Csak szúrópróbaszerűen szoktam megvenni a Népszavát, mert undorodom attól a most már nyílt magyarellenességtől, amely  úgyszólván az egész lapot megtölti. A próbavásárlásom sikeres volt. Találtam magyarellenes bűnesetet a Szép Szóban, a mellékletben. Ugyanúgy, mint a most már minden tévéhíradóban felbukkanó állami próbavásárló, vagy ANTSZ végrehajtó, tudnék büntetni, ha volna hozzá hatalmam. Most úgy érzem magam, mint a szerencsétlen magyar kiskereskedő, akitől elveszik a házi túrót a kitűnő szaglású ellenőrök, hogy még azt is a nemzetközi áruház- láncokban vegyék az emberek. Találtam bűnesetet, de üldözött és megbélyegzett maradtam.  
Kistarcsán, az internálótáborban, amikor a smasszerok, a volt ávósok hippist - ellenőrzést - rendeltek el, hogy kitoljanak velünk, az egyik bejött, porba mártott újbeggyel, úgy tett, mintha megfogta volna az útjába eső szélső vaságy lábát, és felmutatta az ujja hegyét: poros. Tehát hippist kell tartani. Minden szalmazsákot ki kell üríteni és újratömni, az ágyakat újra bevetni, pokrócok elvágólag, s az egész műveletre van tíz perc a kétszázötvenes létszámú, emeletes vaságyanként négy személyt - fejtől- lábtól - elfektető teremben.  Jó módszer ez, gyötrés, kiborítás, megalázás.
Most a Népszava segítségével Randolph Braham tartott hippist a magyar életben. Randolph Braham 85 éves és holokauszt- kutató. Kutatási területe a magyar holokauszt, különös tekintettel Auschwitzra. A történettudomány avatott képviselői gyéren hivatkoznak rá, mivel tudománya néhány magyarellenes vád ismétléséből áll, de itthon és a Népszavában abszolút tekintélynek számít. Egyetemi tanár volt New Yorkban. Ott él. Kárpátalján született, onnan menekült el, soha nem hurcolták el, Auschwitzot csak azután látta  - ha látta egyáltalán -, amikor a szovjetek a lengyel kommunista kormánnyal elvégezték a szükséges átalakításokat.
A Népszavában tehát hippist rendeztek. Belép a fajtája által elfoglalt médiatérbe Randolph Braham, 85 éves holokauszttörténész, váddal bekent és a Népszava által felerősített mondatokkal, a magyar keresztények iránti engesztelhetetlen gyűlöletével, és alázatot, teljes megadást követel a magyarságtól. Minden magyar ürítse ki a lelki szalmazsákját, ismerje be különös kegyetlenséggel elkövetett zsidóüldözését, akárhány éves most, akár élt akkor, akár csak kósza ábránd volt egy későbbi szerelemben. Felelős vagy, ürítsd ki a lelked, mi meg majd teletömjük bűntudattal. Braham megvádol személyeket, másokat gyanúba helyez, rendreutasítja az egész magyarságot, engem pedig, szokás szerint, a történelem szemétdombjára irányít.
Randolph Braham holokauszttörvényt követel. Ne lehessen kétségbe vonni, amit ők állítanak, de bizonyítani nem tudnak, ami csak végtelen pénzen - a mi pénzünkön, mellesleg - folyó elképesztő propaganda-hadjárat eredménye. Egy hat évtizedes agymosás, kényszerítés, megalázás, hogy egész nemzetek ismerjék el a felelősséget és fizessenek, azért, amiért egyetemlegesen felelős mindenki, aki akkor - 1944-ben felnőtt és cselekvőképes ember volt, akár New Yorkban élt, akár Moszkvában, akár Tiszaeszláron. Háború volt, a háborúért a vesztesek felelősek. Németország és Magyarország. Ezt mondja Braham, akit egyébként eredetileg Ábrahámnak hívtak, oroszul Abramovicsnak. (Elég a névből az "Á"-t eldobni, marad Braham és valószínűen csak a nagyobb ováció lehetősége kedvéért változtatott nevet a sikeréhes ember, hogy amikor bemutatják egy lordnak vagy az angol királynőnek, az felsikolthasson a felismerés gyönyörétől: Á..!Braham, a nagy holokauszter. Miként Kodály Zoltán, akit kivezényeltek a nagy szovjet zeneszerző, Dunajevszkij fogadására, és ő így ismerte fel benne I. világháború előtti tanítványát: "ja, maga az Donauer.")
