A Nemzetellenesség Holdingja

2009. július 17. péntek, 15:08 Csurka István
Nyomtatás

Megjelent a Magyar Fórumban (XXI. évfolyam, 25. szám)

Nem kívánok elméleti fejtegetésbe bocsátkozni, csak a magam által tapasztaltakból, a rám is zuhanó, ömlő panaszokból, sírásokból, egy mélyről jövő nemzeti zokogás tényeiből, valamint gazdasági és életviteli adatokból próbálok magyarázatot találni annak a rendszernek a képtelenségére, amelyben élünk. A magyar társadalomban ma már - egy felső rétegen kívül - tulajdonképpen senki nem fogadja el ezt a rendszert. Nincs rá magyarázat, hogy ekkora elutasítás mellett mégis miért áll fenn. A magyar társadalom ezen felül most hirtelen elromlást, elszegényedést él át, és mégsem lázad fel. Kiszolgáltatottságára, és arra az érthetetlen tűrésre, amellyel ezt elfogadja, beletörődik, s lassanként már kibúvókat sem keres ellene, amellyel mindössze folyamatos panaszt állít szembe, nincs magyarázat.
A magyarság a végső agónia állapotát mutatja. Még lélegzik, még néha felkél az ágyból, de már nem hisz a saját megmaradásában és sorsának jobbrafordulásában.
Ezt leírni elviselhetetlen. Amikor idáig jut az ember, gondolatban szembenéz egy megkövezéssel és megérti megkövezőit. Amellett, látszólag számos választási eredmény is ellentmond ennek. A két éve tartott népszavazás 83 és fél százalékos tiltakozása a nemzetnyomorító kormány intézkedései ellen, s most az EU parlamenti választáson az ötvenhat százalékos ellenzéki győzelem, az SZDSZ összeroppanása, az MSZP bármikor bekövetkezhető hasonló csődje ellentmond ennek a végső lemondásos megállapításnak. Ezek a pártcsődök mégiscsak a nép csendes ellenállásának a művei. Ezek a rendszerről alkotott népítéletek.
Ez, hála Istennek, igaz. Akárhogy csűrjük-csavarjuk azonban, van ezeknek a választási eredményeknek hátoldala is. A népszavazásnak nem lett következménye semmilyen változás. Nem kell vizitdíjat fizetni, de az egészségügy tönkretétele zavartalanul folytatódik, sőt a kormány bukdácsolva, szétmenve is, a legsúlyosabb gazemberségeket, rablásokat azóta követte el, s nem csupán az egészségügyben. A népszavazási győzelem öröme hamar szertefoszlott és a magyarság kirablása nagyobb arányú lett.
Az EU választási siker hasonló élményét megkeseríti a magába, a választási eredménybe beleírt bizonytalanság, a Jobbik érthetetlen feltűnése és a felívelésre adott magyarázatok beteges, behódoló volta: a gyanú, hogy megint becsaptak bennünket. A választási eredmény, a nemzeti oldali győzelem aránya természetes követelményként írta elő az MSZP válságkormányának azonnali eltakarodását. Százezres tömegek tódulhattak volna az utcákra, és egyetlen mozdulattal kellett volna elsöpörni - támasztékként a népszavazási eredménnyel - ezt az egész kormányt. De a tömegeket senki nem hívta az utcára, mert az elsöprés nem csak a kormányt söpörte volna el, hanem a rendszert is.
A tömeg ugyanis soha nem csak egy kormányt akar elsöpörni, hanem mindig a rendszert. Rendszert, amelyet a kormány testesít meg. 1956. október 23-a ifjú felvonulói még csak a Rákosi-Gerő-kormány leváltása érdekében indultak el, de estére már ledőlt a rendszer világ-jelképe, a Sztalin-szobor, s kiderült, hogy mindenki a rendszert, a rossz szocializmust akarja megdönteni, másikra, jobbra és magyarra cserélni.
