A Történelemoktatók Szakmai Egyesülete általános felmérést készít

November végén konferenciát tartott a Történelemoktatók Szakmai Egyesülete a kétszintű történelemérettségi eddigi tapasztalatairól, valamint a 2017-től életbe lépő változtatásokról. Nánay Mihálytól, az Egyesület elnökétől azt is kérdeztük, miért vált szükségessé a vizsgaleírás és a követelmények megváltoztatása, és hogy milyen kilátásai vannak ezen a pályán a fiataloknak.

Kezdjük a jövőre vonatkozó változtatásokkal. Hiszen a 2017-es év komoly vízválasztónak ígérkezik a történelem érettségik sorában.

– Így van, ugyanis jelentős tartalmi és formai változások lépnek életbe májustól a vizsgák menetében. 2005 óta működik a kétszintű történelmi érettségi rendszere, és több tényező is indokolta ennek megváltoztatását. Egyfelől a vizsga eddigi, tízéves tapasztalatai alapján határozták meg, hogy mit érdemes módosítani, másfelől a kerettanterv 2012 óta némileg más tananyagleosztást ír elő, valamint új tananyagrészek is bekerültek, ami szintén indokolta, hogy az érettségivizsga-írást és a követelményrendszert néhány területen megváltoztassák. A legfontosabb a tematika változása, mert több témakör is kikerült a rendszerből. Némileg tehát racionalizálódott és csökkent az érettségin számon kérhető témák köre, főleg a régebbi korok tekintetében. Ugyanakkor erősödtek a társadalomismereti, jelenkori anyagrészek. Emellett voltak belső szerkezeti változások is, így például több, eddig középszintű témát vittek át az emelt szintre. Tehát ezek a tematikus kérdések a változtatások legfontosabb csoportja, ami az Oktatási Hivatal honlapján megtalálható a történelemérettségi vizsga követelményei címszó alatt. Itt eléggé precízen leírják azt, hogy mit kérünk számon a történelemérettségin, és mi az ezen felül álló tananyag. Számos technikai és adminisztratív jellegű változás is lesz, talán ezek közül a legnagyobb publicitást a történelmi atlasz kérdése kapta. Aki régebben érettségizett bizonyára nem tudja, hogy az új atlaszok szinte tankönyvvé fejlődtek, mert a kiadók sok segédanyagot helyeztek el bennük, nemcsak kronológiát, hanem ábrák tömegét és különböző vázlatszerű ismertetőket. Így akarták elérni, hogy az ő atlaszukat vásárolják meg a diákok. Ennek következménye, hogy a diákok néha három atlasszal mentek be az érettségire. Ezért határoztak úgy a döntéshozók, hogy egy új, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által kiadott atlaszt vezetnek be, amely nem tartalmaz kronológiát és egyéb segédanyagokat. Ez ellen komolyan felléptek a szakmabeliek, így született egy olyan rendeletmódosítás, amely azt írja elő, hogy ebben a tanévben (2017. májusig) még lehet használni a régebbi atlaszokat. További módosítás, hogy csökkent az esszék száma, de ezzel párhuzamosan nem csökkent az azok megírására biztosított idő. Megjelent új feladatként egy komplex tesztfeladat és a komplex esszé emelt szinten. Szintén lényeges változás, hogy a szóbeli aránya a pontok tekintetében kissé mérséklődött. Eddig 60 pontot lehetett a szóbelin elérni és 90-et az írásbelin. Az új szabályozás szerint ez 50:100 arányra módosult, ezzel a szóbeli szubjektív értékelését próbálták korlátozni.

A tanárok többsége fő vonalaiban elégedett a jelenlegi érettségi rendszerrel?

