Dr. Kovács László, a MIÉP elnökhelyettese az MR1 rombolásáról- A Magyar Rettenetes 1-es adón, - ahogy Csurka István elnevezte internetes naplójában - december 3-án reggel mondta valaki, hogy gyermekkorában irtózott a Tolditól és nem is olvasta végig. Majd ócsárolni kezdte a riporter jelenlétében, a Magyar Rádióban Arany János művét. Főorvos úr, maga hallotta ezt a beszélgetést? - Igen, rossz szokásom szerint hallgatom az MR1-gyé körülmetélt Kossuth rádiót, és este megnézem a különböző televíziók műsorát is. Nemzeti-keresztény immunrendszeremet ezzel ébren és karbantartom. Azokkal az emberekkel szemben teszek így, akik elkerülik azokat az adásokat, írott oldalakat, ahol bántják, gyalázzák, sértegetik a magyart. Szerintem ismerni kell ezeket a sértegetéseket. Ha szükség van rá, nem lehetünk muníció nélkül akkor, amikor ezekre a sértegetésekre, magyargyűlöletre felelni kell.
- Ön szerint egyértelmű magyargyűlöletre utal Vojnics Erzsébet megszólalása?
- Nem tudok másra gondolni, hiszen Arany János remekművének, a Toldinak a fitymálása magát a magyarságot sérti. A kevésbé élemedett korú szerkesztőnő arról faggatta a szövegkörnyezetből és a beszédhangjából ítélve legalább 5-6 tucat nyarat megélt alkotót, hogy ugyan árulná már el a hallgatóknak, mi késztette arra, hogy Arany János művét, a Toldit képregény műfajba átültetve a mai fiatalság számára, a kor igényeinek megfelelően rövidebb, emészthetőbb formában megjelenítse. A két nő kimerítően taglalta azt a világjelenséget, hogy a mai fiatalság - a Harry Potteren kívül - nem képes és nem is hajlandó a Gutenberg galaxis keretei között maradva a bulvárméreteket és színvonalat meghaladó írásművek elolvasására. De az, hogy mennyiben írható mindez legújabb korunk nemzetközi és hazai liberális oktatás- és kultúrpolitikájának a számlájára, a két némberben föl sem merült. Egymást győzködve azt sugallták, hogy az ember egyedfejlődésének legfogékonyabb szakaszában, 6 és 14 éves kor között, a liberális oktatás és nevelés, a televízió és az internet, a különböző hang- és képhordozók által közvetített vibráló, gyors információkat a személyiségfejlődés természetes elősegítőinek, kortünetnek kell tekintenünk, amivel együtt kell élni, mint megváltoztathatatlan, abszolút vezénylő elvvel. Akár olyan módon és mértékben is, hogy például Gárdonyi Géza Egri Csillagok című művét vagy a szóban forgó Toldit zanzásítva, képregényként, szellemi müzli vagy gyorsan belapátolható és emészthető cinimini formájában kell beadni a gyermekeknek.
- Mi az a cinimini?
- Egy tejjel oldható műétel, amit a gyerekeknek adnak reggeli helyett és gyanánt. Arról persze nem esett szó, hogy az olvasásiszony megszüntetése érdekében változtatni kellene a liberális oktatási-nevelési módszereken, vagy hogy korlátozni kellene, sőt bizonyos esetekben meg kéne tiltani a Carton Networknek, vagy a Minimaxnak a sugárzását, amelyekből válogatás nélkül dől óvodás és kisiskolás korú gyermekeinkre az agresszió, a gorombaság, a trágárság, az egymással, a szülőkkel és a
pedagógusokkal szembeni tiszteletlen-
ség, hazudozás, a csalás, félrevezetés rossz példája. És mindez vinnyogó, nyivákoló, affektáló, éneklő, visszataszítóan magyartalan beszédmódban és hanghordozással.
- Azt is írja Csurka István internetes naplójában, hogy maga a vállalkozás pimasz - mármint a Vojnics-féle képregény-vállalkozás -, provokatív, érthetetlen és magyarellenes. Ha van valami, aminek saját lelkünkben kell képpé, és nyelvünk szellemének megértésére hasonulnia, az a Toldi. Arany János nyelve, a Toldi nyelve nélkül a mai magyar nyelv sem létezhet.
