Űrhírközlési eszközt fejlesztünk és gyártunk

Magyarország lehetőséget kap arra, hogy kulcsfontosságú műszereket és fedélzeti egységeket biztosítva egyedüli nemzetközi partnerként vegyen részt az Orosz Tudományos Akadémia és az Orosz Űrkutatási Intézet most induló űrmissziójában. Dr. Ferencz Orsolya az ELTE Űrkutató Csoport tudományos főmunkatársa érdeklődésünkre elmondta, hogy ezekkel az új programokkal lehetőség nyílik arra, hogy tovább folytatódjanak mindazok a hazai kutatások és műszerfejlesztések, melyek Magyarországon és nemzetközileg is kiemelkedő eredményeket hoztak az űrkutatásnak és ezáltal az egész emberiségnek

Ha azt mondjuk Magyarország és világűr, akkor a legtöbben űrhajózásra gondolnak. Milyen eredményeket ért el a ’40-es évektől a magyar űrkutatás?

– Az emberiség életében az űrkorszak valóban a múlt század elején köszöntött be, azonban – látva a benne rejlő lehetőségeket – még most is csak a kezdetén vagyunk. Ebben a meghatározó korszakban a magyarok szerepe a kezdetektől nagyon jelentősnek mondható. 1946-ban Bay Zoltán és csoportja sikeresen mérte meg radar segítségével a Föld és a Hold távolságát, erre a világon rajtuk kívül csak az USA volt képes, és a magyarok voltak az egyedüliek, akik forradalmian új módszert alkalmaztak a kísérlet során, a korrelációs vételtechnikát, ami azóta a hírközléselmélet egyik alapja lett. Lehetetlen felsorolni az elmúlt hetven év minden magyar vonatkozású eredményét a témában, még megkísérelni is nehéz, hiszen óhatatlan, hogy méltatlanul kihagynánk fontos eredményeket és szereplőket. A teljesség igénye nélkül, csak jelzésként említek meg néhány sikertörténetet. Tófalvi Gyula és kollégái a brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyernek ionoszondájukkal 1958-ban, 1961-ben megalakul a BME diákjaiból Ferencz Csaba vezetésével az első magyar űrkutatócsoport, a Rakétatechnikai Tudományos Diákkör, amelyben Simonyi Károly fia, a ma már Charles Simonyiként ismert tudós, a második magyar űrhajós is dolgozik. 1967-ben Magyarország belép a Szovjetunió által koordinált Interkozmosz szövetségbe és ezzel óriási lehetőségekhez jut. Kifejlesztjük az Egységes Telemetria Rendszert, kulcsszerepünk van a Halley üstököshöz indított Vega misszió sikerében, a Pille doziméter műszercsalád a mai napig a magyar űripar egyik legismertebb és legsikeresebb terméke és az emberes küldetésekben is ott vagyunk, Farkas Bertalan a Szaljut-6 fedélzetén hajtott végre sikeres küldetést. Ezek az eredmények tették lehetővé, hogy a magyar űrkutatás és űripar azóta is, töretlenül, sőt egyre növekvő mértékben tud jelen lenni a világ űrtevékenységében. Említhetjük a közelmúltban lezárult Rosetta missziót, a napjainkban küldetése végéhez érkező Cassini programot, vagy akár a jelenleg is a Mars körül keringő és üzemelő ExoMars egységet, ezekben mind meghatározó szerep jut a magyar eszközöknek. Jelen vagyunk az űrszolgáltatások piacán is, számos telekommunikációs, űrhírközlési eszközt a magyarok fejlesztenek, gyártanak és szállítanak a nemzetközi piacra.

Mi jellemezte a múltban az oroszokkal való űrkutatási együttműködést, és az szünetelt-e a rendszerváltás éveiben?

– Azt mondhatjuk, hogy bár a kommunizmus éveiben nem sok jó jutott Magyarországnak, az élet minden területét átszőtte ugyanis az ideológia és a politika, az űrkutatás mégis kivételt jelentett, hiszen itt nem volt és ma sincs szerepe a napi politikának. Sőt a kutatók ezen a területen az egész világon pontosan érzik felelősségüket az egész emberiség sorsáért. Jó példa erre az az együttműködés, amely például az Egyesült Államok és az Orosz Föderáció között az asztronauták szállítása terén mindennapos, amióta az USA nem tud embert feljuttatni a világűrbe. A magyar űrkutatásnak a mai napig az elmúlt évtizedek sikeres magyar–orosz űregyüttműködése az alapja és fő gerince, erre épül számos más nemzetközi projektben elért sikerünk is, sőt az ESA (European Space Agency – Európai Űrügynökség) tagságunk is nagyobb hatásfokkal tud érvényesülni az orosz kapcsolatok miatt. Bár a rendszerváltás körül valóban tapasztalható volt némi visszaesés a kapcsolatokban, de szerencsére ez ma már a múlté.

