Összefoglalásra teszek kísérletet az esztendő utolsó, összevont számában. Nem az események és a politikai történések értékelése a célom, azt majd nyilván megteszik azok, akik ezt szokták - hanem az irányra és a jellegre szeretnék rámutatni. Ami az utóbbit illeti, nem szolgálhatok új megállapítással, sokszor elmondtam és leírtam már itt: a jelleg gyarmati. Ebben az évben e tekintetben csak annyi változás történt, hogy Magyarország az előzőeknél is na-gyobb mértékben, gyorsabban és végzetesebben csúszott a pénzügyi zsidó világha-talom, Izrael, a globalizmus nehéz táblái alá, és egyre kevesebb az esélye, hogy élve kimászhat ezek alól a tektonikus nyomások alól.
Az évet a védekezőkészség és a történelmi érzék, a felismerőképesség alapos megcsappanása jellemzi. Elszomorodva lehet megállapítani, hogy a bennszülötti létformába pucérodott magyarsággal immár szinte mindent meg lehet tenni. A legtömörebb és egyúttal legjellemzőbb évértékelést a Léderer nevű, az SZDSZ Új Generáció vezetőjeként reklámozott zsidó gyerek adta, amikor Kerepesen a Jobbik és a Magyar Gárda jelenlétében kijelentette, hogy - bocsánatot kérve idézem -
"nem akar olyan szar országban élni, ahol Magyar Gárda és Jobbik és egyebek vannak". Az ocsmány fogalmazás és a nemzetgyalázás egyszerű tesztelés volt. Elbírja-e a közeg, vagy szájon vágja valaki Léderert, állnak-e mellette szép türelmesen továbbra is a szónokok, s később követeli-e valaki az SZDSZ Új Generáció betiltását. Ha nem, tovább lehet és kell folytatni a magyarság megszégyenítését. Mit tehet a Magyar Gárda arról, hogy egy százalék alá esett a növekedés a gazdaságban, mit tehet a Magyar Gárda arról, hogy borzalmas arányú a cigány-bűnözés, akkor is, ha nem annak nevezik, mit tehet a Magyar Gárda arról, hogy összeomlófélben van egész pénzügyi és gazdasági rendszerünk? De tovább kell menni: mit tehet a magyar gárdista arról, hogy létrehozták a Magyar Gárdát Léde-rerék, a titkosszolgálat, Szilvásy és mások, Bencsik András zsidó újságíró közreműködésével. Elsősorban azért, hogy Léde-reréknek legyen miért felháborodniok, Tom Lantossal együtt, aki hol Los Angelesben fél a Gárdától, hol itthon.
Az egész nem más, mint a teljes megszálláshoz szükséges zavarkeltés, figyelemelterelés és a gerinctörés része. Nekik gerince tört népre, nemzetre van szükségük.
Még érdekesebb és tanulságosabb fejleménye volt gengszterjárásos adventünknek Csintalan Sándor megveretése és fejbe verése, az utána tett váratlanul éles és pontos nyilatkozatával együtt. Csintalant fejbe verték, és megjött az esze. Odanyilatkozott, hogy őt a saját garázsában a baloldal által felbérelt szélsőjobbos támadók verték fejbe. Ez elsőre vicclapba illőnek látszik. Ha azonban jobban belegondolunk, egy valós jelenség dereng föl benne. Csintalan megnevezte a korszak fő módszerét: a keresztfinanszírozást. Ma már szinte minden így működik. Annak a globalista erőnek, amelyet ma baloldalnak nevezünk, szüksége van ellenségre. Ahhoz, hogy az 1944-es vészkorszaktól a ma élő zsidók, gazdagok és - ha van köztük - szegények és a hatalom mindenféle csúcsain elheverők féljenek, vagy hogy legalább azt lehessen közölni, hogy félnek, folyton kell valami, ami őket arra a korszakra emlékezteti. Hol egy Ausztráliából Izraelen keresztül iderángatott Szabó Albert, hol egy karlendítéses költőnő, hol  egy kulturális egyesület, hol pedig egy Gárda, amelynek a szeme láttára, füle hallatára meg lehet gyalázni a magyart. De a sajtó azt írja, hogy a zsidók félnek. Reszketve ülnek be minden zrt. és rt. vezérigazgatóságába, milliárdokat kiutalni off-shore-jaikba, s az Új Generáció huszon- és harmincévesei állítólagos szorongással foglalnak el minden helyet az összes képernyőn. Felvásárolják Magyarországot a lakásoktól az irodalomig, és félnek. Erre kell a keresztfinanszírozás.
