A napokban tették közzé az interneten a Szlovák Köztársaság Kormányának végrehajtási elveit a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa által módosított 1995-ös Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló törvényéhez nem hivatalos fordításban, magyar nyelven. A szlovákiai nyelvtörvénnyel lapunk több interjúban is foglalkozott már. Most a nyelvtörvénynek, és annak végrehajtásának a magyar nyelvű oktatást, iskolákat érintő részéről kérdezem Pék László urat, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnökét, Galánta megyei MKP-és képviselőt.

 

-Elnök úr! A törvény előírja, hogy a teljes pedagógiai dokumentációt az iskolákban és az oktatási intézményekben államnyelven vezessék. A nemzetiségi iskolákban, pedig kétnyelvűen. Ez mennyiben korlátozza a kisebbségek jogait, vagy sérti egyenjogúságukat? Indokolatlan többletteherről van szó? Hiszen az iskolai dokumentáció része még az órarend is, a diák személyes iratai, a naplók, s még sorolhatnám.

 

-A törvénymódosítás többletterhetek ró a nemzetiségi pedagógusokra. A szlovákiai magyar lakosoknak, pedagógusoknak mindig is többletteher megélni egy kisebbségi élethelyzetet, s ezzel számolni kell. Mikor sok rendelkezésben indokolatlanul előidézik ezt a terhet, s próbálják a kisebbséget még nehezebb helyzetbe hozni, az már rossz irányt mutat. A magyar nyelvű oktatást azért nem érinti olyan nagy mértékben a nyelvtörvény módosítása, mint a kultúraközvetítő intézményeket, mert az oktatási minisztérium már néhány évvel ezelőtt több törvénnyel és rendelettel „gondoskodott” arról, hogy a nyelvhasználati jogok a nemzetiségi iskolákban csorbuljanak. Egy rendeletben előírták a szlovák nyelv oktatásának megerősítését, ami mögött az állt, hogy egy kisebbség sokkal jobban tanulja meg az álam nyelvét. Különböző monitoring felmérésekkel próbálták bizonyítani, hogy a magyar iskolák diákjai nem tudják megfelelő szinten a szlovák nyelvet. Ez a törekvésük nem sikerült, mer tanulóink sikeresek voltak ezeken a felméréseken.

 Ettől függetlenül sorozatban kérdőjelezik meg a szlovák nyelv oktatásának megfelelő voltát a magyar iskolákban, de amikor a magyar pedagógusok azt szeretnék elérni, hogy oktatásuk hatékonyabb legyen, s ehhez kérik az állami szervek segítségét, akkor az –legyen akár szakmai, akár anyagi vonatkozású- elmarad. Jeleztük, hogy színvonalasabb tankönyveket szeretnénk, s azok a pályázatok is sikertelenek voltak, amelyekkel a kisebbségi iskolákban  akartuk hatékonyabbá tenni a szlováknyelv oktatást, például tanári módszertani könyv kiadásával. A kormány kisebbségi tanácsát irányító Caplovic úr pályázati lehetőségeiből sem nyertünk el erre a célra támogatást. Az oktatási törvény értelmében az alsó tagozaton, az első évfolyamban hárommal csökkentették az anyanyelvi írás-olvasás órák számát. Az ön által említett pedagógiai dokumentumokról már az oktatási törvény is rendelkezett: a hivatalos iratok alapjául szolgáló pedagógia dokumentációt – bizonyítványt, érettségi vizsgát, stb. – kétnyelvűen kellett megírni. Ezt még el tudjuk fogadni, mert ezek a dokumentumok, később, pl. a munkába álláskor jelentősek. A segéddokumentumok esetében viszont a kétnyelvű vezetés nem minden esetben indokolt. A nyelvtörvény szerint az osztálykönyvi napi bejegyzéseket is kétnyelvűen kell vezetni. Így a magyar nyelv-és irodalom és az idegen nyelvek tananyagát is. Ezek azok a többletterhek, melyekkel sújtanak minket. Úgy érzem, hogy ezekkel idegesíteni akarják a magyar tannyelvű iskolák vezetőit és pedagógusait. A szülőkkel való levelezést is kétnyelvűen kéne folytatni. Arról is beszélni kell, hogy a tartalmi átépítés keretében tavaly megerősítették a szlovák nyelv oktatását és ellenőrzését a magyar óvodákban. Ebből a célból módszertani anyagot adtak ki, melynek betartását ellenőrzik is. Az óvodákban a szlovák nyelv oktatása eddig főleg az artikulációs hanganyagra alapozódott. Mi akkor tiltakoztunk, hogy az óvodákban ne terheljék a szlovák nyelv rendszeresített oktatásával a magyar gyerekeket. A következő probléma a tankönyvekben használatos magyar földrajzi helynevekkel volt. Született egy politikai kompromisszumos megoldás, hogy a földrajzi megnevezéseket először magyarul lehet használni, majd szlovák nyelven, de a miniszter ezt nem volt hajlandó elfogadni. Létrejött a minisztériumban kb. 2 hónappal ezelőtt a földrajzi megnevezések szótára is, amelynek betartására kötelezték a tankönyvkiadókat. Ennek érdekessége, hogy vannak benne számunkra pozitívumok is. Így pl. az, hogy bevették a jegyzékbe a magyar földrajzi megnevezéseket az első világháború előtti időszakból. Viszont a jegyzékben nem szerepel a Dunaj és a Tatry magyar megfelelője, ám érdekes módon a Kis-Duna használható. Tehát vannak furcsaságok. A második világháború után létrejött új településeket is csak szlovákul jelölik. Mi ezért javasoltuk, hogy ezt a szótárt pontosítsák és egészítsék ki.