- Ezzel szemben a festőnő szemrebbenés nélkül beismeri, hogy az utálat mellett talán 2-3 eseménysor rémlik fel neki a műből, valami vitézek, katonák purparléja, és holmi farkasokkal való verekedés, küzdelem. Mit lehet erre mondani? Ülj le, Vojnics, elégtelen, küldd be holnap az apádat. És mit tesz Isten? Ez a Vojnics most képregényt készül faragni a Toldiból, mellyel szembeni utálata az interjú során újra fel-idéződik, mint kérődző tehén bendőjéből a félig emésztett, galacsinná összeállt, lelegelt gaz, és a vödörnyi erjedt siló keveréke. A témán Vojnics jámboran és hosszan kérődzik, mit tegyünk, meg kell az utálatát értenünk, katonák, farkasok egy kamaszlánynak, nem, ő ezt nem tudja befogadni. Be kell látnunk, ha Vojnicsból még ma is utálatot vált ki Arany Jánosnak 1846-ban a Kisfaludy Társaság felhívására Ilosvai Selymes Péter históriai éneke nyomán megírt pályanyertes költeménye és ezt a Magyar Rettenetes 1 szükségesnek tartja a pofánkba vágni, akkor sajnos nincs mit tenni. Nem reménykedhetünk abban, hogy Vojnicsot meggyőznénk a költeménnyel kapcsolatban Vörösmarty Mihály szavai által, miszerint a Toldit a magyar irodalom legszebb díszének nevezte, és nyilván Petőfi Sándor Arany Jánoshoz című versének alábbi sorai sem hatják meg a rajzolót. Imigyen: "Toldi írójához elküldöm lelkemet / Meleg kézfogásra, forró ölelésre!... / Olvastam, költőtárs, olvastam művedet, / S nagy az én szívemnek ő gyönyörűsége." Bizakodjunk abban, hogy Vojnics náthás volt akkor, amikor ez a vers magyar irodalomórai tananyag volt és még akkor is be volt dugulva, amikor Arany János néhány nappal később írt versében szerényen megköszöni Petőfinek a méltató elismerést. A két költő közötti verses leveleket episztolának hívja az irodalomtörténet, melyekben az életre szóló barátságot jelentő személyes mondanivalón túlmenően olyan általános, mindenki számára fontos közös alapelveket fogalmaznak meg a népről, a nemzetről és a költői hitvallásról, amelyek az MR1 riporternőjére és Vojnics festő-grafikusnőre kétségtelenül nem vonatkoznak. Csak magunknak jegyzem meg, mert mi értelme lenne az alábbi tényt Vojnicsékkal megosztani, hogy a leggazdagabb, mintegy 60 ezer magyar szókincset ismerő és használó Arany János szó-, jelentés- és fogalomismerete mintegy háromszorosa a teljes angol nyelvi szókincsnek, amiből Shakespeare meríthetett és drámaíróként tisztességesen eldolgozgathatott. Na, Vojnics, ezt kapd ki. Így azért már érthető az utálat. Ezt bizony nem könnyű elviselni, különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy 300-400-as szókinccsel rendelkező politikus, igaz, más vonatkozású nyelvi teljesítményéért kapott már Károly keresztet, vagy némileg képzettebb, de nem kevésbé magyargyűlölő skriblereket, írókat különböző hazai és nemzetközi irodalmi díjakkal csináltak fel. Összefut az ember szájában a nyál, szerkesztő úr.
- Miért, köpni akar?
- Csak úgy mondom. Erre való különös tekintettel szerencsésebbnek tartanám, ha Vojnics nem a Toldiból készítene képregényt, hanem válasszon ki egyet ízlésének és tetszésének megfelelően a fentebb aposztrofált, hivatkozott liberális parnasszuson ücsörgő szerzők művei közül. Ne kíméljen bennünket. Mi majd, ahogy eddig, ezután is elleszünk a hányingerünkkel. De Arany János Toldiját hagyja békében. Nekünk, magyaroknak, akik maradtunk még néhányan a Kárpát-medencében, ahogy Csurka István is írja, a Toldi szövegének olvasata gazdagabb, kedvesebb lelki képélményt nyújt, mint amit Vojnics utálata képben, rajzban ki tudna fejezni.
- Ez azért életveszélyes folyamat, mert a magyar rádióban elhangozhat.
- Pedig a Szentírásban benne van az, amikor az Úr azt mondja: amit közületek a legkisebbekkel tesztek, azt velem teszitek. Ez vonatkozik minden jóra, amit a gyerekek lelkével tenni lehet, és minden rosszra is. Az elkorcsosult, körülmetélt Kossuth rádióban a Toldi fitymálása magyargyalázás. Ez ellen fel kellene lépni másoknak is.
Győri Béla