Ez az írás azonban nem egy történészvita része. Mert Á-Brahamot nem azért szólaltatja meg a Népszava most, hogy történeti kérdéseket elevenítsen fel, s ezekre keresse az új választ, hanem azért, hogy beleszóljon a mai, legégetőbb valóságba. Ez részükről a behajtás ideje. A riporter feladja neki a megbeszélt kérdést: - A kommunizmust zsidó terrorizmusnak nevezik. - Braham tudósi válasza: - Így akarják sokan felszabadítani a lelkiismeretüket a holokauszttal kapcsolatban. Úgy gondolják, hogy talán mégis megérdemelték a gázkamrát, ha később embereket kínoztak, mint kommunisták. - Ezt a mondatot többször el kell olvasni. Ez vagy a modern logika csúcsteljesítménye, vagy értelmetlen. Magam ez utóbbira hajlok. Ebben a mondatban az van, hogy ezek a kommunista zsidók a legnagyobb életművészek. Előbb élve kijöttek a nem létező gázkamrából, aztán mint kommunisták elkezdték leöldösni azokat, akik gázkamrába tuszkolták őket, vagy akik a kommunizmust zsidó terrorizmusnak merik nevezni. No, persze az is lehet, hogy ez egyszerűen csak marxizmus - szenilizmus.
Hol hallott, olvasott Braham az elmúlt hatvanhárom évben egyetlenegy ilyen kijelentést normális embertől, hogy a zsidók megérdemelték? Hol, melyik kivégzett nyilas, vagy nem nyilas magyar háborús bűnös mondta ezt akár az utolsó szó jogán vagy az akasztófa alatt, miközben a zsidó csőcselék vezényelt a hóhérnak a börtönudvaron: "lassan Bogár!" Avagy melyik ötvenhatos mártír utolsó szava volt ez, akiket majdnem ugyanazok a túlnyomóan zsidó vérbírák juttattak bitóra, akik 45-46-ban Népbíróságként ítélkeztek?  Micsoda sötét, talmudista bűvészkedés ez a szavakkal, a történelmi tényekkel, a gázkamrák kitalált meséjével, a féktelen terrorral és a bosszú évtizedeivel, a magyar és a zsidó szenvedéssel - a hatalomért. Amely most kihullani látszik a véres Braham-Népszava kezekből.
Ahhoz, hogy ne hulljon ki, s hogy még egy kicsit kitartson, legalább addig, amíg az utolsó maradékot - TB 1600 milliárdját - is meg nem szerzik, terror kell, tiltás, cenzúra. Össze kell húzni az amúgy is igencsak ösztövér demokrácián a nadrágszíjat. Nem szabad, hogy a nép megkérdőjelezze a holokauszt számszerűségét, a gázkamrák létezését, mert akkor felteheti a kérdést, hogy miért és hogyan álltak bosszút a gázkamrából szabadultak, ha nem volt gázkamra, miért akasztottak fel annyi magyart 1945-46-47-ben, miért annyi munkást és parasztot 56 után. Miért nem számoltak el a sortüzekkel? Miért szereztek meg mindent az általuk elrendelt sortüzek után, a lebunkózott, félelembe taposott magyarságtól? Miért lett rendszerváltás előtt és rendszerváltás után minden az övék? Mi jogon, netán a sortűz jogán van a kezükben minden: magyar bank, magyar képernyő, magyar politika, magyar sajtó? Change - ez korunk nagy találmánya: az üldözöttséget pénzre váltani. Hogyan sikerült ez a dolog ennyire fényesen ebben a tizennyolc éve tartó demokráciában a magyarságnak, hogy addig hárította, hárította a holokauszttal való szembenézést, amíg mindenét át nem játszotta a gázkamrák életművészeinek, elődeiknek, utódaiknak. És most, hogy már nincs semmije, még esetleg szembenéz... Nem Brahammal, mert ő nem számít, tudósként soha sem is számított, hanem a 85 éves Brahamnál egy évvel fiatalabb, de hasonlóan friss észjárású izraeli államelnök, Simon Peresszel. Meg Gyurcsány Ferenccel, Apró Piroskával, Suchman Tamással és a többi megszállási projektigazgatóval.
