Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) küldöttei november 6-án, délután Kolozsváron gyűltek össze, hogy döntsenek a szervezet jogi személyként való bejegyzésről, és alapjaitól újjászervezzék azt. A megújult EMNT ismét döntő többséggel választotta elnökévé Tőkés Lászlót. A szervezet ügyvezető elnöke Toró T. Tibor lett, az alelnökök pedig Szilágyi Zsolt, Nagy Pál, Papp Előd, Boros Zoltán és Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke, aki a helyszínen úgy nyilatkozott: az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumból „két játékos” még mindig hiányzik, így továbbra is mindenki a maga útját járja az erdélyi politikában.

 

- Kedves elnökasszony, ki az a „két játékos”?

 

- A Székely Nemzeti Tanácsra és a Magyar Polgári Pártra gondoltam. Ez a két szervezet még nem tagja az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumnak.

 

-Mi van e mögött? Sértődöttség?

 

- Egy hosszú folyamat eredménye a mostani a helyzet, ami mögött egyéni érdekek, hiúságok, sértődések is állnak. Úgy veszem észre, hogy a rugalmasság – ez nem jelenti az eszmék feladását – is hiányzik a különböző erdélyi-közéleti szervezetek esetében. Olyan megkövesedett álláspontokat hirdetnek egymás ellen és ellenében, melyek kizárják azt, hogy leüljenek egy asztalhoz. Többen a saját szervezetüket próbálják mindenki fölé emelni, így nehéz tárgyalni azokkal, akikkel jobb volna együttműködni, mint párhuzamos utakon haladni.

 - Ha jól tudom, ön szerepelt a Magyar összefogás listáján.

 

- Igen, ez az összefogás akkor leginkább az EP-választásokra szólt. Akkor Tőkés László püspök úr felkérésére mondtam igent a képviselőjelöltségre.

 

- Az sejthető, hogy az EMNT az RMDSZ államfőjelöltjét fogja támogatni. Előtte pedig ott volt a Magyar összefogás. Vannak olyan hazai internetes lapok, melyek Tőkés Lászlót árulónak tartják, hogy összefogott Markóval. Mi erről a véleménye?

 

- Ha valakit igazán sok sérelem és vád ért az RMDSZ részéről, az maga Tőkés László volt. Ha ő belátta azt, hogy az erdélyi magyarság érdekében akkor lehet hatékonyan fellépni, ha együttműködik a két tábor, akkor nekünk – akiket jóval kevesebb sérelem ért – ezt el kell fogadni, mert még mindig Tőkés az a hiteles erdélyi politikai személyiség, akihez csatlakozni kell. Tőkés László igen felelős gondolkodásról tett tanúbizonyságot, amikor félretette ellenérzéseit és az itteni magyarság egészének érdekeit figyelembe véve belement az együttműködésbe.

 

- Bizonnyal a MIT-nek sem lehet egyszerű, mert kezdetben az RMDSZ ifjúsági rétegszervezeteként jelentek meg, aztán szakítottak Markóékkal.

 

- Még két évvel ezelőtt magam sem gondoltam volna, hogy egy ilyen összefogást fogok támogatni, akár névelegesen is, hiszen a MIT 2001-ben az elsők között volt, akik nyíltan szakítottak az RMDSZ csúcsvezetésével. Kimondtuk, hogy a jelenlegi formában nem kívánunk együttműködni ezzel a szervezettel. Továbbra sem tartom hitelesnek az RMDSZ csúcsvezetését, ennek ellenére, ha az erdélyi magyar közösség sorsáról, vagy az autonómiáról beszélünk, akkor nem lehet őket megkerülni. Minthogy nem lehet megkerülni a Székely Nemzeti Tanácsot és a Magyar Polgári Pártot sem. Azt kéne tudatosítani mindenkiben, hogy nekünk egy asztalhoz kéne ülni, mert ellenkező esetben az erdélyi magyarság esélyeit rontjuk.

 

- Azt is mondta november 6-án: egyre több a szervezet, de egyre kevésbé vagyunk szervezettek.