Agónia népe azonban beérte azzal az EU-választás rendszerváltoztató igénybejelentése után, hogy halkan, illedelmesen összeverte a tenyerét és a kisebbségben lévő nemzeti oldali lapok, orgánumok némi lelkendezésbe fogtak.
Mintha a nemzetellenes Holding hatalma, amelynek a szerkezetét felvázolni most fogjuk, még mindig erősebb volna. Kétségtelen, hogy a választáson győztes párt hívei reménykednek és örülnek, széles mosollyal néznek egymásra.
De vizsgáljuk meg alaposabban ezt az örömöt és ezt a széles mosolyt. Nincs-e a kacagó szemben, a fülig szaladó száj megvonaglásában, a rögvest feltörő sóhajokban kétség és bizonytalanság? Ki az, aki bizonyos afelől, hogy a választásokon győztes új kormány rendszerváltást fog végrehajtani. Hogy egyáltalán képes rá? Mármint "ebben a nemzetközi helyzetben", vagyis a Nemzetellenesség Holdingjának uralma alatt. Talán a legmegrögzöttebb Fidesz-hívek közt sincs ilyen. A tájékozottabbak, a hangadók beérik a kormányváltással is, mondván könnyebb és jobb lesz minden, s ez kétségtelenül így van, így lesz, de ezek is tudják, valahol a lelkük mélyén, hogy a magyar megmaradáshoz, az agóniás ágyból való felkeléshez több kell: teljes rendszerváltás és nagytakarítás. Mindennek, ami történik, magyar érdekből fakadónak kell lennie. De a tisztán magyar érdek ütközik a nemzetközi érdekkel, az uralkodó kisebbség érdekével, a bankérdekkel. A magyar érdek érvényesítéséért harcolni kell.
A gyökeres változás utáni vágy milliók lelkében él. Elnyomva és behavazva, alaktalanul és sejtelemszerűen, mert másként nem élhet. Milliók fogalomkészletéből ugyanakkor eleve hiányzik már ez az igény, mert kinyomták a lelkéből, elkommercializálták, plazásították. A sikertelenségek is közönyössé tették a mindennapi megélhetésért küz-    dő embert. A Holding nyomorral kormá-        nyoz, sikerélményt von el és ezzel öl. Mégis, a magyar siker vágya létezik. Mindennél hatalmasabb erő is lehetne egy kedvező történelmi pillanatban. Mozdításra, értelmes szabadságra, egy kis gyarapodásra, de a Holding lebetonozza, mint a szarkofág a csernobili atomerőművet.
Kevés embernek van megfelelő szó-, fogalom- és igénykészlete, hogy ki is tudja fejezni a magyar érdekhez és a magyar szabadsághoz való viszonyát. Olyan ez, mint a magma a Föld belsejében: el nem érjük, de tudjuk, hogy ott van és mindent, egész létezésünket és a röppályánkat meghatározza.
A Föld belsejéből azonban ideje visszatérnem a felszínre, a viszonyainkra. A rendszerváltás ugyanis akkor is kötelező a magyar megmaradáshoz, ha nem beszélünk róla, és ha beérjük kormányváltással is. Ha csak kormányváltás következik a választás után - ha lesz választás -, a Nemzetellenes Holding viszszafektet bennünket az agóniás ágyba. A verejtéktől nedves lepedőnkre. Lesz talán egy "jaj, de jól nézel ki, öregem!" - korszakunk, de rövid lesz és köhécselős. Jönnek a hitelezők emberei és a végrehajtói, beszedik a garasokat is. Új ficsúrokat ültetnek a nyakunkba, és a sorsunkat, akár tetszik, akár nem, új földesurak, betelepültek és idegen kultúra emberei fogják intézni.
