A vendéglátó-ipari és szállodai érdekképviseletek azt ajánlják tagjaiknak, hogy február elsejéig, a napi standolási kötelezettség hatályba lépéséig fokozatosan csökkentsék 50 százalékra az égetett szesz kínálatukat. Úgy látják, a napi standolás gyakorlata nem oldja meg a feketegazdaság elleni küzdelmet, a jogszabály gyakorlatilag végrehajthatatlan. Károvits Tamást, a Magyar Vendéglátó Ipartestület volt elnökét a kialakult helyzetről kérdeztük.
- Miért káros ez a rendelet a vendéglátó üzleteknek?
- Aki ismeri a szakmánkat, az tudja, hogy az utóbbi években jelentősen nőtt az italkínálat a polcokon, ami azt jelenti, hogy egy-egy üzlet akár 100-150-féle italt is kínál eladásra. Az új törvény azt mondja ki, hogy ezt a mennyiséget naponta kell lemérni és dokumentálni. A vételezést, a készletet, a marad-ványt és a fogyást is külön fel kell tüntetni. Ezt minimum naponta, de minden műszakváltásnál is el kell végezni. Amennyiben tévedés történik, és jön egy ellenőrzés, 300-tól 600 ezer forintig terjedő büntetést szabhatnak ki az üzletre. Aki ebben érintett, az tudja, hogy egy borzalmas munkáról van szó. Műszak végén még kiöntögetni, és figyelmesen leellenőrizni az italok mennyiségét nagyon fárasztó feladat. Sehol a világon nincs ilyen. A kormány arra hivatkozott, mikor ezt a rendeletet meghozta, hogy a feketegazdaságot akarja felszámolni. A kormány szerint a vendéglátósok ellenőrizetlen italokat visz-nek be eladásra, de ezt most is lehet ellenőrizni, standolás nélkül is. Az italt és ételt, vagy bármilyen alapanyagot csak számla ellenében lehet bevinni vagy kiadni. Ha jön az ellenőr, meg kell mutatni, hogyan került az ital az üzletbe. Fekete dobozos pénztárgépek vannak már, amikkel szintén lehet ellenőrizni az APEH-nak a vendéglátóegységben történteket.
- A szigorítást a gyártók érdekképviselete, a Magyar Szeszipari Szövetség javasolta a kormánynak és az Országgyűlésnek.
- Valóban azt mondják, hogy egy szeszlobbi kezdeményezte. Ilyen volt régebben is. 2004-ben már be akarták vezetni a kötelező standolást, de akkor sikerült az érdekeinket határozottan érvényesíteni. Az igazi ok a kormány részéről, hogy egy újabb bevételforrást akar bevezetni, a magyar vállalkozók kárára. A tavaly 30-40 százalékos forgalomzuhanást elszenvedő éttermekben tehát nincs kapacitás arra, hogy a műszak elején és végén nyomtatványokkal vesződjenek. A túlzott adminisztráció miatt sokfelé előbb-utóbb biztosan szűkülne az italkínálat. Ily módon visszájára sülne el a rendelkezés, forgalomvesztést okozva a szeszipari gyártóknak. Ez történt öt évvel ezelőtt is, amikor szűk egy hónapon keresztül érvényben volt a kötelező napi standolás. 2004-ben végül a Fidesz kezdeményezésére eltörölték a jövedéki törvény ezen paragrafusát, amit az is igazolt, hogy akkoriban a pénzügyőrség egyetlen vendéglőben sem bukkant hamis vagy tisztázatlan eredetű italra.
- Meddig sanyargatja a kormány a magyar vállalkozókat, miért abból indul ki, hogy minden vállalkozó csaló?
- A magyar vendéglátás így is nagyon nehéz helyzetben van. Ez a magyar vállalkozó zaklatása. Olyan ok is húzódhat mögötte, hogy el szeretnék venni a kedvét a magyar embernek a vállalkozástól. Sok adminisztráció, piszkálódás, mérhetetlen büntetések, átláthatatlanság. Ilyen feltételekkel hogyan merne valaki belevágni vállalkozásba. Ráadásul mindezek miatt kitermelhetetlen a jövedelem is.
- Standolás ma is van sok helyen, ezzel ellenőrzi a tulajdonos a felhasznált készleteket.
- Eddig akkor végezte, amikor akarta, mivel a magántulajdonában van az üzlet, minden berendezés és eszköz. Ezért megvolt a joga, hogy havonta egyszer megcsinálja a standot. Ám ez a törvény a napi standolást írja elő.
- Az utóbbi évek megszorításai, majd a mostani válság milyen károkat okoztak a vendéglátás és idegenforgalom területén?
