Koszovó független. Ez olyan szép, hogy szinte nem is lehet igaz. Pristina, a főváros utcáin több nap óta hullámzik az ujjongó fiatal tömeg. Az a boldogságuk, hogy kivívták a függetlenségüket. Kétségtelen, hogy évek óta tartó folyamatos népszavazással, amely néha fegyveres harcba torkollott, harcoltak a függetlenségért és mindenekelőtt a Szerbiától való elszakadásért. Szerbia, de különösen a szerb vezetéssel létrehozott mesterséges államalakulat, Jugoszlávia valóban megalázó módon bánt velük, koszovói albánokkal. Nem maradt nekik más lehetőségük, mint szaporodni. Nyolc gyerek egy családban, úgyszólván átlagos. Koszovó most az övéknek látszik, mert teleszülték. A több mint kétmillió lakosból csak százezer a szerb, az is a megye - mert az, egy kb. Pest megyényi területről van szó - északi csücskében él. És onnan fog elmenekülni, fel a magyar Bácskába. Előbb azonban a szerbeknek bele kell törődniök a megváltoztathatatlanba, és rá kell vetniök magukat az egyetlen még széttéphető ellenségre, a magyarokra.
A koszovói albánok most ünneplik az amerikaiakat, az angolokat és a németeket, akik - szerintük - megadták nekik a szabadságot. Nem is tudják, honnan is tudnák, hogy a németek kivételével majdnem ugyanezek a nagyhatalmak hozták létre azt a mesterséges államalakulatot, amely elnyomójuk volt évtizedeken keresztül, Jugoszláviát. Sajnos - igazán nem kívánjuk nekik -  lesz ennek az ajándékozásnak böjtje is. Ezek a nagyhatalmak és a mögöttük álló pénzügyi központok, a Világbank és mondjuk a Leumi Bank, semmit nem adnak ingyen. Különösen egy mohamedán többségű népnek, mint amilyenek most ők, nem. Soha.
Albánia 1912-ben lett független állam, amikor az egész Balkánt felszabadították a török uralom alól. Ugyanekkor került vissza Koszovó a Szerb Királyság kötelékébe. Az albánok a hosszú török uralom alatt zömmel mohamedánokká lettek, noha vér szerint, nyelvük szerint európaiak. Az albánok otthon is meg Koszovóban is nagyon szegények. Az aszszonyok nagy része nem tud írni-olvasni. A vérbosszú sok helyütt még kötelező. Miért ajándékoztak ezeknek a szegény embereknek függetlenséget a nagyhatalmak?
Albánia földrajzi helyzete miatt. Az albán és a koszovói függetlenség fejében az USA hatalmas tengeri támaszpontokat létesített Albániában. Ezek a légi és tengeri támaszpontok az egész Balkán és az egész Európa fölötti ellenőrzés céljából épültek. Enver Hodzsa, a minden idők legkommunistább kommunistája ezt nem engedte meg sem Titónak, sem Sztalinnak, sem pedig Amerikának. Igaz, ez akkor nem is volt annyira fontos, hiszen nem dúlt még a Közel-Kelet konfliktusa olyan erővel, mint most. Izrael védelme szempontjából nézve, van az albániai támaszpontnak és a később tárgyalandó romániainak jelentősége. Enver Hodzsa 1985-ben meghótt.  Elkezdődött a nyugati tőke lassú beszivárgása Albániába. Eleinte a vendégmunkások hazaküldött pénzecskéivel. Koszovóban ma euróban számolnak, a szabadság árát is euróban pengetik le.
A szép szólamok mögött ez a rideg valóság. Az albániai amerikai támaszpontok hátában kell egy albán tampon. A szerbek megbízhatatlanok. Azt hiszik, hogy orosz védelem alatt állnak, és ez bőszült, vak tettekre hajthatja őket. És amellett is, Amerika most bünteti a szerbeket. Sirassák drága ősi földjüket, Koszovójukat, nagy orosz testvérükkel együtt, hullassanak kövér szláv könnyeket az elvesztett földért, tenni úgysem tehetnek mást. Oroszország pedig keménykedik Koszovó ügyében. De ez már csak belpolitika, Szerbiában is, Oroszországban is. Mert Amerika viszont elnézi, amit az orosz hadsereg a saját muzulmánjaival, a csecsenekkel tesz. Mert ott a földben olaj- és gázvezetékek húzódnak, vezetik a drága árut Európa felé. A csövekben most már amerikai érdekeltségek olaja is áramlik, tehát vigyázni kell, hogy a szintén muzulmán csecsenek ne piszkálhassák. Mert a csecsen is olyan, hogyha független, megcsapolja a földjében húzódó vezetéket. Koszovó függetlenségéért Csecsnia és Afganisztán lerohanása szavatol. Közeledik azonban Afganisztán felszabadulása az amerikai megszállás alól. Az afgán hadurak előbújnak a barlangokból, és öldöklésbe fognak. Amerika újabb európai hozzájárulásokat koldul. Feltehetően csak az oroszok fognak segíteni, s így a helyzet kifejezetten érdekfeszítővé fog válni.
