarol, mint egy átlagos angol, és feleannyit, mint egy német, holland vagy francia.

 

Medveczky Attila