A regionális együttműködés az Európai Unión belül is egyre fontosabb szerepet kap

Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia elektronikus hírközlésért felelős minisztériumainak államtitkárai és a hírközlésért felelős nemzeti hatóságok elnökei a V4 soros elnökségét betöltő Lengyelország szervezésében találkoztak. A felek közös álláspontot alakítottak ki a hírközlési keretszabályozás felülvizsgálatára vonatkozó, tavaly szeptemberi európai bizottsági jogalkotási javaslat kapcsán. Solymár Károly Balázs infokommunikációért felelős helyettes államtitkár szerint át kell gondolni, hogy egy adott kérdéskörben biztosan a szabályozás jelenti-e a megoldást, hiszen előfordul, hogy pont úgy tudják a megfelelő környezetet biztosítani, ha feloldják a fejlődést akadályozó korlátokat.

Magyarországon milyen tagállami és uniós jogszabályok vonatkoznak az elektronikus hírközlésre?

– A hazai jogszabályok közül a legfontosabb az elektronikus hírközlésről szóló törvény. Ezenkívül számos kormányrendelet, valamint a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) által kiadott rendelet szabályozza az elektronikus hírközlés területét, így például a számhordozás, az előfizetői szerződések, a frekvenciagazdálkodás, az egyetemes hírközlési szolgáltatás területét. Uniós szinten jelenleg a 2002-ben elfogadott – és utoljára 2009-ben módosított – úgynevezett Távközlési Csomag szabályozza az elektronikus hírközlés területét. Az ide tartozó irányelvek az elektronikus hírközlés különleges aspektusait szabályozzák. Szintén a Távközlési Csomag része az egyes tagállami hírközlési hatóságok testületét (BEREC) létrehozó és a roaming díjakat szabályozó rendeletek. Fontos kiemelni, hogy a 2015 májusában elfogadott uniós szintű digitális egységes piaci (DSM) stratégia keretében sor kerül az imént bemutatott keretszabályozás felülvizsgálatára, figyelembe véve a technológiai fejlődést és a változó piaci követelményeket. Az Európai Bizottság 2016 szeptemberében adta ki javaslatát egy új Európai Elektronikus Hírközlési Kódex létrehozására vonatkozóan, amely egységes keretbe foglalja a korábbi jogszabályokat. Ennek a javaslatnak kezdődött meg az uniós szintű tárgyalása nemrég, amely során a tagállamok saját vagy közös érdekeiket próbálják minél inkább érvényre juttatni olyan formában, ahogy a V4 országai is tették február elején egy közös álláspont benyújtásával. A kódex célja: a verseny fokozása az elektronikus hírközlési ágazatban, a beruházások ösztönzése, a fogyasztók szabad választásának elősegítése, valamint innovatív, minőségi szolgáltatások alacsony árakon való elérhetővé tétele.

Tavaly szeptemberben a hírközlési keretszabályozás felülvizsgálatára vonatkozó európai bizottsági jogalkotási javaslat azt tartalmazza: „a tagállamoknak csak előnyei származhatnak abból, ha javul a keretszabályozás, hogy jobban tudjon reagálni a modern kor kihívásaira és a jövőbeli piaci fejleményekre, miközben szerte az EU-ban kiépülnek a nagyon nagy kapacitású hálózatok.” Ezzel mennyire ért egyet a magyar kormány és a többi visegrádi ország vezetése?

– Természetesen, amikor egy szabályozási környezet jó irányba változik, és a kor követelményeinek megfelel, akkor az pozitív hatással van a gazdaság egészére, az állampolgárok hétköznapi életére, a cégek versenyképességére. Egyre nagyobb kihívást jelent, hogy olyan „jövőálló” szabályozást dolgozzunk ki, amely a gyorsan fejlődő világot és az egyre nagyobb mértékű innovációt nem akadályozza. Át kell gondolnunk, hogy egy adott kérdéskörben biztosan a szabályozás jelenti-e a megoldást, hiszen előfordul, hogy pont úgy tudjuk a megfelelő környezetet biztosítani, ha feloldjuk a fejlődést akadályozó korlátokat.

Az EB javaslatában szereplő megoldásokról azt írják, hogy azok nem lesznek jelentős hatással a tagállamok költségvetésére és közigazgatására. Ez valóban így van?

– Nem teljesen. Ugyanis egyes – bizottsági – számítások szerint az egységes uniós digitális piac megvalósításával akár évi 415 milliárd euróval is növekedhetne az EU gazdasága. Ez azért már számottevő hatással lenne a magyar költségvetésre is, pozitív értelemben. Persze ennek csak egy kis szelete a most tárgyalt hírközlési kódex, de a versenyképesebb szabályok és az erősebb fogyasztóvédelem általános pozitív gazdasági és társadalmi hatásai megkérdőjelezhetetlenek.

Varsóban a V4-ek képviselői milyen álláspontot alakítottak ki a tavaly szeptemberi európai bizottsági jogalkotási javaslat kapcsán, s melyek annak lényeges elemei? Kitértek a frekvenciaszabályozásra is?

– A frekvenciaszabályozás az egyik kulcseleme a közös javaslatnak. Mind a négy ország egyetért abban, hogy a frekvenciakoordináció jelenlegi rendszere megfelelő, azon legfeljebb finomhangolást kell elvégezni, és a frekvenciák kiosztását mindenképpen nemzeti kompetenciaként kell megőrizni. Nem szeretnénk, ha az Európai Bizottság hatásköre erősödne, és fontos kérdésekben közvetlenül hatályos jogi aktusokkal születnének a döntések, melyekbe a tagállamoknak sokkal kisebb beleszólása van. Ezen túlmenően a közös álláspontunk védi a fogyasztók érdekeit, de emellett igyekszik megfelelő versenyfeltételeket teremteni a piac számára a tagállami sajátosságok figyelembevételével. Szeretnénk, ha a most készülő szabályozás kellően rugalmas lenne, ösztönözné az innovációt és felkészülne a jövő kihívásaira is.

Ezt a dokumentumot mennyire veszik komolyan Brüsszelben?

– Minden olyan álláspontot, melyet a tagállamok nyújtanak be Brüsszelnek, kötelesek figyelembe venni. Természetesen minél több tagállam írja alá, annál nagyobb súlya van az európai uniós szervek szemében az anyagnak. Ilyenkor az üléseken a többi tagállam is hivatkozik rá, csatlakozik felszólalásaiban egy-egy kérdésköréhez, megtámogatja azt, szóval azt kell, hogy mondjam, nagyon komolyan veszik. Különösen, amikor egy olyan régi és jól bevált regionális együttműködés adja az inputot, mint a közép-kelet-európai országokat tömörítő visegrádi négyek.

A találkozó azt is bizonyítja, hogy előnyös lenne az elektronikus hírközlési kérdésekben a V4-es együttműködés további erősítése minisztériumi szinten?

– A varsói esemény megerősített bennünket abban, hogy a V4 országainak együttes fellépése sokkal hatékonyabb annál, mintha külön-külön kellene védenünk érdekeinket, ezért komolyan építünk az együttműködésre a jövőben is. Az elektronikus hírközlési kérdések tekintetében minden országban megoszlanak a hatáskörök: egyrészt a felelős szaktárca, másrészt a nemzeti szabályozó hatóság között, utóbbi Magyarországon az NMHH. Az a minisztérium és szabályozó hatóság közötti együttműködés, amelynek rendszerét más tagállamokban most kell majd kialakítani, nálunk 6 éve kiválóan működik.

 

Medveczky Attila