Összeomlott a rendszerváltás rendszere

2008. november 09. vasárnap, 07:28 adminisztrátor
Nyomtatás

Bogár László közgazdászprofesszorral a globálisan és lokálisan kialakult gazdasági-társadalmi válság hátteréről és felelőseiről beszélgettünk.
- Professzor úr, hogyan zuhantunk ebbe a szakadékba?
- Nehéz eldönteni, hol is kezdődött el ez a válság, meddig kell visszamenni a történelemben ahhoz, hogy pontosan megértsük: valójában milyen halmazati büntetés hullik vissza az emberiségre. Talán a legvészjóslóbb üzenet József Attila szavaival: "ős patkány terjeszt kórt miköztünk, a meg nem gondolt gondolat, belezabál, amit kifőztünk, s emberből emberbe szalad." Ez az ember igazi tragédiája, a meg nem gondolt gondolat. Az a valami, ami önmagát globalizációnak és kapitalizmusnak nevezi, valójában egy rendkívül súlyos "meg nem gondolt gondolat". A globális kapitalizmus ötszáz éve formálódik a világban, és tetteivel kifosztja a társadalmakat. A rendszer urai fejlődésről, haladásról szónokolnak, de tetteik eredménye a létfelélés és létpusztítás. Nem csupán az emberiség romlása ez, hanem az egész földi élet veszélybe került. Az a valami, ami globalizációnak nevezi magát, egy önfelélő létmód, ami most a végjáték szakaszába érkezett. Ami körülvesz minket a globális térben, és a magyarországi lokális térben is, az  egyre jobban a Jelenések Könyvére kezd hasonlítani. Olyan szörnyűségek történnek meg - már rutinszerűen - , amikről öt vagy  tíz évvel ezelőtt hajlamosak voltunk azt gondolni, hogy ez képtelenség, nem valósulhatnak meg, és most abszolút kézzelfogható valóságként léteznek. Valójában a globalizáció egy kísérlet a világ urai részéről arra, hogy leváltsák a valóságot. A valóság az ember számára három létszinten van jelen. Az anyag, az élet és a lélek szintjén. Tehát az élettelen természetről, az élő természetről és az emberi természetről van szó. A globalizáció viszont brutális módon, mint egy hacker - ez egy központi metaforája az egésznek - feltöri az anyag legbelső kódját, az élet legbelső kódjait és a lélek kódjait, amikor behatol és tetszés szerint garázdálkodik ott. Az anyag helyett műanyag, élet helyett mű élet. Az emberi lélekbe behatolás a legpusztítóbb folyamat, amely létrehozza az embernek látszó tárgyak milliárdjait, az engedelmes munkaerő és fogyasztóerő állatok gigantikus csordáit. Mindezt egy nagyon egyszerű logika mozgatja, amit Milton Friedman neoliberális gazdaságfilozófus úgy fogalmazott meg, hogy "the business of the business is the business". Ennek az a lényege, hogy ha neked valami rövid távú gazdasági szinten profitot hoz, akkor ne tétovázz, tovább folytasd és bővítsd ezt a tevékenységet, még akkor is, ha tudod, hogy százszor akkora kárt okozol ezzel má-    soknak a külső természetben, vagy az emberi belső természetben. Az sem számít, ha ezzel szétroncsolod a körülötted élő világ természeti környezetét, illetve a társadalmi szociokulturális természetet. Ebben az az egyszerű logika érvényesül, hogy mindenáron profitot kell termelni. Ez egy brutális hatalmi rendszer, amely nem vállal felelősséget cselekedeteiért. Mivel a hatalom nem más, mint az akaratom másokra való rákényszerítése, a globalizmus haszonélvezői a nekik kiszolgáltatottakra hárítják át kártékony tevékenységük költségeit, terheit. A most kibontakozott globális kapitalizmus célja a nyálfolyós konzumidióta létkarakter megalkotása, aki már csak egy biológiai nyúlvány, csak egyetlen feladata van, hogy fogyasszon és fogyasszon. Akkor is, ha nincs pénze, mert kap hitelt, arra is, amire semmi szüksége nincs. Sőt arra is, ami kifejezetten pusztítja a létezését. A nyugati kapitalizmus parazitaként élősködik a világ rajta kívül eső részein. Az erőforrások gátlástalan elszívásán alapuló rendszer ezért önmagában fenntarthatatlan. A világ népességének nyolc százaléka uralkodik a maradék kilencvenkét százalékon. Ez a mostani válság a legmélyebb oka. Persze a globális urak ezt nem mondják el, mert az ő értelmezési kereteikbe az igazság nem fér bele. Pedig már megrendülőben vannak azok a pillérek, amikre az ő felfogásuk épül. A kifosztott világ részei egyre határozottabban tiltakoznak, sőt lázadnak a kisemmizés ellen. A lázadó országok, élükön Kínával, Oroszországgal, az iszlám országokkal, Latin-Amerikával, egy új szövetség létrehozása előtt állnak.
- Egyesülhetnek a lázadó országok?
