Megjent a Magyar Fórum XX. évf. 22. számában , 2008. május 29.

Több jel mutat arra, hogy a bukott Gyurcsány-Kóka-kormányzás után, s egyáltalán az egész most csődbe ment kétpártrend-szeres, beteg, alapvetően korrupt rendszer után valamilyen felújított, másként elnevezett Bethlen István-i konszolidációt, Szabó Dezső erős kifejezésével valamilyen európázó "görénykurzust" próbálnak létrehozni. A Budapestre, a "bűnös város"-ba még fehér lovon bevonuló Horthy Miklós, szakítva pajzsra emelőivel, Gömbös Gyuláékkal, a kommün és Kun Béláék vérengzéseit megtorló tiszti különítményesekkel, a hatalmat Bethlen István kezébe adta, aki megegyezett a zsidó nagytőkével, és miközben kétségtelenül konszolidálta a Trianonban halálra ítélt országot, más színezetben, de visszaállította a dualizmus korának liberális Magyarországát, amelyben a főhatalom a zsidó nagytőkével szövetséges nagybirtokos osztály kezében maradt. A földosztás elmaradt, elkezdődött a revíziós politika, és báró Hatvany Lajosnak, ámbár a Károlyi-kormány egyik támogatója volt, semmi baja nem lett, maradt cukorbáró és finanszírozta a Nyugatot, amelynek egyik alapembere, Ignotus Pál különítményes írónak nevezte a fiatal Németh Lászlót, aki egy józanabb, minőségien magyar, nem a nagytőkét szolgáló politika és kultúra mellett érvelt.
Most minden tekintetben más a helyzet, természetesen, de a rendszerváltás utáni tíz évnek azt a részét, amelyben a volt kommunisták és az SZDSZ volt kormányon, talán nevezhetjük a Károlyi-korszak és a 133 napos kommunista rémuralom újabb változatának. Ebben nem a gyilkoláson és bolsevik erőszakosság más, régi formáin és eljárásain volt és van a hangsúly, hanem a gyors és rabló privatizáción, a mindent eladáson és a magyar kultúra szándékos tönkretételén. Mindennek eszköze az el-
adósítás, amelynek következtében rohamosan nő a szegénység. A magyar munka mint olyan, úgyszólván kiiktatódik. Magyarország nem termel, hanem szolgáltat és fogyaszt. A külföldi tőke és a magyar hatalom közötti szövetség lényege ugyanaz, mint Bethlen István idejében. Ami pedig előtte és közben történt és amit most a sajtóval egyetértésben előkészítenek, az nevezhető a Bethlen-korszaknak, amelynek az a kirívó igazságtalansága most is, hogy az elképesztően igazságtalan szegénység mellett megmarad a roppant gazdagok, most már milliárdosok uralma, szövetségben a volt pártkáderekkel.
Világos, hogy ezen a helyen nem egy történelmi párhuzam mibenlétéről akarok értekezni, hanem a jelen helyzet veszélyes voltára és a kilábalás mikéntjére szeretnék rámutatni. A bethleni konszolidációra, amely stabilitásával életlehetőséget jelentett, végeredményben ráfizetett a magyarság. A földkérdés megoldatlansága, a szegénység, a magyar kultúra elözönlöttsége, amelyekre a népi írók és a mozgalmuk mutatott rá súlyosan, megosztva vitte bele a háborúba a magyarságot, és ez a megosztottság tette lehetővé, hogy Rákosiék, a kommunisták az elvesztett háború után 17 százalékot szerezzenek az első, a 45-ös választáson. Ezt ma úgy könyvelik el, mint nemzeti sikert: csak 17 százaléknak mondják, pedig ez sok. Nagyon sok. Kommunisták 17 százalékot csak beteg országban kaphattak a Vörös Hadsereg iszonyatos megszállása után. Nem a Bethlen-korszak bűne, hogy a ma-gyar nép elesett rétegeibe, szegény kubikosaiba, proletariátusába beleivódott, hogy tőle a magyar úr, s a középosztály is távolabb áll, mint akármely nációja a földnek, s ezeket neki gyűlölnie kell. Vajon miért építhet ma is az irigységre minden, a ma-gyarságot megvezetni, leigázni akaró kormány? Nem az akkortájt keletkezett szociális egyenlőtlenség miatt?