Mert a Holding idegen. Ez a lényege. Egy idegen arc, ahogy Surányi Györgyöt feltüntettük a minapi címlapunkon, fekete alapon, arany hatszögű csillagban. Hiába beszél magyarul a Holding-ember, idegen célt testesít meg, idegen célért dolgozik, idegen célért lépdel át egyik pártból a másikba, idegen célért szervez át eredetileg más célú pártot idegen célú párttá, idegen célért válságkezel, idegen célért tilt, tűr, engedélyez. Sose az, aminek állítja magát. Bajnai Gordon, a válságkezelő miniszterelnök Izraelbe látogat, ott tárgyal. De hát mit keres egy válságkezelő, aki holnap már nem is lesz kormányfő, a Holding központjában? Miféle válságkezelési ügyet intéz el ott? Vagy mégsem rövid távú válságkezelő, és hosszú idejű megbízást akar kieszközölni magának? Eleve annak szánták, nem törődve az ellene szóló választási eredményekkel? Tud valamit, vagy netán tudni fog valamit Netanjahutól? Mi folyik itt?
A Nemzetellenesség Holdingjának nemzetközi központjait felsorolhatnánk, de ezt most nem tesszük. A magyarországi részleg székhelye Budapest. Az irányító Moszad-tiszteket nem ismerjük, megnevezni nem tudjuk, de jelenlétük kétségbevonhatatlan tény. Tizenkilenc éve tartják fenn a főváros felett egyik alapemberüket, Demszky Gábort, mint főpolgármestert, és még ma sem tudja senki, hogy ezzel az aggyal, ezzel a semmihez nem értéssel, ezzel a végtelen korrupcióval, hogyan volt lehetséges ennyire hosszú ideig főpolgármesternek lenni. Demszky mindenestül a Holding létének kétségbevonhatatlan bizonyítéka. A vele szemben megnyilvánuló elégedetlenség és a lelepleződései ellenére mindig megszületik a számára kedvező Holding választási eredmény. Mert kormányok jöttek-mentek, buktak és eltűntek, de Demszky, aki húsz évvel ezelőtt is ugyanezekkel a képességekkel és ugyanezekkel a hajlandóságokkal rendelkezett, húsz éve főpolgármester. Legutóbb, amikor az elégedetlenség már egekig csapott ellene és lelepleződött, mint adriai off-shore-szigettulajdonos és lótartó is, még mindig tudott neki a Moszad néhány ezernyi többséget összekaparni. Megfejti ezt valaki? Most, amikor az a párt, amelynek a nevében uralkodott, csúfosan szétzüllik, még nyomatja a fúrópajzsot a Duna alatt.
Mi is csak azt tudjuk, hogy Budapestre, mint zsidó városra az egész rendszer fenntartásához, a megszálláshoz valakiknek feltétlen szüksége volt, és ma is feltétlen szüksége van. De azt már nem tudjuk, hogy valójában kik lakják ezt a várost. Hogy milyen fajtából, milyen jövevényből mennyi van, s ezek mit csinálnak, miből élnek és mennyien lesznek egy hónap, vagy két év múlva.  Csak azt tudjuk, hogy a várost egy percre sem adták ki a kezükből.
Most elkezdtek másik pártról vagy pártokról gondoskodni, ha egyáltalán kell még nekik párt, vagy kitalálnak valami mást, amelyiknek a keretében a Holding működni fog. Meglehet, Bajnai a Holding működésének új formáját beszéli meg a központban, Netanjahuval és másokkal. Mit kell csinálni a felvásárolt országban, Holding-országban.
