Megjelent a Magyar Fórumban- XX. évf. 23. 2008. június 05 

A pangás veszélyes állapot. Kisimul a felszín, nem történik semmi, csak az oxigén-faló baktériumok szaporodnak, döglenek a halak, a bűzben fuldokolnak a halászok. A hal, amit kifognak, eladhatatlan. A politikai és társadalmi pangás lehet szándékosan előidézett is. A vezető rétegnek és a kormánynak arra már nincs ereje, hogy kezdeményezzen, nyisson, akarjon valamit, de arra még van, hogy mindent elfojtson és pangást idézzen elő. A módszer a következő: távoli ígéretek, a teljesen valószínűtlen közmegegyezés feltételéhez kötve. Minden beruházás leállítása vagy lelassítása, a régebben tűzzel-vassal bevezetni kívánt reformok elhagyása, sőt ellenkezőre fordítása. Langyos mosolyok. Begyűrűzés, a begyűrűzésre hivat-
kozás. Az élet borzalmas megdrágítása és ennek következtében a netán cselekedni akaró kisember négy fal közé szorítása. Mindenki mindent a másiktól várjon. Hosszan tartó pangás egy nemzet életében biztos halál. A kormány, amelyik ebbe az irányba tereli a dolgokat, hazaáruló. De az ellenzék is az, amelyik ezt eltűri. Ha van eszköze ennek megakadályozására és azt nem használja, feltétlenül bűnös. A nemzeti értelmiség, amelyik látja mindezt és nem tesz semmit a pangás ellen, szintén bűnös. Pangást előidézni egy elöregedett társadalomban nagyon könnyű. A fiatalságot provokált utcai harcokban néhányszor jól meg kell verni, utána kivándorlásra kell kényszeríteni, a családfenntartó középrészt egzisztenciális bizonytalanságba, hallgatásba kell kényszeríteni, az öregeket pedig elég szinten tartani. A kormányzat most ezt teszi. A pangáspolitika eredményes. A társadalom megszokja, hogy nem történik semmi és tudomásul veszi, hogy nem is szabad kezdeményezni. A pangás elfogadása közmegegyezéssé válik. Pangani jó. A zsebkendőt az orr elé tartani, ennyi a védekezés. Pangásművészek jelentkeznek. A pangásművész nem ír, nem fest, nem hegedül, hanem beszél róla. Aki pedig a pangásművészt hallgatja – és mindenkinek hallgatnia kell, hiszen a pangásban nincs más művész a porondon, csak pangásművész –, összeomlik. Mozdulatai szándékok maradnak, lélegzése lelassul, már SOS-t sem tud kiáltani – beledől a mocsárba.
A pangásban minden pang. A pangás az üresség és a vágytalanság. A pangásban csak egy ember kellene, aki elkiáltja magát akár szélen, akár középen: Gyilkosok, gyilkosok! És minden megváltozna. A pangást egyetlen mozdulat is meg képes szüntetni. Például egy előre hozott választás. Az erdélyi választás magyar eredménye a pangás gonoszait igazolja. Az erdélyi Magyar Polgári Párt közel sem érte el azt az eredményt, amit maga is várt és amit tőle idehaza a nemzeti érzelmű közönség elvárt. Tisztes helytállás, de semmi több. Mert a pangás már átterjedt Erdélyre. Ez nagyon érdekes fejlemény. A Fidesz vezetői és maga Orbán Viktor is tiszta jó szándékkal átmentek kampányolni a testvérpárt mellett, de az előzőleg hatásos segítség most hiábavalónak bizonyult. A székelyek nem buzdítást, nem szép szavakat vártak tőlük, hanem előre hozott választást, itt, az anyaországban. A népszavazás eredményének azonnali érvényesítését. Nekik olyan magyar nemzeti erő kell, amelyik itthon elbír a saját kommunistáival és liberálisaival, és rendet teremt az országban. Köszönik, elfogadják