A Jobbik 2010-ben egyértelműen azt az álláspontot képviselte, hogy az iskolákat állami felügyelet alatt kell működtetni, most viszont azt szajkózzák, amit az MSZP, a DK, az LMP és a többi baloldali párt képvisel

Dr. Pósán László országgyűlési képviselőt, a kulturális bizottság fideszes alelnökét a november végi közoktatási vitanapról, az önkormányzatok és az iskolák kapcsolatáról, a tankönyvpiac állapotáról kérdeztük.

 

Mivel támasztja alá azt a kijelentését, hogy a november 29-ei közoktatási parlamenti vita teljes érdektelenségbe fulladt?

– Azt, hogy a vitát érdektelenség övezi, először Hiller István mondta ki, s én megismételtem. Ebben a szocialista képviselőnek helyes volt a meglátása, mert valóban kiüresedett a vitanap műfaja. Körülbelül 9 hónappal ezelőtt tartottunk már vitanapot a közoktatásról a parlamentben, mikor tényleg számos olyan kérdés került felszínre, ami jogszabályi változtatásokat igényelt akár törvényi, akár rendeleti szinten. A parlament pedig nyár elején elfogadta azokat a törvényi módosításokat, melyek által a közoktatásra vonatkozó számos kritikus pont vagy problémás helyzet orvosolva lett. A november végén tartott vitanapon viszont semmi olyan konkrét dolog nem került napirendre, melyet az országgyűlésnek törvényhozási szempontból kellett volna megvitatni. Természetesen még vannak olyan közoktatást érintő kérdések, melyeket meg kell oldani, de ezek annyira szakmai jellegűek, s részletszabályozásokat érintőek, melyeknek eldöntése nem a politikusok dolga. Erre egy konkrét példa: a köznevelésről szóló törvény előírja a Nemzeti Alaptanterv ötévenkénti felülvizsgálatát, ami most zajlik. Az, hogy ez miként változik, milyen tantárgyból hány óra legyen hetente, hogyan lehet a diákok leterheltségét mérsékelni és még folytathatnám, ez nem parlamenti feladatkör, hanem szakmai testületek hosszas egyeztetését igényli. A mostani vitanap nem arról szólt, hogy a közoktatás szerkezete milyen esetleges beavatkozásokat kíván, hanem sokkal inkább úgy tűnt, hogy politikai hangulatkeltésre szerette volna felhasználni az ellenzék, hiszen a szocialisták kezdeményezték a vitanapot, amihez csatlakozott a Jobbik. Úgy vélem, hogy a tavaszi, erősen politikai hátterű tanármegmozdulások teljes mértékben elhaltak mostanra, és ezeket szeretnénk most újraéleszteni. Az volt az érzésem, hogy a Tanítanék Mozgalom által hangoztatott radikális lépések megtételét próbálta az ellenzék megalapozni a parlamenti vitanappal, csak éppen nem úgy sikerült nekik, ahogy azt szerették volna.

Hiller István, az MSZP vezérszónoka szerint az államosítással elszakítják az oktatási intézményeket a helyi közösségektől, s minden részletig egy hatalmi érdek megnyilvánulását hajtják végre. Míg a jobbikosok azt hangoztatták, hogy finanszírozási okokra hivatkozva az önkormányzatokat teljes egészében kizárják a saját iskoláik életéből. Tehát összefogott az egész ellenzék a kormány ellen?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy az oktatáspolitika terén láthatóan létrejött az MSZP, a DK, az LMP és a Jobbik teljes körű koalíciója. Nem arról van szó, hogy összefogtak a kormány ellen, hanem a közoktatási programjaikat, elképzeléseiket illetően is ugyanazt mondják. 2010-ben a Jobbik még az állami fenntartású iskolarendszer mellett szállt síkra, hogy a települések közti egyenlőtlenséget ki lehessen küszöbölni, hogy egy kis faluban élő gyermek esélyei ugyanolyanok legyenek, mint egy gazdag budai kerületben élőé. Most pedig ugyanazt szajkózza a Jobbik, mint a baloldali pártok: az volt a jó, mikor az önkormányzatok voltak az iskolafenntartók. Ez volt az az oktatási rendszer, mely becsődölt, és az önkormányzatokat is a padlóra küldte. Azt MSZP és az SZDSZ által kialakított iskolarendszert jónak, követendőnek tartja a Jobbik, teljes mértékben megtagadva azt, amit korábban képviselt. A Jobbik 2010-ben azt mondta, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeket bentlakásos iskolába kéne vinni, elszakítva a családtól. Ezt az ötletet 2005-ben a parlamentben, Gyurcsány Ferenc dobta be a köztudatba. Tehát a Jobbik ugyanazt képviseli, amit a DK. Ezek mind arra utalnak, hogy a jobbikosok belesimulnak az MSZP, a DK, és az LMP mondandójába. Az ön által idézett két párt mondandójának tartalma bődületes ostobaság. Ne felejtsük el, hogy Hiller István korábban oktatásért felelős miniszter volt, s az ő irányítása alatt ment csődbe az előző fenntartási rendszer. Érthető, hogy nem szívesen vallja be még magának sem, hogy ő ezért nagymértékben felelős. Így a legjobb védekezés a támadás taktikája mentén azt jelenti ki, hogy annak idején mennyire jó volt a közoktatás helyzete, így próbálja megszépíteni a múltat, a mostani rendszert pedig erősen kritizálja. Amikor a Jobbik arról beszél, hogy a településeknek semmi közük a saját iskolájukhoz, hihetetlen nagy butaságot mond, ugyanis az iskolák tulajdonosa továbbra is az önkormányzat. Amikor a működtetésre vonatkozó feladatokat az állam átveszi, akkor minden iskolára vonatkozóan külön megállapodást köt az önkormányzatokkal. Ez a dokumentum tartalmazza az önkormányzat azon lehetőségeit, jogait, hogy oktatási időn kívül mire használhatja saját ingatlanát. Tehát a Jobbik kijelentése ugyanolyan ostobaság, mint mikor államosításról beszélnek, hiszen a tulajdonjog továbbra is az önkormányzaté, a vagyon kezelése került át az államhoz. Sőt létrejönnek a tankerületi tanácsok, melyeknek egyik feladata, hogy az adott oktatási intézmény környezetének szempontjai is megjelenhessenek az iskola mindennapi működése során – ilyen értelemben orientációs pontokként szolgálnak. Az ellenzék pedig ezt a tényt figyelmen kívül hagyja.