Február 2-án hazánk és Oroszország aláírta a partnerségről szóló dokumentumot. Mi ennek a jelentősége napjainkban?

– A rendszerváltás utáni első kormányközi megállapodást Oroszország és Magyarország között a világűr kutatása és békés célú felhasználása tekintetében Orbán Viktor miniszterelnök úr és Vlagyimir Putyin elnök úr írta alá 1999. október 20-án. Ezt az együttműködési szándékot erősítette most meg a két fél a legmagasabb szinten, és erről írták alá a megállapodást Szijjártó Péter és Denis Manturov miniszterek február 2-án Budapesten. Ez a megállapodás nagy jelentőségű, elmondhatjuk, hogy a régióban egyedülálló együttműködést tesz lehetővé a két ország között az űrkutatás és az űripar területén, mindezt a korábbi évtizedek sikereire alapozva.

Milyen orosz programokhoz csatlakozunk?

– Jelenleg három új program bejelentése történt meg. A Nemzetközi Űrállomás orosz szegmensén jelenleg is magyar részvétellel működő Obstanovka program második fázisának elindítása, valamint a Chibis-AI és a Trabant Föld-fizikai folyamatokat és űridőjárást vizsgáló mikroműholdak kifejlesztése. De a jövőben várható számos további programba történő bekapcsolódásunk is a Vénusz, a Mars és a Hold kutatása terén.

Kik vehetnek részt az orosz űrmisszióban?

– A teljes magyar kutatóközösségnek élő kapcsolatai vannak a különböző orosz intézetekkel, azonban ebben a három programban az ELTE Űrkutatócsoportja, az MTA Wigner Kutatóintézete, a BHE Bonn Hungary Kft., az SGF Kft., és a BL-Electronics Kft. vesz részt.

 

Az ott tapasztaltakat beépítjük a magyar űrkutatásba?

– Természetesen mind a műszerfejlesztés, mind az eszközépítés, mind pedig az elméleti kutatás és a mért adatok kiértékelése terén nagy jelentőségű lehetőség ez a program a magyar kutatók és mérnökök számára. Ahogy eddig is a korábbi évtizedek eredményei segítették a magyar kutatókat újabb nemzetközi együttműködésekhez történő csatlakozásukban, úgy sikeres teljesítés esetén ezek a programok is további lehetőségeknek ágyaznak meg a jövőben.

Elképzelhető, hogy új műholdakat tudunk fejleszteni?

– Ezek a műholdak teljesen új műszaki fejlesztéseket igényelnek, a Trabant vonatkozásában napi 250-300 Gigabyte adat keletkezik, amit most először kísérel meg egy mikroműhold teljes egészében továbbítani a Földre. Ekkora adatmennyiséget csak sok tonnás távközlési műholdak forgalmaznak, ez a tudományos műholdak tekintetében forradalmian új technológiát igényel, amit teljes egészében a magyar partner fejleszt és gyárt le. Sőt a Trabant eszközeinek közel 70%-a magyar fejlesztés és egyedüli nemzetközi partnerek vagyunk a programban.

Mindennek mekkora a költségvonzata?

– Éves szinten néhány százmillió forint a beruházás igénye, ami az űriparban nem tekinthető nagy összegnek, különösen, mivel a megtérülés aránya az űriparban 5-10-szeres.

Az ellenzéknek nem tetszik, a paksi bővítéssel kapcsolatos orosz részvétel, az űrkutatási együttműködést még nem támadták meg?

– Valóban megdöbbentő az az elharapódzó hangulatkeltés, ami az országban és a világon ma napi politikai érdektől vezérelve, sokszor a józan, normális és racionális szempontokat teljes mértékben figyelmen kívül hagyva Oroszországgal kapcsolatban megfigyelhető. Az űrkutatás azonban eddig szerencsés kivételnek mondható, hogy talán pont az előzmények miatt elég nyilvánvaló a közvélemény számára, hogy a világűrben zajló tevékenység nem rendelődhet alá napi politikai torzsalkodásoknak, itt az egész emberiség számára sorsdöntő kutatás és tevékenység zajlik. De azért azt meg kell említenünk, hogy még így is akadt egy-két szélsőbaloldali hírportál, ahol megpróbálták ezt a Magyarország számára nagyon pozitív hírt a szokásos, oroszellenes összeesküvés-elméletekkel összefüggésbe hozni. Ez szomorú és rendkívül sekélyes.

 

Medveczky Attila