Molnár Tivadar – az egy évvel ezelőtti időközi választás után – ismét megméretheti magát Győr-Moson-Sopron megye 5-ös számú választókörzetében.

– Választókerületemben számos helyi ipari üzem szűnt meg, vagy sodródott a megszűnés szélére az elmúlt évtizedben. Említhetném a hűtőházat, a baromfifeldolgozót vagy éppen a tejipari üzemet. Ezek korábban jól prosperáltak és sok környékbeli ember számára biztosítottak munkahelyet. Nem érzem túlzásnak, ha azt mondom: ez a térség egyedül a szerencsés fekvésének köszönheti, hogy mára nem süllyedt egy borsodi vagy egy nyírségi térség szintjére. Ha nem lenne a közelben Győr, mint ipari fellegvár, illetve Ausztria – ahová szintén nagyon sokan járnak át dolgozni – elképesztő lenne a munkanélküliség mértéke.

 –Ön élelmiszeripari mérnök, ezért kérném, hogy ejtsünk néhány szót a honi élelmiszeripar helyzetéről.

–Érdekes a helyzet. Létezik egy egészen jónak nevezhető élelmiszertörvényünk, amelyen csak kisebb módosításokra, javításokra lenne szükség, mert csak apróbb hiányosságai vannak. Ám ezek a hiányosságok mégis elegendőek ahhoz, hogy olyan élelmiszerek is piacra kerülhessenek, amelyeknek nem lenne ott a helyük. Különösen a bolti márkanév alatt futó termékeknél gyakori, hogy minőségük nem éri el azt a szintet, amely joggal elvárható lenne.

–Melyek a legfontosabb dolgok, amelyekért síkra szállna, ha a választók beszavaznák a Parlamentbe?

–Választókörzetemre nézve kiemelten fontosnak tartanám a csornai kistérség fellendítésének előmozdítását, a helyi vállalkozások elindításának bátorítását, segítését, munkalehetőségek teremtését. Szintén a helyi példát látva minden eszközzel fellépnék az idegenek földszerzése ellen is. Környékünkön jelentős területek kerültek osztrák kézre az elmúlt egy-másfél évtizedben, ugyanakkor biztosra veszem, hogy ez nemcsak mifelénk jellemző, hanem sajnos az ország más vidékein is. Legfeljebb az új tulajdonosok nemzetisége más… Ezzel persze már át is tértem az országos jelentőségű témákra, hiszen a 2011-es határidő miatt úgy vélem, az új kormány legsürgetőbb feladata lesz annak elérése, hogy minél több évvel meghosszabbítsa a földvásárlási moratóriumot! Ez létkérdés a szó legszorosabb értelmében, hiszen akié a föld, azé a haza! Véleményem szerint ehhez a Szent Korona-tan aktualizálása és alkotmányba történő beillesztése is szükségessé válhat. És ha már annyit beszéltem korábban az élelmiszeripar törvényi szabályozásáról, azért kiemelném azt is, hogy parlamenti képviselőként igyekeznék tenni annak érdekében, hogy a szükséges törvénymódosítások mihamarabb megtörténjenek. Mert korántsem mindegy, mit eszünk…

Kovács Attila