Az eredményeknek nincs sok közük azokhoz a tantervekhez, amelyeket az egyes országok előírnak
Tesztekből nem lehet egyértelműen lemérni a tudást – közölte szerkesztőségükkel Horváth Péter, a Nemzeti Pedagóguskar elnöke, aki szerint meg kell vizsgálni, hogy milyen közismereti tananyagtartalmat adjanak át a gyerekeknek, és milyen módszereket alkalmazzanak az iskolákban a tanárok.
A Köznevelési Kerekasztal nemrég foglalkozott először a PISA-felméréssel, ami egy hónapja közbeszéd tárgya. Valóban ennyire kritikus a helyzet?
–Amennyiben azt nézzük, hogy miként teljesítettek a magyar diákok az OECD –országokhoz képest, illetve a mostani mutatókat összevetjük a korábbi évekével, akkor egyértelmű, hogy az eredmény nem jó. Ha árnyaltabban nézzük a teljesítményeket, és nyilván alapos elemzések születnek, akkor azt is megtudhatjuk, mi az oka ennek, illetve mitől lehetne jó ez az eredmény. Jelenleg a háttér információk alapján annyit tudunk, hogy a PISA-felmérést attól függetlenül állítja össze egy nemzetközi kutatócsoport, hogy figyelembe vennék, az egyes országokban, milyen képzés folyik és milyen módszerekkel, s az egyes korosztályokban mit kell tudniuk a diákoknak. Ezt a felmérést az alapján állítják össze, hogy várhatóan miként alakulnak a munkaerőpiaci elvárások, és ehhez milyen készségek kellenek. Ez nyilván nagyon fontos, de egyben igen bonyolult dolog, nem tudom, hogy a PISA ezt jól tudja-e mérni, de ez az alapvető célja. Magyarországon viszont a Nemzeti Alaptanterv által előírt, a kerettantervek által megfogalmazottakat, a helyi tantervekben kidolgozott követelmények alapján oktatnak. Így kijelenthetjük, hogy az eredményeknek nincs egyértelmű összefüggése a mérésben nyújtott teljesítmény és az előírt iskolai munka között. Az is problémákat okozhat az adatok feldolgozásnál, hogy 15 éves korban a diákok mennyi időt töltöttek az iskolarendszerben – hiszen ez országonként eltérő lehet. A magyar diákok többsége ekkor 9., vannak 7., 8. és akár 10. évfolyamosok is. Néhány más államban a 15 évesek már 10. évfolyamosok, így van némi előnyük. Az iskolai munka és a PISA-felmérés eredményei között teljes egyenlőségjelet húzni eléggé szerencsétlen dolog.
Csupán tesztekből le lehet mérni a tudást?
–Egyértelmű, hogy nem lehet csak a tesztekből lemérni a tudást. Ráadásul ezeket 15 évesek, még az iskolarendszerben több évet tanuló diákok írják. Viszont az eredményből le lehet vonni következtetéseket, és át lehet fogalmazni az oktatás céljait. De nem a PISA-felmérés miatt kell ezt megtenni. El kell gondolkodni azon, hogy mit várunk el az iskolarendszerből kikerült fiataloktól. Azoktól, akik esetleg sajnos már az alapfokú képzés után kikerülnek a rendszerből, motivációs célok nélkül, s azoktól, akik a gimnáziumot végzik el, vagy a szakképzésben vesznek részt.
Csak Magyarországra jellemzőek a rossz mutatók, vagy más európai államokra is?
Mit gondol, ki vagy mi felelős leginkább a rosszabb teljesítményért? Egyesek szerint le kell mondani a miniszternek, a szakállamtitkárnak, mások pedig a pedagógusokat, vagy a szülőket hibáztatják.
Többször hangoztatta, hogy csökkenteni kell a közismereti törzsanyagot. Ezt hogyan képzeli el a gyakorlatban?
–Úgy gondoljuk, hogy alsó tagozatban nem lehet a fő cél a lexikális ismeretanyag átadása. Csak annyira kell megjelennie, amennyire az alapkészségek fejlesztése szükségessé teszi. A pedagógus kar véleménye, hogyha a kisdiákok jól tudnak írni, olvasni és számolni, akkor a későbbiek során nagyon sok mindent meg lehet nekik tanítani. Ha ezek az alapok hiányoznak, már nem pótolhatóak – nem lesz rá idő, sem lehetőség. Felső tagozatban is a tartalomnak, a közismereti anyagnak, a lexikális ismereteknek inkább a fejlesztés hátterét kell szolgálnia , de már más arányokkal. Tehát a képességek továbbfejlesztéséről szóljon felső tagozatban az iskolai tevékenység. Így lesz reményeink szerint, az olvasásból szövegértés, a számolásból problémamegoldás, az írásból szövegalkotás. A megjelenő képességek ebben a korban már lehetővé teszik azt a bővebb ismeretszerzést, amit kitűzhetünk célként, és több lexikális anyag átadására kerülhet sor. Ha mindehhez az ágazat vezetői biztosítják a megfelelő feltételeket, akkor sokkal eredményesebb lehet a közoktatás.
Az első és a második osztályban van lehetőség a 30 perces órákra. Ez elég arra, hogy két év alatt megtanítsák a nebulókat az írás, olvasás, számolás alapjaira?