Élethivatása: pedagógus - Lehoczky Tamásné, a MIÉP szerencsi képviselőjelöltje

2010. április 09. péntek, 07:39 adminisztrátor
Nyomtatás

A Zempléni-hegység déli lábánál fekvő Szerencs és térsége az ország legszebb részei közé tartozik. A MIÉP ebben a körzetben Lehoczky Tamásné tanítónőt indítja az országgyűlési választásokon. Lehoczky Tamásné – aki a Magyar Megmaradás Közösségének támogatását is élvezi – két évtizede önkormányzati képviselő lakóhelyén, Bodrogkeresztúron.

– Aki ezen a környéken él, büszke arra, hogy az ország egyik legszebb vidéke az otthona. Míg el nem tűntek a kisebb-nagyobb üzemek, gyárak, itt mindenki aránylag nagy biztonsággal tervezhette a jövőjét, hiszen a szőlő mindig nyújtott annyit, hogy a megélhetésen kívül gondolhatott nagyobb lakásra, nyaralásra, berendezési tárgyakra, autóra. A mezőgazdaság mindig nyújtott annyit, hogy a családok létét nem fenyegette sem eladósodás, sem kilakoltatás. A mezőgazdasági munkának vissza kellene adni a becsületét.

 – Milyen tapasztalatokat szerzett, mint MIÉP-es képviselőjelölt?

– A kampány során kellemetlenségeim nem voltak, semmilyen támadás nem ért. Úgy hiszem, ez annak tudható be, hogy ezen a környéken éltem egész életem, és talán akkor sem túlzok, ha azt mondom, hogy egész családom köztiszteletnek örvendett és örvend. Bodrogkeresztúrban húsz éve vagyok önkormányzati képviselő. Az országos kampány már inkább taszító számomra. Vérlázítónak tartom ugyanis, hogy egykori cenzorok, a diktatúra hű kiszolgálói most a demokrácia védelmében lendülnek támadásba ország-világ előtt.

–Mit tart a szélsőségesen liberális oktatáspolitika legnagyobb bűnének?

–Úgy látom, hogy sok komoly hiba szárad az elmúlt évek oktatáspolitikájának lelkén. Csak néhány félresikerült ötlet: a buktatás eltörlése, az eltérő tantervű iskolák megszüntetése, a falusi kisiskolák ellehetetlenítése, az osztálylétszámok állandó növelése, a mamutiskolák létrehozása, egyre több adminisztrációs papírmunka stb. És akkor most csak az alapfokú oktatásról beszélek, hiszen magam is ott dolgozom. Úgy gondolom, a változtatásokhoz jó lenne néha olyan emberek véleményét kikérni, akik láttak már belülről is iskolát, tanítottak már átlagosnak mondott gyerekeket.

 

Kovács Attila