- "Megyünk vissza az időben, már van Magyar Gárda." - Löki be a főtémát a riporter. Braham ezt meg is érti, meg nem is. Mert ez már egy annyira kifinomult posztholokauszt nyelv, ez már olyan csak belterjes használatra készült utalás-nyelv, amelyet az öreg szivar, Braham, aki meleg plédekbe burkolva ül a holokauszt-kutatás New York-i trónján, nem is ért. Mert ez pesti kérdés, a flaszter és a kabarék nyelvén fogalmazott mondat, amit a magyar paraszt sem ért meg. Ez azt jelenti Pesten egy szűk népszavazás körben, hogy noha a Magyar Gárda most alakult, néhány hónapja, mi magyarok, zsidók, gárdatagok, rendőrök, kormány és ellenzék azért megyünk mégis visszafelé az időben, mert a Gárda úgy menetel, árpádsávosan, bakancsban, mint a nyilasok meneteltek - amíg nem szaladtak. És ezt érteni kell Pesten, hogy megyünk vissza, az időben, mert már van valami. Mert, aki ezt nem érti, az leszakad. Abból vesztes lesz.  Braham azonban nyolcvanöt éves öreg zsidó, talán nem is hall és amit meghall, arról mindig ugyanaz a vicc jut eszébe - Nem félek sem a Csurka-féle, sem a Magyar Gárda-féle antiszemitáktól, ezek mind a történelem szemétdombjára kerülnek. - Ezt válaszolta a világ legnagyobb élő holokausztkutatója arra a felvetésre, hogy "Megyünk vissza az időben, már van Magyar Gárda."
S ez nem "Hacsek és Sajó", hanem  komoly politikai interjú. " A tiszteletre méltó politikusokat tartom veszélyesnek, akik felhasználják az indulatokat, és nem néztek szembe bátran a sötét múlttal, nem húzták meg a határt. Nem tudok arról, hogy egyetlen miniszterelnök vagy államfő szózatban figyelmeztette volna Magyarország népét, hogy mit követtek el a ma-gyarországi zsidó állampolgárokkal szemben.  (...) a magyar népet még senki nem döbbentette rá a felelősségére."
Á Braham úr, önnek tévednie méltóztatik. A magyarság többszörösen is rá van döbbentve a felelősségére. Az akasztófák százai nem voltak rádöbbentőek? Rákosi, Gerő, Péter Gábor, Farkas Mihály és Vladimir nem volt eléggé rádöbbentő? A padláslesöprés, a beszolgáltatás, a téeszszervezés, a földelvétel,  az üzletbezárás, az iskolák államosítása, a Mindszenty-per nem volt rádöbbentő? Aztán ötvenhat a maga négyszáz kivégzésével? Aztán Kádár, Aczél, Marosán, Biszku, Apró, és most Gyurcsány és Kóka, meg Horváth Ágnes nem rádöbbentő? Egyáltalán, van itt még valami, ami nem rádöbbentő?