- Kialakulóban van, hogy létrehozzák koalíciójukat. Ezek az országok érzik a válság súlyát, ebben a fázisban taktikusabb, ha kialakult véleményeiket megtartják és a színfalak mögött próbálnak egyeztetni. Figyelmeztető jel, hogy az OPEC, a kőolajexportáló országok szervezete után, egyik napról a másikra megalakult a legnagyobb földgázexportáló országok kartellje. Olyan országokkal, mint Oroszország, Irán és Katar. Emögött nyilvánvaló, hogy szupertitkos egyezségek húzódnak. Lehet, hogy a közvélemény ennek nem érzi még a súlyát, de nagy valószínűséggel hamarosan tapasztaljuk a változást. A különféle szupertitkos egyezségeknek a sora még nem is látszik, mert a lázadó országok szövetsége, ha most létrejönne, még mindig gyengébb lenne a globalizmus urainál. Ha valaki hátrányosabb helyzetből indul, nyilván a titkosság neki egy kihasználható előny.
- Az USA-ban, ahol kirobban a válság, mindennap bedől egy bank, az hogyan lehet, hogy mégis a dollár az euróhoz képest folyamatosan erősödik? Az ember egy hatalmas spekulációt sejt a háttérben. Az olajár, ami az egekben volt, most folyamatosan zuhan.
- Az olajnál lehetett tudni, hogy spekuláció áll a háttérben, amikor nagy hirtelen, majdhogynem megháromszorozódott az ára. Egy év alatt ötven dollárról százötven dollárra ment fel. Ez egy jellegzetes spekulációs buborék volt. A spekulációs buborékok, így nevezik azokat a folyamatokat, amikor valaminek hirtelen felfut az ára. A múlt évben az amerikai ingatlanokkal kezdődött a válság. Évtizedeken keresztül mesterségesen pumpálták fel az amerikai ingatlanok árát, és az üzlet nagy hirtelen összeomlott. Az ilyen típusú pénzszerzés - nyersen fogalmazva - úgy működik, hogy a multinacionális vállalatok a rablók. Látszólag gazdasági szerveződések, de semmi közük ehhez, ők hatalmi alapon működő erőforrás-szivattyúk. Az a feladatuk, hogy a lokalitásban megtelepedve erőforrásokat szivattyúzzanak a birodalom központja felé, ha úgy tetszik, ők a kirablói a lokalitásoknak. A világ bankrendszere pedig az orgazda szerepét tölti be. A lopott árun neki kell túladni. Az orgazda kezét mindig égeti a lopott jószág, ezért szeretne minél előbb túladni rajta. Nem ücsörögni akarnak a hatalmas pénztengeren a rabló multik és az orgazda bankok. Olyan ez, mint amikor ellopják valakinek az autóját, utána felajánlják neki, hogy visszavásárolhatja. Ám a bűnözők tisztességesebbek a globalizmus urainál, mert kevesebbet kérnek, mint a valós ár, és nem számolnak fel kamatot ezért. Itt azonban kifosztják a világot, és a kifosztottaknak nagy kegyesen felajánlják, hogy hitelbe, kamattal visszakapják azt a pénzt, amit belőlük szívtak ki. A rablók kiszivattyúzzák, a bankok meg visszakölcsönzik. Ezek a folyamatok összeomláshoz vezetnek. A dollár és a kőolaj ára már 1971-től - amióta a dollár kötött árfolyama megszűnt - fordított utakat jár be. Ha a kőolaj összeomlik, a dollár erősödik és fordítva.
- Mi a helyzet Kínával?
- Kínának 1500 milliádos állami követelése van amerikai kötvényekben, magyarán enynyivel tartozik az USA Kínának. Az ázsiai birodalom  még nem szólalt meg. Viszont akinek ekkora a kintlévősége, annak van stratégiája is. Megtehetné, hogy ezt átváltja euróra, ami totálisan átrendezné a világ pénzhatalmi rendszerét, de ez úgy menne végbe, hogy számára is gigantikus méretű veszteségekkel járna. Biztos vagyok benne, hogy a színfalak mögött zajlanak a tárgyalások a lázadó koalíció következő lépéséről, de folyik a tárgyalás a globalizáció uraival is.
- Gyurcsány hisztériakeltőknek minősítette azokat, akik figyelmeztettek a válságra.
