Az őshonos gének megőrzéséért

2017. augusztus 06. vasárnap, 09:50 Medveczky Attila Hírek - Interjú
Nyomtatás

A fiatalok számára vonzóvá tesszük az agráriumot

Az élelmezési és mezőgazdasági célú genetikai erőforrások védelme az egész világon, így hazánkban is kiemelt állami feladat, amelyet konkrét kötelezettségeket tartalmazó nemzetközi egyezmények is rögzítenek – emelte ki a Földművelésügyi Minisztérium miniszterhelyettese. Dr. Nagy István hozzátette: a készülő génmegőrzési stratégia keretében kiemelt szerepet kapnak az állami tulajdonú erdészetek, nemzeti parkok, és ménesek, ami vélhetően tovább emeli az itt tenyésztett állományok létszámát.

Emelkedett az elmúlt években a védett őshonos, valamint a veszélyeztetett helyzetbe került állatfajtáink állománylétszáma?

– A nagyállat-fajok között a magyar házi bivaly fajta létszáma ugrásszerűen növekedett, ahol a nőivarú állomány két és félszeresére emelkedett 2010 és 2015 között. A többi fajtában a már korábban „beállt” állomány létszáma nagyjából azonos szinten maradt. A sertés-, juh-, kecskefajták állománya általában fokozatosan emelkedett, ám a fecskehasú mangalica és a cikta juh esetében az állományok megduplázódtak. Az őshonos baromfiak esetében minden fajtában nagymértékű emelkedés történt, a fogolyszínű magyar tyúk esetében az állomány létszáma több mint háromszorosára emelkedett. A pulykafélék állománya duplájára nőtt, míg a fodros tollú magyar lúd létszáma megháromszorozódott.

Milyen intézkedésekkel tudták ezt elérni?

– Jelentősen közrejátszott az állományok növekedésében a támogatási rendszer. Ilyen például az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a tenyésztésmegőrzésre nyújtott támogatás, a fiatal gazdákat támogató pályázatok, mely esetében a pályázatok értékelése során plusz pontokat jelent, ha őshonos fajták tenyésztésével foglalkozik az adott pályázó. A Vidékfejlesztési Program keretén belül továbbra is elérhetők az őshonos állatfajok támogatási formái, melyek ösztönzik a gazdákat e fajok tartására. Az agrár környezetgazdálkodással kapcsolatos támogatások esetében is igen kedveltek az őshonos fajták. Mindemellett az állattartók eredményesen tudnak gazdálkodni támogatások nélkül is példaként a mangalica sertésből készült sonkát említhetem meg.

Kik és hol foglalkoznak a populáció növelésével?

– Egyrészt a fajtákat fenntartó tenyésztőszervezetek feladata, hogy tagjaikon keresztül az állományokat növeljék, másrészt 17 állami szervezetnek, egyetemeknek, nemzeti parkoknak, állami méneseknek, valamint a Haszonállat-génmegőrzési Központnak. Az utóbbi feladata az egyes fajtákban kiemelkedő állományok fenntartása és létszámuk növelése különös tekintettel a fajtákon belüli fellelhető eredeti vonalak, családok megtartása, felkutatása és fejlesztése.

Mit várnak a génmegőrzési stratégiától?

– A készülő génmegőrzési stratégia keretében kiemelt szerepet kapnak az állami tulajdonú erdészetek, nemzeti parkok, és ménesek, mely vélhetően tovább fogja emelni az itt tenyésztett állományok létszámát.

Többször hangsúlyozta, hogy a gazdák körében egyre inkább tapasztalható az elöregedés. Hogyan lehet a fiatalok számára vonzóvá tenni az agráriumot, mikor másik oldalon ott él még az a sztereotípia, hogy jó és jövedelmező munkahelyeket csak a nagyvárosokban lehet találni?

– Nemcsak hazánkban, hanem egész Európában komoly problémát okoz a mezőgazdasággal foglalkozók körében tapasztalható elöregedés. Nagy szükségünk van a megfelelő szakmai képzettséggel és gyakorlattal rendelkező fiatal gazdálkodókra. A Földművelésügyi Minisztérium ezért az eddiginél sokkal ésszerűbb és hatékonyabb agrárszakképzési rendszer felépítésén dolgozik. A magyar kormány több intézkedésével próbálja a fiatalok számára vonzóvá tenni az agráriumot. A fiatal gazda pályázaton belül például több mint 12 millió forint vissza nem térítendő támogatást kaphatnak az induló agrárvállalkozók. A program keretében egy jól kifejtett üzleti és pénzügyi terven alapuló pályázattal 40 ezer euró igényelhető. A felhívás célja többek között a vidék népességmegtartó képességének növelése és a mezőgazdasági tevékenység hosszú távú megtartása.

 

Medveczky Attila