A születésnapi interjú a Népszavában természetesen ürügy. Ennek a perzselő magyarellenességnek most kellett hangot adni. Azt azonban, hogy a holokausztipari körök félelmükben vagy sikerük csúcsán teszik-e éppen most a közvélemény asztalára ezt a számonkérést és fenyegetőzést, azt nehéz megállapítani. Az egyik eset: a Magyar Gárda és ráépített kampány csúcsán kikényszeríthetőnek tartják a holokauszttagadás törvényét és ezért adnak a vén Braham szájába fenyegetést,  vagy a másik eset: azért kiabálnak a sötét szobában, mert félnek.
A "történelem szemétdombja" egy nagy találkahelynek ígérkezik. Jómagam Wagnert fogom hallgatni.
Sok jel mutat a holokausztipar itthoni befektetőinek félelmére. Nevetségesen öszszeomlott a kormányzati negyed projekt. Demszky és a főváros és a 4-es metró úgyszintén. Borzasztó áremelések vannak, és nő az infláció, sztrájkok készülnek és a nagy megalázás a népszavazáson kivédhetetlen. Ha most bukik a kormány, bukik a rendszer is és vele a holokausztlihegés és a nemzetgyalázás lehetősége is. A dolog tarthatatlan.
Ilyenkor nagyon keményen kell fenyegetőzni. Az ellenfelek mindegyikét meg kell fosztani attól, amije van. Kit a bátorságától, kit a pénzétől, kit az iparától, kit a szerény lehetőségeitől. Mert Braham-Népszava nemcsak e sorok íróját fenyegeti, hanem megnevezetlenül Orbánt is és a KDNP-t is. "...a tiszteletre méltó politikusokat tartom veszélyesnek" - mondja a nagy kutató. Az ő New York-i és közvetve szicíliai nyelvében ez maffiafőnököt jelent, a "tiszteletre méltó társaság" főnökét. A tiszteletre méltók a parlamentiek, akiknek esélyük van a kormányra kerülésre. Ha ők nem határolódnak el tőlem, s tőlünk, szélsőséges magyaroktól és nem esdekelnek bocsánatért a Dohány utcában, akkor Braham fél tőlük és ez elég ahhoz,  hogy a tengerészgyalogságot bevessék ellenük. A tiszteletre méltóknak az a bűnük, hogy összevegyülhetnek, egy sorban ülnek velem, velünk Lakiteleken. Ha a magyarság összefog - bűnös. Hiába ismeri el ma a holokausztot, a hatmillió zsidó áldozatot, holnap esetleg rossz hatás alá kerül, és nem ismeri el. Ezért jobb, ha már ma megsemmisítjük, vagy legalább megfenyegetjük. Mindenki potenciális bűnrészes. Mert ha "tiszteletre méltó" a miniszterelnököknek és államfőknek abba a sorába tartozik (Horthytól Orbánig), akik "nem döbbentették rá a magyar népet a felelősségére" Á-Braham kétségtelenül a kollektív bűnösségről beszél. Mi meg csodálkozunk, hogy a Benes-dekrétum érvényben van. Braham tudja mért.
Az interjúnak három közvetlen politikai célja van. Az első: odacsapni a az egész nemzeti oldalnak és ezen keresztül megfenyegetni az ügyészséget, a bíróságot, hogy tiltsa be a Magyar Gárdát. Ezzel a betiltással akarják demonstrálni, hogy még ők az urak. A Princz Gábor elleni enyhe ítélet is ezt mutatta be. Ha ők az urak, ki tudják kényszeríteni a holokauszttagadás tiltását kimondó törvényt, és elveszik a kedvét a népnek a népszavazástól. Ha a népszavazás nem sikerül, csökken az esélye a nemzeti oldal kormányra jutásának és az előre hozott választásnak. Ez a második cél. Harmadik, látszólag kisebb jelentőségű, de állandó cél a MIÉP megszüntetése, kiradírozása.