S most? Vajon miért folyhat a sanyargatás, a birka nép meg nem fizetett munkával, nyomorral való fegyelmezgetése oly nyugodtan és magabiztosan? Mert még mindig van 17 százalék, legalábbis a népszavazás eredménye ezt mutatja, amelyik a bajaiért nem a valódi okozókat, a kormányt és a nagykapitalizmust, a haszonélvezőket okolja, hanem a nála egy kicsivel, vagy persze sokkal jobban élőket. A bunkó a művelteket. Igaz, ez a része a társadalomnak sem most, a népszavazáson, sem máskor nem vesz részt a választásokon. Közönyét, reménytelenségét távolmaradásával fejezi ki. A népszavazáson a 17 százalékot a haszonélvezők, a részvényesek, a Hollán Ernő utcai lipóciaiak köre adta össze. Ugyan mi az oka a cigány népítéleteknek? A segítségnyújtásra autójából kiszálló fehér ember agyonverése nem elégséges jelkép?
Aki tehát most paktumot köt a tizenhét százalékos, megvert, ideje kitelt liberál-bolsevizmussal, az megtartja őket a hatalomban. Most csak az a céljuk: bent maradni, megragadni a székben. S ha ez sikerült, elkezdenek terjeszkedni, s rövid időn belül a nemzeti oldal ismét kimarad mindenből, és vesztes lesz. Aki most paktumot köt, ugyanolyan bűnt követ el, mint Antall. 
De több paktum ezután, ha ezt megkötik, nem lesz. Mert nem lesz kivel, s mivel. Nem lesz hozzá magyarság. Ha most nem veti ki a nemzeti oldal minden lényeges állásból, hatalmi helyről, akik loptak, csaltak, raboltak és hazudtak rogyásig, nem szerzi vissza az orvul szerzett vagyont tőlük, akkor több magyar-zsidó paktum nem lesz, csak liberális diktátumok következnek. "Tedd ki, hadd hűljön!" - ez lesz a magyar sors.
Melyek a készülő megalkuvás jelei? Mindenekelőtt az SZDSZ egész mozgása. Az SZDSZ kiugrik a kormányból, de az Országgyűlésben életben tartja a kisebbségi kormányt, hogy annak ne kelljen a hátralévő időben kormányoznia, és sikerüljön átfestenie magát szocialistára, mindent viszszavonva, amiért eddig harcolt. Természetesen minden csak szavakban történik. A kormányból ígérethalmaz ömlik. Eközben az SZDSZ is megkezdte az áttérést más vallásokra. Fodor Gábor azt mondja, hogy ő már Orbán társaságában jobban érzi magát, mint Gyurcsányéban. Kóka viszont harcias fiú. Most mindenkinek meg kell várnia, hogy kettejük között eldőljön a harc a már senkinek sem kellő kis pártban. De hát mit számít magyar szempontból, hogy Kóka vagy Fodor? Közben azonban a tábor, a káderek és a milliomosok, a részvényesek és a Moszadnak dolgozók nemzeti jelszavakat tanulnak meg, és ha a Fidesz Bocskaiban járna, hát az egész Síp utca Bocskaikat csináltatna.
Mindebben természetesen nem az a veszélyes, hogy ezek ezt teszik, hanem az, hogy a nemzeti oldal és a Fidesz ebbe belemenni látszik. A vezérkar úgy tesz, mintha mindezt elhinné, és mintha ez az ő győzelme és egyben az akarata is volna. Nehéz elhinni, hogy tapasztalt politikusok ne látnák, hogy mindez csak vedlés. A liberális és volt kommunista elit ciklikusan visszatérő vedlése, amely azért szükséges számukra, hogy új bőrben-szőrben, de változatlan lélekkel érkezzenek meg az át-alakított vezérigazgatóságokba. Ugyanilyen célszerű vedlést láttunk már 1990 tavaszán, maga Aczél elvtárs is vedlett akkor, és az egész MSZMP átalakult reformer, szo-ciáldemokrata színezetű MSZP-vé. A Szabad Kezdeményezések hálózatából pedig SZDSZ lett, és a titkosszolgálatok megrendezték neki a Duna Gate-botrányt, hogy az antikommunista radikalizmus látszatával kormányra segítsék.