- A "módszerváltás" óta azok az alaptörvények, amelyek szükségesek lennének a szakma fejlődéséhez, nem születtek meg. A vendéglátásnak ma sincs szakmai irányítása kormányzati szinten, csak be van sorolva egy nagy kalapba. Az érdekképviseletek jogkörei meg vannak vonva, nem úgy, mint Nyugaton, ahol ágazati bizottság van, és az érdekképviseletekkel folyamatosan tárgyalnak, nem úgy, mint nálunk.
- Bizonyára lennének megoldási javaslatok.
- Vannak megoldási javaslatok. 1995-ben volt Lakiteleken egy konferencia a turizmusról. Már ekkor megfogalmaztunk egy vaskos anyagot arról, hogy mire lenne szükség a magyar vendéglátás és idegenforgalom fejlődéséhez. 1996-ban és 1999-ben is volt miniszterelnöki konferencia a turizmusról, ahol szintén elmondtuk javaslatainkat. A "Teendő a vendéglátásban" c tanulmányt 1997-ben leadtuk, ennek ellenére semmi nem történt. Sőt, odáig jutottunk, hogy elérték a szállodaipart is azok a veszélyek, amik a kisvállalkozót már régóta üldözik.
- A részleges bojkottot nyolc szakmai szervezet hirdette meg. Folyik az aláírásgyűjtés, de hogyan tovább?
- Örülök, hogy végre nálunk is kialakult az összefogás. Én azt a javaslatot tettem, hogy csak magyar pálinkát és magyar bort tartsanak az üzletekben addig, ameddig a törvényt vissza nem vonják. A háború előtt Gundel Károly, aki abban az időben a Magyar Vendéglátó Ipartestület elnöke volt, mikor meg akarták emelni az ital adóját, azt mondta, hogy minden üzlet zárjon be, és két napra be is zártak. Sok vállalkozóhoz még el sem jutottak azok az információk, melyek szükségesek len-nének ahhoz, hogy elkészíthessék a kötelezővé tett standolást. Vészesen közeledik a nyilvántartás formanyomtatványainak beszerzési és hitelesítési határideje is. A vállalkozók vissza-jelzései alapján azonban a szükséges dokumentumok nehezen érhetőek el, és a hivatal sem készült még fel a nyilvántartások fogadására. Ennek ellenére február elseje után százezres bírságokat helyeztek kilátásba azoknak, akik nem hitelesítik, vagy nem vezetik a nyilvántartást. Lassan ott tartunk, hogy a beszédnek semmi értelme, főleg úgy, hogy minket, akikről szól a törvény, meg sem kérdeznek. Cselekedni kell.

***
Miért tartja rossznak a törvényt? - kérdeztük meg Tolnay Istvánnét, egy angyalföldi söröző tulajdonosát.
Többletmunkát ad azoknak, akik eddig is standoltak, nem beszélve azokról, akik egyáltalán nem foglalkoztak az égetett szeszipari termékek ilyen fajta elszámolásával. Reggel is és este is pluszmunka, pluszpénz ez egy vendéglátó üzletnek. Nálam a munkaidőt régóta úgy osztjuk be, hogy van napi standolás, de még az én helyzetemet is megnehezítik, mert új formanyomtatványt igényel a törvény, ráadásul egységesen számolja a szeszesitalt. Ebből az következik, hogy hiába jön ellenőr, ellenőrizhetetlen a standív. Hiszen egybeszámolja a whiskyt, vodkát, konyakot, amiből összejön egy egység, ezért nagyobb a hibalehetőség, és az ellenőrzés is olyan munkát igényel, ami miatt az üzletnek le kell állnia az értékesítéssel. Megértem, hogy a feketegazdaság felszámolását szeretné elérni ez a törvény, csak rossz módszert választottak, mert ezzel nem fognak elérni semmit. Olyan törvény kell, ami nem a becsületesen működő cégek kárára születik, hanem segíti a vendéglátás jövőjét, tisztességét, a vendégek zavartalan kiszolgálását.

***
Februártól csak pálinkát szolgálnak fel a vendégeknek a szegedi vendéglátósok, minden más tömény szeszt törölnek az itallapjaikról. Így tiltakoznak a február elsejétől életbe lépő napi standolás ellen. Az új rendelet szerint minden zárás után le kell mérniük, mennyi szeszesitalt adtak el az adott napon. A vámosok akár 600 ezer forintra is büntethetnek, ha az elszámolásban 5 százalékos eltérést találnak a készlet és a nyilvántartás között.
A szegedi vendéglátósok arra készülnek, hogy a felbontott italaikkal a Parlament elé vonulnak, és ott óriáskoktélt készítenek a parlamenti képviselőknek.               
O. J.