Most, hogy elnökválasztásra készül a MIÉP, ébredjen csak rá a tagsága és a holdudvara, hogy antiszemitának nyilvánított elnöke miatt ennyire keserű a sorsa, és szabaduljon meg elnökétől. Különben semmi más oka nem volt, hogy engem emlegessen Á-Braham, amikor tudvalévő, hogy elleneztem a Bencsikes Magyar Gárdát. Ezért beszélték meg a vén zsidóval, hogy említsen meg, és utaljon állandó állomáshelyemre. Nem ő ismeri ennyire a haza politikai helyzetet, hanem a Népszava emberei és az egész országot szemmel tartó Moszad-emberek. Meg a szervezőik. Mert most már a MIÉP-ben is felütötték a fejüket olyan pozícióba került emberek, akik szerint az elnökkel az a baj, hogy antiszemita. Az egész belső mozgalom hátterében ez a sugalmazás áll. Jobb lenne a MIÉP-esek sorsa, ha megszabadulnának az elnöktől, és beállnának a Népszava-Á-Braham sorba.
A MIÉP-nek azonban van Á-Brahaméktól független programja. A Lámpás-program meg a Kilábalás éppen arról szól, hogy a magyarságnak senkivel szemben semmilyen felelősségre nem kell rádöbbennie. Nem mi, magyarok indítottuk el a második világháborút, nem mi, magyarok alkottuk meg a Versailles-i békét és benne a trianonit, amelyekből a második világháború kifejlődött, nem mi viseltünk agresszív háborút 1956-ban a Szovjetunió ellen, hanem az ellenünk. Nem mi hagytuk cserben a Nyugatot 1956-ban, hanem az hagyott cserben bennünket. És így tovább. De ez nem jelenti azt, hogy nincsenek nemzeti hibáink. Nem vagyunk ártatlanok, Braham úr! De ezt ne ön közölje velünk. Mert azt természetesen nem vitatja senki, még én sem, innen, a Randolph Braham által kijelölt álláspontomról sem, hogy a náci Németország megbocsáthatatlan kegyetlenséggel bánt a munkatáborba elhurcoltakkal, köztük a zsidókkal is, és hogy jóvátehetetlen gyilkosságokat is elkövetett velük szemben. És magyar ember is tett ilyet. Sok ezer jó magyar zsidónak, értékes embernek és kisembernek, akiknek nem lett volna szabad vesznie. Ezért azok, akik ezt elkövették, végrehajtották, már feleltek. Sokan az életükkel is, és sok ártatlant is kivégeztek vagy meghurcoltak. A jelenlegi magyar népnek ezért már nincs semmi felelőssége. Megbűnhődtünk, tízszeresen, százszorosan. És ha ehhez nem tesszük hozzá, hogy ezzel párhuzamosan, sőt ezt megelőzőleg, már 1917 óta ennél sokkal nagyobb arányú és kegyetlenségben is vetekvő gonoszságokat követett el a Szovjetunió bolsevista rendszere, a Nyugat és elsősorban az USA szövetségese, akkor hamis történelmet írunk és a hamis történelemre hamis követeléseket építünk. Amikor Hitler 1941-ben megtámadta a Szovjetuniót, erre a saját népét és a saját állampolgárait üldöző, zsidókat is kivégző, gulagra küldő terrorista hatalomra támadt rá, és mi, magyarok ennek a Németországnak a kényszeredett szövetségeseként vettünk részt a Sztalin elleni háborúban. Amely hatvankét évvel ezelőtt véget ért. Ezt értse meg, Braham úr: véget ért. Mi vesztettünk és megbűnhődtünk, most már nem akarunk bűnhődni, mert már vannak a világban a mi bűneinknél sokkal nagyobb büntetlen bűnök. Szabadon akarunk élni, szovjet, amerikai vagy izraeli elnyomás nélkül.
Ez a MIÉP programja, Braham úr!