Természetesen Trianonon kívül van időszerű magyar vonatkozása is Koszovó függetlenségének. Koszovó függetlensége a népek önrendelkezési jogán alapszik, a Wilson-i elven. Nem számít a terjedelem, az életképesség, a kulturális és civilizációs fok, sőt a történelem sem, csak a nép szuverén akarata. Kétmillió hótt szegény, többnyire mohamedán, tehát terroristagyanús albánnak jár a független állam Koszovóban, de hétszázezer keresztény, őslakos székely-magyarnak nem. Az önrendelkezés tehát viszonylagos és támaszpontfüggő. A történelmi jog szóba sem jöhet - Izraelt kivéve. Ott van jog a régen elhagyott földre, a templomra, mert van rá pénz. Nyilvánvalóan kellene járjon ugyanígy a székelynek is, egy sokkal magasabb kulturális fokon és a saját történelem jogán. De nincs, aki kivívja. És az sincs, aki megadja. Nyilvánvaló ugyanis, hogyha Koszovó függetlenségét az albánok vívták ki, akkor azok elsősorban az anyaországi albánok. Együtt minden hótt szegény albán.
A történést pontosan kell magyarra fordítani.
Románia, akármit mond a magyar kommunista kormánypropaganda, sokkal jobb viszonyban van az USA-val és Izraellel, mint Magyarország, mert Románia is - miként Albánia az Adrián - tengeri támaszpontot ad az USA-nak a Fekete-tengeren. Rálátással a Krím félszigetre és a Boszporuszra. Ez fontosabb, mint a székely autonómia.
Ez azonban csak a dolog egyik része. Sem Koszovóban, sem Albániában nem volt 2004. december 5-i népszavazás, amelyben a magyar nép távolmaradásával lemondott testvéreiről. Magyarországon nem volt folyamatos népszavazás Erdély függetlensége vagy legalább a székely autonómia kérdésében. Magyarországon folytonosan azokat nevezték irredentának, nacionalistának, akik ezekért a magyar ügyekért kiálltak. Magyarországon folyamatosan azok vannak hatalmon, akik belenyugodnak a trianoni igazságtalanságba, és elfogadják, hogy a földön mindenkinek jár az önrendelkezés, csak a magyarnak nem. Mert a magyar bűnös nép, mint a német. Az a bűne, hogy egymás után elvesztett két világháborút, és most már nincs életet és életteret követelő fiatalsága. A liberalizmus tette ezt velünk, és mi tettük saját magunkkal.
Irigylem, de egy kicsit sajnálom is az albánokat. Most nagy az öröm, de ne adja isten, hogy néhány év múlva ugyanilyen nagy legyen a düh és az elkeseredés is, amikor észreveszik, hogy a független Ko-szovó kincseit széthordják a mostani ajándékosztók, és a sok tettre kész fiatal albánt még mindig másodrendű munkákra alkalmazzák - vagy elviszik harcolni idegen harcterekre, idegen érdekekért. "Quid quid id est, timeo Danaos, et dona ferentes" - mondta az oda már térben nem is annyira messzi trójai Laokoon, amikor annak idején Odüsszeusz falovát betolták a városba, és az ajándéknak látszott sokak szemében. A trójai főpap félt. Lehet, hogy a függetlenség kikiáltója, a volt gerillavezér, Thaci nem fél?
Számunkra, magyarok számára ebből a koszovói történetből egyetlen megszívlelendő tanulság van: küzdeni kell, még ha kilátástalannak látszik is. Albánia és Koszovó az elképesztően mély Enver Hodzsa-i gödörből és egy borzalmas népirtó háború poklából támadt fel, s lett, ha szerencsével is, független. S még ha komoly veszélyek fenyegetik is ezt a függetlenséget - megvan.
Nekünk is önrendelkeznünk kell. Legközelebb március 9-én. Csak akkor mondhatjuk: no, ezzel megvagyunk, lássuk a következőt.