Nem pártokról, s még csak nem is Gyurcsányról van szó, hanem a betöltött vezető állásokról, médiapozíciókról és a kiválasztás és kinevezés lehetőségének megtartásáról. A pártok itt valójában sohasem számítottak, csak a betölthető állások és a pénz.
Azért kell most vedleni, hogy ne lehessen jó népi kollégiumokat indítani, amelyekben a legmagasabb műveltséget kapják meg a nép tehetséges gyermekei, akik húsz, harminc év múlva átveszik a nemzet irányítását. (Amint most a Lauder Javnésok akarják.) Meg természetesen arról, hogy mit tanítsanak az iskolákban, mindegyikben, a rosszban is, a jobban is, a hamis történelmet, hamis magyar irodalmat, a hamis világnézetet vagy a magyart - a ma-gyarnak. Legyen-e életképes magyar vállalkozás, tudjon a magyar munkát adni a másik magyarnak, vagy továbbra is a külföldi és a külföldiek zsoldjában állók döntsék el, ki hova kerül, és hova nem kerül.
Ha a Fidesz belemegy egy paktumba, a magyar szegénység és elszegényedés nem szűnik meg, legfeljebb enyhül ideig-óráig, mert a nyomorra és a nyomorból fakadó közönyre és tehetetlenségre ennek az idegenszívű rendszernek szüksége van: ezzel kormányoz. Egy paktum azt jelenti, hogy más lesz kormányon, esetleg Orbán Viktor, de minden marad a régiben. A marxizmus-leninizmus megöregedett tanárai tovább oktatják az új tárgyakat - akár a népismeretet is, vagy a teológiát -, a részvénytársaságok elnökei ugyanazok maradnak, és a társadalom fokozatos átmosása, megtisztítása, a munkaelosztás és a becsületes munka nem kezdődik el. Pedig rendszerváltás csak abból lehet, ha a becsületes munka elkezdődhet.
Hárommillió magyar szegénysége, másfél millió nyomora, a gyermekszegénység és alultápláltság, az iskolázatlanság ma azért nagyobb bűn, mint Bethlen István alatt volt, mert a világ közben előrelépett és ma a szegénység egyáltalán nem szükségszerű. Ma lehetne mindenkinek tisztességes munkát adni, és azért tisztességes bért fizetni, ha nem minden a nem magyarok profitjáért és nem minden a magyarok ellen történne. De a világbanki programok, amelyeket a magyar elit rokonai készítenek, elegendőnek mondanak ide hatmillió magyart, alantas állásokban, vezetettként, és a kormány és az elit ezt az elvárást igyekszik teljesíteni.
Meg merik valaha mondani, mi volt az oka, hogy két kaposvári középiskolás diák, 17 évesek, agyonvert és vízbe fojtott egy harmadik 17 évest, a barátjukat? Nem, soha! Mert akár a kábítószer, akár a buzerancia, akár a teljes műveletlenség és az erkölcstelenség, mindenképpen a rendszer a felelős érte, a műsorok, az élet mély erkölcs nélkülisége, mindaz, ami az elmúlt tizenhét évben ebben az országban létrejött. Ezért a gyilkosságért, ennek a lehetősé-
géért csak az üldözött magyarok nem felelősek, csak a MIÉP nem felelős. A Gyurcsány-i mélyszegénység lelki sivárságba, sivatagosságba torkollott, azt eredményezte, és most felnőnek úgy emberek, kikerülnek az életbe, forognak, dolgoznak, esetleg vezetnek úgy, hogy semmilyen erkölcsi ítéletük nincs, elhelyezni sem képesek önmagukat, mint valahová tartozót. A liberális szabadosság állatiságba fulladt. (No, persze ezzel az állatisággal sok lovat és sok kutyát tulajdonképpen megsértünk.)