– Azt tapasztalom, hogy alapvetően egyetértenek a tanárok a történelmi érettségi rendszerével. Főleg, ha összehasonlítjuk a jelenlegi szerkezetet, a 2005 előtti állapottal, mikor csak szóbeli tételek voltak. Ahhoz képest a mostani jóval komolyabb és szabályozottabb vizsgarendszer. Az írásbeli értékelése, igaz plusz feladatot jelent a kollégáknak, de a vizsga komolyságát fokozza. A rendszer lényege, hogy a kétszintű érettségi egyúttal a felsőoktatási felvételit is jelenti, ezért kell, hogy összemérhető legyen. Korábban a felvételiken nagyon komoly lexikai anyagot kértek számon, nem írták elő a konkrét követelményeket, hanem megtanulandó tankönyveket tüntettek fel. Jó néhány lapot töltöttek meg a számon kérhető évszámok (a Rubicon külön évszám-különszámmal is jelentkezett, melyet nagy haszonnal tanultak a felvételire készülők), tehát egy hatalmas adathalmaz megtanulása volt az előírás. Ehhez képest a mostani érettségi rendszer egy körülhatárolt és jól látható tananyagot kér számon. Emellett igyekszik az anyagot kompetenciaalapon számon kérni, ami nem azt jelenti, hogy negligálják az elméleti tudást, de minden egyes feladatnál valamilyen szöveget kell értelmezni, vagy adatsorok alapján következtetést megfogalmazni stb. Az, hogy egy ilyen vizsgán kell számot adni a történelemtudásról, a modernebb, gondolkodtatóbb, oksági történelemtanítást jelentős mértékben erősíti – és a kollégák többsége ezt támogatja is. Természetesen vannak, akik tartanak az új komplex esszétől, mert ilyen eddig még nem volt, de már fent van a mintafeladat az Oktatási Hivatal honlapján, és nemrég jelent meg egy komoly kötet, melynek szerkesztőgárdája élén a Történelem Érettségi Tételkészítő Bizottság elnöke, Csapodi Zoltán áll, s melyben a felkészüléshez komoly mankót nyújtanak a tanároknak. Összességében azonban még több évnek kell eltelnie addig, míg levonhatjuk a konklúziót, mennyire voltak sikeresek a változtatások.

Említette az évszámok tömegét. Jelenleg kevesebb évszámot, fogalmat kérnek számon?

– Igen, mert régebben a felvételin annyi évszámot kérhettek számon, amennyi az iskolai tankönyvekben szerepelt, a jégkorszak végétől az 1990-es évekig. Ma ezt a kerettanterv és az érettségi vizsgakövetelmény egyértelműen és jól körülhatároltan szabályozza. Azért arról nem lehet beszélni, hogy alig szerepelnek évszámok, fogalmak az érettségi követelményben, mert egy-egy témakörhöz általában legalább tíz évszám tartozik, de a lényeg, hogy jól előírt és körülhatárolt a követelmény. Ennek megfelelően úgy vélem, hogy az érettségin a diákok lényeglátására, felkészültségére kell koncentrálni, nem pedig a tudatos megrostálásra (amit az öncélú adathalmaz számonkérése jelentene).

Térjünk rá a felvételire, mégpedig a történelem szakra jelentkezőkére. Milyen kilátásai vannak ezen a pályán a fiataloknak? Maruzsa Zoltán, az Oktatási Hivatal elnöke azt hangoztatta, hogy a történelem alapszakon végzett hallgatók körében az átlagosnál alacsonyabb azoknak az aránya, akik egy évvel az oklevél megszerzése után felsőfokú végzettséget igénylő állásban helyezkednek el.