a kampánysegítséget, de nekik az nem elég. Előbb legyen jó kézben a haza. Ők jobban tudják, mmiféle alakokból áll az RMDSZ vezérkara. Tudják, kit, hányszor és miért jelentettek fel a román szekuritáte utódszervezeteinél, tudják, hogy a sötét román és elrománosító politika részei, és mégis rájuk szavaznak. Mert ha nincs tiszta magyar kormány a hazában, akkor ez, vagy ennek – elvétve – tisztességesebb részei védik meg őket a nehezebb helyzetekben. A kisebbségi lét rejtelmes, sokkal ravaszabb áttételezésű, mint ahogy Budapesten gondolják. A székelyeknek erő kell. Itthon a szenvedő, tengődő magyar népnek is az kellene. Mert neki már nincs. Mindenét elvették, és most a pangás a vágyaitól is megfosztja. A nép tavaly egyszer elment szavazni, felmutatta a nyolcvanhárom százalékos akaratát, többre nem telik neki. Ha ezzel a felmutatással a Fidesz nem kezd semmit, ha elpiszmog még két évig az Országgyűlésben, és várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön, akkor 2010- ben is elveszti a választást. Ez a pangás törvényszerűsége. Most hihetetlennek látszik, de bekövetkezhet.  Ha az Országgyűlésben nem megy a váltás, akkor az utcán és sztrájkokkal, a sztrájkok össztársadalmi támogatásával – pénzzel is a sztrájkalapokba! – kell kivívni. Meg kell szervezni a polgári engedetlenséget. Ki kell tűzni, nyilván őszre, mert máskorra nem lehet a harc kezdetét. De ki kell tűzni. Ha valami világosan és erővel ki van tűzve, az mozgás is hatásos ellenszer a pangásra. A nép tudni akarja, hogy mire számíthat, hogy kitől mire számíthat. Fel kell szólítani mindenkit, az egyházak vezetőitől le az utcalányok szövetségéig, hogy ne álljanak szóba kormánytisztviselőkkel. A vállalkozók ne pendlizzenek kormány és ellenzék között, mert ez hamis illúziókat kelt. És különben is, ha kormányzás nincs, kormány sincs. Az idő most, a pangásban nekik dolgozik. De ha kiadják az első jelszót, ha mindenki csak az előre hozott választás idejéről hajlandó beszélni, ha az emberek megtanulják őket bojkottálni, az idő elkezd nekünk dolgozni. Így nem csak az adókról és a járulékokról kell most beszélni. Fel kell rajzolni az emberek elé, milyen lesz az élet piszkos liberálisok és büdös kommunisták nélkül. Érezzék meg az ízét annak, milyen szép lesz, amikor felhangzik odalent a smaszszer szájából: Bajnai Gordon, beszélő, Szekeres Imre: csomag (alkohol nélkül). Mert a rendszerváltásban is ez volt a cél és ez volt a remény, amit elsinkófáltak tőlünk. Mert hagytuk, mert naivak voltunk, mint egy naposcsibe. Most már nem vagyunk naivak, és nem vagyunk tovább rászedhetők. Tudomásul kell vennünk, hogy semmilyen bármennyire jó gazdasági program meg nem vált bennünket, ha a nyakunkon hagyjuk liberálbolsevikjainkat, mert ezek újra mindent ellopnak. Kell természetesen jó és megvalósítható gazdasági rendszerváltás, program, de előbb személyi takarítás kell, szigorúan és tárgyilagosan. Korábban még talán sok csirkefogónak meg lehetett volna bocsátani, bízva abban, hogy megjavul. Most már ez is lejárt. Ők játszották el maradék bizalmunkat. Megismertük őket: a magyar történelem legkártékonyabb garnitúrájáról van szó. Kun Béla legjobb (magyar) tanítványairól. Tűzzük ki együtt a visszaszámlálás napját. Október 23-át és a rákövetkező két hetet javaslom.