 

- Az erdélyi magyar emberek többsége nem látja világosan a helyi politikai palettát. Hallott már az RMDSZ-ről – hiszen az volt az első érdekvédelmi szervezet –, majd megjelent a Magyar Polgári Szövetség, amiből létrejött a Magyar Polgári Párt –, aztán megalakult a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is. Ez már négy olyan politikai „játékos”, akik nem tudják tisztázni az egymás közti viszonyaikat. Nem tudjuk azt a struktúrát megtalálni, amelyben mindenki hajlandó elfogadni a másik létét, s egy asztalnál megegyezni egy erdélyi politikai, nemzeti minimumban.

 

- Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke arra buzdítja az erdélyieket, hogy érvénytelenül szavazzanak.

 

- Ha tömegesen tenné ezt az erdélyi magyarság, akkor talán felfigyelne arra a román és a nemzetközi sajtó, hogy itt, Romániában egy jelentős nemzeti közösség nem ért egyet az uralkodó politikával és az autonómia mellett tör lándzsát. De a mostani helyzetben, mikor az RMDSZ önálló jelöltet indított, és nagy erőkkel zajlik Kelemen Hunor kampánya a magyarok lakta területeken, az SZNT felhívásának nem tud kellő foganatja lenni. Az is kétséges, hogy a sok érvénytelen szavazat nyomásgyakorló erővé tud válni.

 

- Azzal, hogy ön az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke lett, azt jelenti, hogy a kinti magyar politikum nyit a fiatalok felé?

 

- Már régebben is tapasztaltam, hogy az EMNT nyitott volt a Magyar Ifjúsági Tanács irányába. Segítették ifjúsági rendezvényeinket, így a felkérésük, hogy vállaljam el az alelnöki tisztséget, nem ért váratlanul. November 6-án kellemes meglepetés ért, mikor láthattam, hogy a küldöttek soraiban sok fiatal is helyet foglalt.

 

- Tehát érdeklik az erdélyi fiatalokat a közélet eseményei?

 

- Szeretném ezt kijelentő módban mondani, de a kép nem ennyire egyértelmű. Nem lehetünk elégedettek eredményeinkkel, mert az erdélyi magyar ifjúsági szervezetek a fiatalok igen kevés százalékát tudják megszólítani, illetve hatékony közösségi munkára bírni. Kevés olyan fiatal van, aki aktívan bekapcsolódik egy civil szervezet életébe. Azért tartunk rendezvényeket, programokat, hogy minél több fiatalt megnyerjünk magunknak, de nem vagyunk naivak, tudjuk: az ifjúság egy jelentős része korukból kifolyólag sem érdeklődik például a közéleti-politikai kérdések iránt.

 

- Voltak olyan pontok, melyeket a MIT-nek fel kellett adnia? Annak idején megfogalmaztak egy márciusi 12 pontot. Kérték az elrabolt egyházi és közösségi ingatlanok teljes körű visszaszolgáltatását, illetve kárpótlását. Aztán az önálló magyar egyetem és magyar bank is a kívánalmak közé tartozott.

 

- Olyan általános jellegű, de nagyon fontos közösségi igényeket mondtak ki a márciusi pontjaink, hogy azok többségét nem kellett megváltoztatni, azért sem, mert átütő sikereket nem ért el az erdélyi magyarok közössége az említett területeken. Tehát, amiket ön is idézett, azok mind-mind aktuálisak még. Az egyik pontunk az erdélyi magyar közösség egyenrangú partnerként való elfogadását kérte a többségi nemzettől. Volt egy-két olyan esztendő, mikor mi ezt a pontot nem tartottuk olyan fontosnak, mert egészségesebb volt a mostaninál a politikai légkör. Mára viszont ezt újra be kellett venni a kívánalmaink közé. Egy szomorú példa a közelmúltból: a kolozsvári polgármesteri hivatal egy avatóünnepséget szervezett abból az alkalomból, hogy megújították „kincses Kolozsvár" Mátyás-király szobrával ékesített évszázados főterét, és erre az ünnepségre a magyar közösség képviselőit nem hívták meg, az esemény pedig voltaképpen a választási kampány része volt. Más szóval: a város jelenkori vezetése román nyelven az Egyesülés Tere névre keresztelt főteret csak a románoknak szándékozta átadni. Mi viszont azt szeretnénk, ha az lenne a tér, ami volt: a magyar egyetemisták találkozóhelye, a mindenkori magyar lakosság jelképes és tényleges városközpontja.

 

Medveczky Attila