A kiegyezés további jelei:  Orbán Viktor kijelentése, hogy ő majd egy pofonnal elintézi a Magyar Gárdát, mint Horthy a nyilasokat. Ezzel az a baj, hogy nem a Gárdának szól, hanem a zsidó nagytőkének. "Legyetek nyugodtak, Bethlenként fogok viselkedni." A Gárdát mi nem védjük. Első perctől tudtuk, hogy jó nem lehet, ha egy korábbi Orbán-védett Bencsik András az egyik alapító. A Gárda, fegyver nélkül, csak bakancsos menetelésekkel csak a liberálisoknak kedvez, és elhíreszteli Nyugat felé a feltámadó magyar náci veszélyt. A Gárdát a bíróság nem tudja betiltani, mert a Gárda senkinek még egy pofont nem adott, és puszta meneteléshez mindenkinek joga van. De hát, mint mondtuk, Orbán kijelentésének a Gárdához alig van köze, megnyugtatás Tel-Aviv és a testvérpárt, a Likud felé. Ez nagyobb baj, mintha a Gárdának szólna.
További útegyengetés a most bejelentett Médiaunió. Jobb- és baloldali sajtó meg-
egyezik egy témában, és 2009-ben mindenki erről fog zengeni. Egy húron játszik majd "drága Bolgár úr", 168 óra, Magyar Nemzet, Népszava, Magyar Hírlap és az összes tévé. Sőt, talán még a Kuruc Infó is. Perverz ötlet, a sajtó alaptermészetével is ellenkezik, hiszen a különböző irányzatú lapok életeleme a különbözés és a szembe hajtás. A közös téma minden bizonnyal a holo-
kauszt lesz. Aztán jön a pártunió. És egy új paktum. Az eredmény pedig: minden marad a régiben. Akik eddig éheztek, ezután is éheznek, akik milliárdosok, ezután is gyarapodhatnak.
Sokan fognak nyugati példákra hivatkozni. Az írek, a finnek, a spanyolok példájára. Itt azonban ezek a példák nem érvényesek, mert itt az egyik fél nem polgárháborúban győzte le a másikat, hanem idegen zsoldba került 1945-ben és 1956-ban, gyilkolt, szovjet segítséggel és nyugati rábólintással, és akik liberálisként és szocialistaként ennek a pártnak a központjában dolgoztak, azok ezeket a vérengzéseket jóváhagyták, s hiába, hogy maguk már, koruknál fogva sem lehettek gyilkosok, a gyilkosokhoz tartoztak. Itt nincs és nem lehet kiegyezés, a ha-talomból ezeket ki kell tessékelni. Nem szabad nekik elhinni, hogy átalakultak, mert nem alakultak át, csak vedlettek. Ellenben ezt a múltat valóban megtagadó baloldalra szükség van. De ilyen még nincs. S egyáltalán: aki 83 százalékkal nyert meg egy érvényes népszavazást, az ne kössön kompromisszumot. Különösen a magyar történelem legrosszabb, legaljasabb, gyilkos garnitúrájával ne.
Ellenben gondolkozzék káderhiánya megoldásain. A hosszú neoliberál uralom rengeteg tisztességes, hozzáértő embert félretolt, kinyírt, elkedvetlenített. Másfelől alkalmat adott sok gátlástalan törtetőnek hozzáértés nélkül feltörni, felhazaárulnia magát. Ma a talmiság uralkodik mindenen. Ezt rövid idő alatt megváltoztatni nehéz. A nemzetet most munkához kell szoktatni. Nemcsak politikai rostálásra van szükség, hanem emberire is: az értékteleneket, a mihasznákat, a szájhősöket, a tudatlanokat is félre kell állítani. Haza kell hívni a külföldre menekült értelmes embereket. Ezek, ha meglátják, hogy itt megint paktum köttetett, nem jönnek haza semmi pénzért, ezek csak magyar Magyarországra jönnek haza, mert azért mentek el, mert Magyarország nem volt magyar, és nem fizette meg a magyarokat.
Végül ez a kiegyezés olyan, mintha a kirabolt háztulajdonos, akinek a banda kirámolta a lakását, a kirámolás tizedik és a banda szabadulásának ötödik évfordulóján meghívná a romákat új lakásába, hogy ünnepeljék meg egy vacsorával a jeles napokat. Parolázás, ölelkezés, koccintás. Hej, azok a régi szép idők! A romák leülnek a terített asztalhoz, és figyelmesen körülnéznek.
Csurka István