- Magyarország a térségben és Európán belül is talán az egyik legveszélyeztetettebb ország. Kilenc éve, amióta euró van, a forint ilyen mélységben még nem volt - 286 forintot is kértek 1 euróért. Magyarországot legalább harminc éve tartó lepusztulás jellemzi, amit szintén a globalizáció okoz. 1978 óta adósodik az ország, és egyre mélyebbre süllyedünk. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy társadalmi-gazdasági újratermelési folyamatban legyengült és kifosztott társadalmat az ilyen kritikus világhelyzetek még erőteljesebben érintenek. A bizonytalanság már a társadalom kulturális-politikai dimenziójában is masszívan van jelen. Semmi meglepő nincsen abban, hogy korrigálni kellett a korábban tett stupid kijelentéseket, vagyis azt, hogy Magyarországot elkerüli a válság. Érthető, hogy a pánik elkerülése miatt a pénzügyminiszter és a jegybankelnök igyekszik megnyugtatni a közvéleményt. Ám az meg éppen a pánikot növelheti, ha túlságosan sokáig ragaszkodnak ahhoz, hogy elmegy mellettünk a világválság. A nehézséget az okozza, hogy eleve egy gyenge, szétesett és védekezésre képtelen társadalomról van szó, ahol szétvert állapotban van az a diskurzustér, amelyben a nemzet, mint közösség képes el-, majd megbeszélni a problémákat, és utána cselekedni is tud. Ha ezek a feltételek nem állnak rendelkezésre, akkor nincs kiút a bajból. Úgy tűnik, hogy Magyarország nagyobb árat fizet majd ezért a válságért, mint más szerencsésebb országok. És egy ilyen országban az elitek reakciói is sokkal hangsúlyosabbak. Önmagában üdvözölhető is lehetne, hogy az elit kísérletet tesz arra, hogy elbeszélhető, illetve megbeszélhető legyen a válsághalmaz a cselekvés érdekében. Ám a mostani "nemzeti csúcs" hamis alapokon jött össze.
- A globalizmus képviselőit felelősségre lehet vonni?
- A globalizmus okozója az eladósodottságunknak. A multik megjelenésével folyik a kifosztásunk. A rendszerváltás rendszeréről kiderült, hogy már kezdettől fogva alkalmatlan az ország gondjainak megoldására. Nem felemelkedést, demokráciát, szuverenitást hozott, amit ígért, hanem minden eddiginél pusztítóbb volt. A rendszer bukása már minden józanul gondolkodó magyar ember számára  nyilvánvaló. A rendszert jegyző elitek is megbuktak. Viszont a jelek szerint ezt nem nagyon kívánják tudomásul venni. A nemzeti csúcs számomra egy burleszk volt. Aki azon részt vett, kivétel nélkül ehhez a nevetséges színjátékhoz asszisztált. Összejött az a hatvan ember, akiket személy szerint is bűnsegédi bűnrészesség terhel a rendszerváltás bukásában. Egy olyan rendszert kényszerítettek és most is kényszerítenek a magyar társadalomra, ami történelmi mélységű lecsúszást eredményezett. Tragikomikus jelenet, hogy most azok ajánlanak komolykodva megoldást a válságra, akik  ezt az egészet okozták. Változatlanul egy politikai oligarchia ül az országon, és sajnos, nincs mérvadó különbség bal- és jobboldal között, mind a két oldal a rendszer hazugságát képviseli. Mind a két oldal ugyanazt állítja, hogy a rendszer alapvetően jó. Sajnos a jobboldal is lesüllyedni látszik abba a képtelenségbe, hogy a rendszerváltás rendszere alapvetően megfelelő a társadalom felemelkedésére. Pedig most az vált napnál világosabbá, hogy ez a legnagyobb hazugság. Bibó István annak idején úgy fogalmazott, hogy ha egy emberi közösség a hazugságok rendszerébe - ahol a dolgokat nevükön nevezni nem lehet és nem is szabad - beleszorul, akkor ez kikerülhetetlenül vezet a közösség erkölcsi és értelmi lezülléséhez. A magyar nemzet jelenleg képtelen észrevenni, hogy történelme legsúlyosabb válságába, tragédiájába zuhan. Képtelen rákényszeríteni elitjeit és a közbeszédét közvetítő médiumokat arra, hogy arról és úgy folyjék a szó, ami elbeszélhetővé teszi ezt a helyzetet. A cselekvés nem lehet más, csak annak deklarálása, hogy a rendszerváltás rendszere összeomlott, és a bukott rendszer romjait kell eltakarítani. Utána pedig fel kell építeni az új rendszert.
- Bush és Merkel azt ígérték, hogy megkeresik a felelősöket és számonkérik őket.
- Ehhez képest nálunk a Magyar Nemzeti Bank elnöke azt mondta, hogy most nem a felelősöket kell keresni, hanem egyenlően kell viselni a válság terheit. Magyarán: teljesen mindegy, hogy valaki gyilkos, vagy áldozat, ugyanolyan felelősség terheli, és ki kell vennie a részét a következményekből. Ez nevet-séges és tragikomikus állítás, aminek rendkívül súlyos következményei lehetnek az elitekre nézve.
- Professzor úr hogyan látja a jövőt?
- Mindezek tükrében, a lehető legsötétebben. Lehetetlen megjósolni, mi lesz akár a jövő héten Magyarországgal. Lehet az is, hogy heteken belül kilyukad a térkép a Magyarország nevű lokalitás alatt, és egy feketelyuk-szerű társadalmi, gazdasági, pénzügyi örvénylésben eltűnik az ország. Sajnos ez nem valami sötét jóslat, hanem a kézzelfogható valóság. 
Oláh János József