Mit képviselnek a kormánypártok, és mit az ellenzék a tankönyvpiac kérdésében?

– Ez megint tipikusan az a terület, ahol „bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű”. Hiszen éppen a szocialisták privatizálták a Nemzeti Tankönyvkiadót, és magánérdekeltté tették a tankönyvpiacot. Tudjuk, hogy a gyereknek muszáj iskolába járnia, ellenkező esetben jogi szankció lép életbe, s ennek következtében vannak olyan kötelező tanszerek, melyeket meg kell vásárolni. Ezeket a tanszereket, tankönyveket magánkiadók produkálták, s mindegyik kiadó igyekezett a piacon minél nagyobb szeletet kihasítani maga számára. Így az egyes iskolák is érdekeltek voltak abban, hogy melyik kiadó tankönyvei legyenek a helyi tantervhez illeszkedők. Ennek komoly anyagi vonzatai voltak, így a családok iskolakezdési terhei egyre nőttek. Emellett a tantervi szabályozás is hihetetlenül laza volt, így ha egy család elköltözött egy másik településre, az iskolaváltás nem volt zökkenőmentes, mert nem voltak illeszkedési pontok, a különböző iskolák más tankönyvekből tanítottak. Ezért bizonyos tankönyvkiadókat az állam meg-, illetve visszavásárolt, és azoknak a tankönyvbázisán széleskörű konzultációval olyan új tankönyveket fejlesztett ki, melyek az iskolákban alkalmazhatók. Ez nem jelenti azt, hogy monopólium lenne, mert a tankönyvpiacon 69 kiadó van jelen. A kérdés az, hogy ezeket az akkreditált tankönyveket, melyek nem tartoznak az ingyenes körbe, hajlandók-e a szülők megvásárolni. A legtöbb esetben a szülők erre nemet mondanak, mert örülnek az ingyen tankönyvnek. 233 ezren kapnak már ingyenesen tankönyvet, ami nem lebecsülendő, ha arra gondolunk, hogy a szocialisták időszakában ez a szám 100 ezer alatt volt. Nyilvánvaló, hogy a magán-tankönyvkiadók komoly anyagi veszteségeket szenvedtek, és ezért minden eszközt megragadnak, hogy a számukra kedvezőtlen helyzetet generálisan rossznak állítsák be. Ebben pedig a szocialisták partnerek, elképzelhető, hogy az ügyben érdekeltek; régebben a sajtó Kuncze Gábor testvérének kiadói érdekeltségeiről cikkezett. A Jobbik korábban nonszensznek tartotta, hogy a tankönyvpiac magánkézben legyen és magánprofitot termeljen, most viszont ebben a kérdésben is megtagadták a korábbi álláspontjukat, és azt mondják, amit a baloldali pártok. Így a Jobbik oktatási portfóliója semmiben sem különbözik a baloldalétól.

Csurka István, lapunk első főszerkesztője többször is felhívta a figyelmet arra, hogy a Jobbik nem igazi nemzeti párt, és baloldali érdek a létezése. Aki ebben kétkedett, most végre megbizonyosodhatott róla?

– Azt nem tudom, hogy ki mennyire bizonyosodott meg róla, de tény és való, hogy Csurka István 2009-ben megfogalmazta, hogy a Jobbik az új proletárpárt, és célja hathatósan közreműködni a nemzeti kibontakozás, a magyar megmaradás megakadályozásában. Azt is nagyon jól látta, hogy a nemzeti radikalizmus a Jobbiknál csupán külső máz, ami többeket megtéveszt. A bal- és jobboldal valódi szélsőségei egy tőről fakadnak, egy érdek mozgatja őket, ahogy erre volt már példa a történelemben.

 

Medveczky Attila