– Ez igaz, és ha a tanári szakokat megvizsgáljuk, akkor humorosan azt szoktuk, mondani, hogy fizikából vagy kémiából hamarosan külön bértáblát kell bevezetni, mert olyan nagy a hiány a természettudományos tanári pályán, míg ez a humán szakokra nem igaz. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy történelem BA szakon alapvetően sok olyan hallgató van, aki nem is kíván tanítani, hanem csak egy felsőfokú papírt kíván szerezni. Éppen ezért azt látom, hogy el lehet helyezkedni általános vagy középiskolai történelemtanárként, de nem olyan könnyen, mint a természettudományos szakokkal. Arra is figyelni kell, hogy augusztus végén rendszeresen előfordulnak üresedések, s ha időben jelentkezünk, akkor állásba kerülhetünk. Fontos azt is látni, hogy kutatóintézetekben elhelyezkedni ennél is sokkal nehezebb. A pedagógusi hivatás pedig, ha az adott iskola nem kerül veszélybe, akkor stabil életpályát jelenthet – nyilván nem összehasonlítható a versenyszférával, de azt gondolom, akit érdekel és vonz ez a pálya, előbb vagy utóbb megtalálja a helyét. Az iskolákban megbecsülik a történelmet jól tanító kollégákat, ezért csak biztatni tudom azokat, akik a történelmet kedvelik, hogy ne sajnálják rá az energiát.

Több szülőtől hallom, hogy általános iskolákban dolgoznak olyan történelemtanárok, akik korábban gimnáziumban oktattak, és ötödikes tanulóktól azt követelik meg, amit a középiskolásoktól, s már a közepes osztályzatnak is örülnek. Ez veheti el a gyerekek kedvét a történelemtől?

– A gyerekek számára az életkoruknak megfelelő módszertant kell választani, és e szerint kell őket tanítani, tehát arra kell törekedni, hogy ne gimnáziumi metódusokat alkalmazzunk ötödikes gyerekeknél. A háttérben az a probléma jelenik meg, hogy legalább 10 éve nincs külön egyetemi és főiskolai tanárképzés – ez a rendszer hibája. Szerencsére most vezetik vissza ezt a formát az osztatlan tanárképzés újraindításával. Sajnos több generáció maradt ki abból, hogy külön általános iskolai felkészítést kapjon, pedig ez igen eltérő módszertant igényel. Az is tény, hogy egy gimnáziumból általános iskolába átkerülő kollégának nehéz a helyzete, hiszen a praxisát idősebb korú, más metódussal tanítható diákok körében szerezte meg, így némi megértést kell felé tanúsítani, bár ez nem lehet hosszú távon mentség a nem megfelelő módszertanra. Azt is ki kell ugyanakkor emelni, hogy sok múlik a konkrét tanáregyéniségeken – ha visszaemlékszünk iskolás éveinkre, bizonyára mindenkinek voltak olyan tanárai, akik a kisebbekkel tudtak inkább szót érteni, vagy olyanok, akik bár szigorúak voltak, mégis szerették őket a kisebbek is, mert tekintélyt vívott ki magának. Tehát sokféle tanári karakter, módszertan lehet eredményes és nem csak egy út van a pedagógiában. Nagyon sok múlik a tanári tekintélyen, aminek kivívásához sok minden szükséges: a kolléga személyes adottsága, megjelenése, tudása, példamutatása, és nevelési készsége stb. A tekintély megszerzése után pedig sokkal könnyebb a tanári munka, függetlenül attól, hogy valaki éppen milyen módszertannal dolgozik.

Egyesületük általános felmérést készít. Mire kíváncsiak?

– Először is fontos leszögezni, hogy törekedtünk arra, hogy a kérdőív öt perc alatt kitölthető legyen. A kérdések alapvetően két pilléren állnak. Egyfelől képet szeretnénk kapni arról, hogy nem rég alakult egyesületünk tagjai hogyan vélekednek a történelemoktatás általános helyzetéről és mit várnak ezen belül az egyesülettől. A felmérésben szereplő kérdések nagyobbik fele pedig – tekintetbe véve, hogy most zajlik egy új, 2019-től bevezetendő tanterv megalkotása – főképpen arra kíván rávilágítani, hogy a tanárok hogyan vélekednek a tanterv (NAT és kerettanterv) kérdéséről, a tananyag szerkezeti átalakításáról, és milyen tantervet látnának igazán megfelelőnek.

 

Medveczky Attila