 

-Lehet találkozni a szótárban Nándorfehérvár, Párizs és Bécs szavakkal? Tehát a külföldi városok magyar nyelvben meggyökeresedett elnevezéseivel?

 

-Ez a földrajzi névszótár nem foglalkozik a külországbeli földrajzi megnevezésekkel, csak a szlovákiai településekkel és földrajzi objektumokkal. Sajnos a napokban szereztem tudomást arról, hogy ezeket a megnevezéseket a most kiadandó 6. évfolyam számára készülő tankönyvben szlovák változatban kell használni. Így a Bécs elnevezés is csak kétnyelvű változatban használható a magyar tankönyvekben.

 

-Az általános ismeretek és a szakmai tudás megalapozását anyanyelven könnyebb is megismerni. Még az ősszel azt mondta Dunaszerdahelyen: a magyar iskola a szlovák iskolának sima mutációjaként funkcionál.

 

-A nyelvtörvény módosítása kapcsán azt mondtuk: Szlovákiában nincs olyan törvény, amely legalizálná az ország nemzeti kisebbségeit. Csak a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartája említi meg Szlovákia kisebbségeit. De törvényileg nincsenek nálunk kisebbségek. Így a szlovák jogrend értelmében az országban nem is élnek kisebbségek Ugyanez a helyzet a nemzetiségi iskolarendszerrel is. Az oktatási törvényben sok kifejezés található – szakiskola, magániskola, egyházi iskola - , ám a nemzetiségi iskola megnevezés nem szerepel. Ebből következik, hogy a magyar nyelven tanító intézmények a szlovák oktatási rendszer részei, magyar mutációi.

 

- A felvidek.ma információi szerint ön jelen volt azon a minisztérium és a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala közti tárgyaláson, melynek témája a végrehajtási rendelkezések voltak. Miről tárgyaltak?

 

-Valóban volt egy olyan kezdeményezés a kulturális minisztérium részéről, hogy a végrehajtási rendeletek megszövegezése során elmondhassuk a véleményünket. Mi ott több témát is érintettünk, így az iskolai dokumentáció kérdését is. Rámutattam arra, hogy a segéddokumentáció – ami a nyelvtörvény módosításánál gyűjtőfogalomként szerepel - esetében az oktatási törvényben leírtaknál semmi esetben sem lehet tovább menni. Hiszen-egy példa – így a szülői értekezletek jegyzőkönyveit is kérhetik szlovák nyelven. Ez indokolatlan többletteher.

 

-A szankciókról is tárgyaltak?

 

-Ideáig nem jutottunk el a megbeszélésen. Szó volt róla, hogy lesz még egy egyeztetés a minisztériummal, de azon nem akartunk részt venni: nem áll szándékunkban egy rossz nyelvtörvényt korrigálni, hiszen bármilyen jó szándék kudarcra van ítélve. Miután a minisztérium az MKP-val nem akart tárgyalni, így arról döntöttünk: mi sem veszünk részt a további egyeztetésekben. Szerintem egy tisztességes törvényhez a szankcióknak is hozzá kéne tartozniuk, de egy ilyen ostoba törvény esetében semmi esetben nem szabadna, hogy bármikor is érvénybe lépjenek.. Maga a törvény szól a szankciókról, ezeket a rendelet csupán finomítani tudná, megkerülni semmiképpen.

 

-Mit gondol: az európai szervezetek javaslatai, indítványai mennyire befolyásolják a szlovák döntéshozókat?

 

-Azt látom, hogy az európai tisztségviselőkkel, monitorozókkal folytatott tárgyalásainknak eddig nem volt sok eredménye. Mindezt az Alan Philips által vezetett ET-küldöttséggel folytatott tárgyaláson fel is vetettem. Közöltem, hogy az EU szerveinek az eddigi közvetítései nem vezettek sehová, tehát metódust kéne váltani. Az európai szervezeteknek és intézményeknek sokkal hatékonyabban és határozottabban kellene ezekkel a kérdésekkel foglalkozni.

 

Medveczky Attila