A Holding legfelsőbb irányítói valószínűleg fedőállásokban vannak elhelyezve, vállalatigazgatóként vagy igazgatósági tagként működnek magyar és izraeli, vagy magyar-izraeli részvénytársaságokban, az államapparátusban, a bankokban és természetesen a titkosszolgálatokban. Amikor erre a kérdésre véletlenül egy pici fény vetődött, 2006. október huszonharmadika után, amikor véletlenül kiderült, hogy a magyar rendőrség egyenruhájába öltözve nem magyarul beszélő közegek masíroztak, oszlattak tömeget, de akár csak egyszerűen magyar rendőrként, azonosítójel nélkül voltak jelen, akkor az erre vonatkozó kérdésünkre semmilyen érdemleges választ máig sem kaptunk. Természetesen az egész média is mélyen elhallgatja a kérdést. Az alkotmányos rend, a magyar függetlenség botránya senkit sem érdekel. A legfőbb ügyészhez intézett kérdésünkre semmilyen választ nem kaptunk.  Senki, a MIÉP-nél nagyobb, befolyásosabb erő ezt nem firtatja. Nem tett és nem tesz fel kérdéseket. Le van nyelve. Miért? Számomra tehát a Holding idegen irányítása, izraeli érdekszolgálata - tény. Ugyanígy a fennálló magyar tájékoztatás csiszliksége is.
  A csiszlikség most szárba szökken. Javában folyik a harc a holokauszttagadást tiltó törvény megszavazásáért. Úgy állítják be, mintha az valamilyen európai minősítést, a fejlett demokrácia minősítését adná meg az országnak. Egy szabad, demokratikus piacgazdaságban kell hogy legyen egy mítosz mikénti megtörténtében való kételkedést megtiltó törvény. Az áldozatok utódainak érdekében, a Holding fennmaradásának érdekében. Akkor, amikor egyébként a liberális piacgazdaság az egész világon megbukott. Magyarországon akkor kezd bömbölni a gramofontölcsér, amikor a lemez lejárt.
Ízléstelennek és feleslegesnek tartom ugyanis, hogy valakik disznócsülköket helyeztek virágcsokor helyett a Duna-parti cipőkbe, bakancsokba, de nem tartom mégsem felháborítónak, amíg nem tudom, hogy ki tette. Mert, ha esetleg valakik azért rakatták oda eme füstölt árut, hogy észrevehessék és felháborodhassanak, antiszemita érzelmeket fogjanak rá valakikre, és ezzel az antiszemitizmus miatti sértettséggel, megbántottsággal mentesüljenek majdan a felelősségre vonás alól, ha netán bekövetkezik egy új felelősségre vonó rendszer, akkor a "Magyarok Csülkei" című performance az idegen rendőrök magyar egyenruhában happeningbe torkollik a szememben. És a kettőre együtt mondom azt, hogy elég. Új rendszer kell, amely büntet, arra való tekintet nélkül, hogy ki, miféle az elkövető. Csak az számít, hogy mi az elkövetett nemzetellenes bűn. Egy vasbakancsba helyezett füstölt bal első csülök mégse mentsen fel milliárdok eltulajdonításáért.
A Holding azonban nemcsak rendezvényszervező, hanem államszervező is. Alárendeltségébe tartozik a mégis valamilyen helyismerettel rendelkező belügy és igazságügy, s természetesen az állambiztonsági szervezet. A Holding mindent akar látni, és majdnem mindent lát is. Minden valamennyire vonzáskörrel, hangadói befolyással bíró állampolgárról, különösen értelmiségiről és kis- és középvállalkozóról adatokkal rendelkezik és minden valahol fellépőt azonnal átvilágít. Ezek alapján sorolja be az állampolgárokat a tűrtek, a tiltottak és a támogatottak osztályába. Az adatgyűjtés, a kapcsolatrendszerek rögzítése, az életrajzok elraktározása, a lehallgatási eredmények rögzítése részben az állami hivatalok munkájára támaszkodik, részben a betelepült nagyvállalatokéra, a szolgáltatókéra és az őrző-védőkére. Minden rögzítve van és minden pillantok alatt elérhető. Ha úgy gondolják, hogy valami netán kiszivárgott a gyűjtésből, vagy egy közelgő válság miatt egyeseket meg kell félemlíteni, zavart kell szítani, hát kidobnak a piacra egy ügynöklistát. A húsz, harminc, ötven évvel ezelőtti óügynökök viselt dolgairól. Természetesen szemezgetve. Megaláznak egy-két arra rászolgált személyt, de eltakarnak ennél sokkal több mai ügynököt, beépített fékezőt, bomlasztót, informátort. Nem pusztán megszokásból ügynököznek. Az ügynöközés mindig rítus, és összefügg a holokauszttagadás tiltásával. Rengeteg ügynökkel is dolgoznak.