Abban persze Csintalan sem lehet bizonyos, hogy a csuklyások, akiknek sikerült a lehetetlen, vasdoronggal csak nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozni, valójában szélsőjobbosok. Ugyanilyen erővel lehet a dolog egyszerű bérmunka. El kellene fogni őket és végigmenni az életükön. Mikor és hol és hogyan váltak szélsőjobbossá, avagy mikor kötötték meg az első szerződésüket a titkosszolgálatokkal. Akár a magyarral is. Vagy, amikor a magyarral megkötötték, az nem állt-e a Moszad keresztfinanszírozásában.
Mindez azonban még mindig nem a vége a történetnek. Maga Csintalan is hozzátette, hogy a balliberális erőknek és a továbbszolgáló volt ávós csoportoknak, a Gyurcsány-kormánynak és a mögötte álló tőkének most  a polgárháborús helyzet fenntartása és végső soron a polgárháború kirobbantása a célja. Más menekvési és hatalmon maradási lehetőséget már nem lát a maga számára ez a társaság. Ez is tökéletes, pontos rámutatása a fejbevertnek. Így van. Minden jel erre mutat. A gyarmatosítók most polgárháborút provokálnak, hogy leverhessék és mint leverők, uralmon maradhassanak.
A zűrzavarban, az összeomlásban, a betört kirakatok és a fosztogatás más formái között a nép, a középosztály nagy része minden vagyonát elveszti, még olcsóbb lesz a lakás, az ingatlan, a föld, még talán fizetni sem kell érte, mindent meg lehet szállni és egyetlen ellenoldali pártnak sem lesz ereje a hatalom után nyúlkálni. Léderer lesz a miniszterelnök és Gusztos a köztársaság elnöke. Vagy fordítva.
Ehhez a levezetéshez váratlan adalékot, alátámasztást nyújtott Frei Tamás, a Doszsziéja legutóbbi műsorában. O nem ezt akarta. Ot valószínűleg a nagykoalíció és a népi béketűrés fokozása, illetve elkerülhetetlensége és szükségessége alátámasztására kérték fel és ezért elszaladt Buenos Airesbe és minden percben kétszer elájult, hogy mennyire hasonlít Budapestre. Ez igaz. Hasonlít, de már tízmilliós. A világváros egyes belső részei azonban borzalmas nyomornegyedek, ahol a tetvekkel, a rongyokkal és a bűnnel tangóznak a tegnapi lázadók. Mert Argentínában néhány évvel ezelőtt már lezajlott az az összeomlás és polgárháború-szerű tüntetéssorozat, amikor mindenkinek elveszett a pénze a bankokban, és minden összeomlott. Frei azt elfelejtette elmondani, hogy ezt a zűrzavart a Világbank segítségével idézte elő a gyarmatosító argentínai hatalom, az egymással kétségtelenül harcoló argentin elit és a felbőszült, de semmire sem jutó nép. Frei intő figyelmeztetése is a népnek szólt, a magyarnak. Ne hőzöngjetek, mert semmi hasznotok nem lesz belőle, tűrjetek és egyezzettek meg, legyen nagykoalíció, együtt másszunk ki abból a bajból, amibe a liberálbolsevikok, a Világbank, a sokkterápia, Bokros Lajos és Tom Lantos csapatai taszítottak bennünket.