 A következő szint a Holding felépítésében a pártok szintje. Eddig két Holding-párt volt: az MSZP és az SZDSZ. Most már legalább három van. A Jobbik a legkülönösebb. Ez Fidesz-létesítéssel, MIÉP-től való elszívással kezdődött és lett végül Moszad-párt, némi orosz beütéssel. A két nagy Moszad-párt öszszeomlása és az MDF-nek, mint ide mindig bekéredzkedő pártnak a megrendülése a Holding akaratából történt. Az MSZP-nek mint Holding-alappártnak az összezsugorodása a másik kettő, az SZDSZ és a Dávid Ibolya-féle MDF lezüllesztésével kell együtt járnia, mert ha ezek megmaradnának, a Holding új társadalomelnyomási tervei megnehezülnének. Ez a szereposztás erre a húsz évre szólt. A kérdés a Holding számára most az, már ha megengedik a választást, hogy miként lehet a Holding akaratát érvényesíteni erős MSZP nélkül. Hogyan lehet a választásokon győztes erőt a Holding-szabályok betartására, a gyökeres változtatások mellőzésére, a rendszerváltás újbóli elmaradására késztetni.
A lengyelországi modell félig sikerült. Ott két jobboldali párt uralkodik, a félig liberális Tusk párt, amely nyert a választásokon, és az elnököt még adó, második helyre szorult Kaczinsky tesvérek által vezetett radikális jobboldali párt. A helyzet a Holding szempontjából és a nemzeti radikalizmus szempontjából nézve is elfogadható. Döntetlen.
De Lengyelországot nem akarják megszállni a zsidók. Elegük van belőle. A hálóból kiszökni sem hagyják, természetesen. Mégis, a lengyelek elvannak. Magyarország teljes megszállásához azonban nem elég a döntetlen. Ide új ötlet kell. A Jobbikon kívül azonban új ötletet nem látunk, és mintha a Jobbik iránt is megrendült volna a Holding bizalma. De lehet, hogy ezt a bizalommegrendülést, Budaházy letartóztatását, csak megjátsszák.
  Mindenesetre valami fő a Holding konyháján. Egyelőre csak annyi látszik, hogy a holokauszttagadás tiltásának megszavazásával, a Fidesz ehhez való hozzájárulásával, satuba fogásával akarják biztosítani magukat a holdingosok. Ez a törvény most nem a hatvanöt évvel ezelőtti dolgokról szól. Ilyen törvény nincs. Soha, sehol a világon. Törvényt mindig a hatalomért, a rendért, az erő törvényesítéséért hoznak. Minden törvény mindig jelen idejű. Ha most sikerül kipréselni egy hozzájárulást, ami ma a nemzet hatvanszázalékos többségének a hozzájárulását jelenti, akkor a Holding megszabta a jövő kereteit és nem lesz rendszerváltás a választás után. Vagy legalábbis van rá remény, hogy ne legyen. A Holding cenzúrája megmarad, a médiumok irányításához nem lehet hozzányúlni, és a bankokat sem lehet kiszorítani. Fizetni kell. Mert azt tudni kell, hogy az adósságszolgálat megtagadása, az átütemezés végeredményben holokauszttagadás. A Holding eléri a holokauszttagadás tiltását, kezében tartja a cenzúrát, és mi meg fizetjük a kamatot.
Csurka István