 Ezt akarta Frei Tamás hazaüzenni, de nem csak ez jött ki belőle. Számomra éppen ebből az óva intésből derült ki, hogy a jelenlegi hatalom a csődre, a felborulásra, a lázadásra játszik. Ezt támasztja alá az a konok makacsság is, amellyel az egészségügyi reformnak nevezett népirtást végighajszolják. A saját szűk körükön kívül nincs senki, aki ezt elfogadná, de ők fizikailag is elég erősnek érzik magukat, hogy a feltörő lázadáson úrrá legyenek. A főpróbát megtartották tavaly október 23-án, a rendőrök közé már akkor besoroltak azok az idegen, minden bizonnyal izraeli vagy orosz-izraeli zsoldosok, akik értenek ám a tömeggel való bánáshoz, vérhez, a kődobálók megfékezéséhez.
Mindkét jelenlegi kormánypárt előtt világos, hogy a hatalmat parlamenti úton, választásokon, még az eddig alkalmazott csalásokkal sem tarthatják meg, és ha elvesztették, nem szerezhetik vissza. A hatalmon maradáshoz most már erőszak kell, az erőszakos fellépésre pedig okot kell szolgáltatni, ezért a teljes káoszig és vak lázadásig kell hajszolni a társadalmat. Közben azonban a kifárasztás és az elgyengítés eszközével is tanácsos élniök, hogy maga a lázadás azért leverhető legyen.
A módszer együttes alkalmazása jól látható a társadalombiztosítás átalakulásának elfogadtatásában. Hidegből melegbe mártogatták az ellenzéket és az egész ellenálló társadalmat, de végül valamilyen fenyegetéssel megtörték a saját frakciójuk ellenállását is és az elhúzódó sztrájkot ígérő Ligát is. Most minden le van ültetve, és mindent elölről kell kezdeni. A népszavazás ugyan megtartható, de ki tudja, mit tartogatnak még a meggátlására. A januárban bekövetkező áremelkedések, drágulások azonban újra izgalmi állapotot teremtenek, de a sokaság már a tehetetlensége miatt a Fideszt is szidni fogja, a kormány pedig újabbat csavar  a nyúzópadon.
  A biztosítási piac zsúfolt. A biztosítók csak üggyel-bajjal tudják fenntartani profitszintjüket. A vidék szegény, ott nagyon nehéz kötvényt eladni, a földtől megválik, aki teheti, a pesti lakások komoly része pedig már izraeliek kezén van, ahová még a zsidó kézben lévő biztosítótársaság embere sem kopogtathat be, mert a szerződés megkötésével együtt fény derülne a tulajdonos kilétére, esetleg felfegyverzettségére. A biztosítók tehát beszállnak a társadalombiztosításba és elmaradt hasznukat onnan veszik ki. A kormánynak pedig meg van ígérve valami. Esetleg csak egy nagy pofon, ha nem szavatolja a külföldi tulajdonban lévő biztosítók nyereségét. Ez a rosszabbik eset, mert ekkor a pofont adja át a társadalomnak a kormány.
  2007 nagyon rossz évünk volt, de  félő, hogy a következőben mégis úgy fogunk rá visszagondolni, mint az utolsó békeévre. Milyen szép volt, fogunk elmerengeni betört kirakatok Buenos Aires-i látványa előtt, a kezünkön csattanó bilinccsel, amikor még csak Kóka épülő villájába dobatott keresztfinanszírozással Molotov- koktélt valamelyik titkosszolgálat, de a villa épült-szépült tovább. S nekünk is volt még tető a fejünk fölött.
  Az árverezések kora jön, ha nem állunk ellen. Mégpedig a súlyosbított árverezéseké, amikor az adóst, akinek a vagyonkáját éppen dobra verik, elvezetik az árverés helyszínéről, mert Árpád-sávos zászlóval jelent meg vityillója előterében, s ez sértette a hitelezők érzékenységét.
 Kérem, bocsássák meg nekem ezeket a szomorú gondolatokat.