Soros –alamizsna, vagy a nemzet függetlensége

2017. szeptember 19. kedd, 08:37
Nyomtatás

„Ezt a tarkabarka csőcseléket ültetni a Fidesz helyére, ami a mai ellenzék, nem érdemes” – állapítja meg Radnóti András, a Momentum alapembere. Azt talán nem volna olcsó publicisztikai fogás megkérdezni, hogy vajon mit szól ehhez mondjuk a Heller–Haraszti–Konrád trojka, vagy Simicska Lajos párttulajdonos és Kálmán Olga, a Jobbik rendkívüli és meghatalmazott érdekvédője. A Momentumot „az összefogás primitív logikai futamát fuvolázók” a tenyerükön hordozták. Azért tekintjük említésre méltónak Radnóti megállapítását, mert az ember eleddig abban a hitben élt, hogy az ellenzéki pártok és értelmiségi holdudvaruk nem választhatók el kategorikusan egymástól, valamiféle korreláció felfedezhető a kettő között. Ha valaki szabad akaratából az ellenzék eddig úton-útfélen hangoztatott kötelező egybekelését beteges agyszüleménynek minősíti és eltartja magától, annak oka lehet.

Talán több is:

Mégis fontos a biztonság, a függetlenség és a szabadság a nép számára.

Mégsem vevő a társadalom a Ron Werber-féle bosszúhadjáratra.

A választópolgár megutálta a gőgös és nagyképű idegenimádatot, elege lett a magyar kisebbrendűség sulykolásából.

Mély megvetést tanúsít a köpönyegforgatók irányában.

Meg akarja büntetni a hamiskártyásokat.

Megtanult politikailag látni.

Meg tudja különböztetni a lényegest a lényegtelentől.

Most azt látja, hogy megint át akarják verni.

A magyar ember, amikor a Fideszre szavazott, a Gyurcsány–Bajnai–Demszky-féle maffiát tolvaj tempója mellett a nemzetellenessége miatt utasította el olyan megsemmisítő mértékben. Ugyanakkor a Jobbikot magasan a teljesítménye felett jutalmazta, éppen mert a nemzeti elkötelezettséget akarta látni bennük. Mert az már nagyon hiányzott. Az MSZP–SZDSZ nyolc éve kiszárította a nemzeti megújhodásra szomjazókat.

Most meg mit hall? Az a fontos az ellenzéki pártok számára, hogyan jön ki jól a matek. Úgy akarnak összeállni. A jó matek érdekében durva és erőszakos alakváltoztatást hajtattak végre Vonával a Jobbikon. Simicska pedig kifosztotta a jobboldal emblematikusnak számító orgánumait, véresszájú kommunistákkal, hajthatatlan liberálisokkal, globalistákkal töltötte fel. Az egész kong az ürességtől, bár a handabandázó hülyék száma szaporodik benne.

Ha nem lenne a Hír TV, nem lenne ennyire átlátszó az átverés. A liberálisokra jellemző, hogy mindent túltolnak. A kevesebb több lenne, de hiányzik az érték és a mérték.

Az milyen, amikor az a Kéri László, aki egykor Lenin-fiúnak nevezte Simicskát, mert agresszív, kirekesztő, ellenségkereső viselkedése a Lenin-fiúk módszereire emlékeztette őt, most elmondja Kálmán Olgának, hogy „nem nagyon van még egy olyan ember, aki annyira értene a politikai hadászathoz, mint Simicska Lajos, kérdés, hogy ellenzéki pártok között ki mindenkivel fog még majd össze, mert az sem elképzelhetetlen, hogy egy baloldali összefogást is támogasson Simicska”. És hogy korrelál ehhez Kéri korábbi nyilatkozata: „Egyenesen utáltam, mert impertinens, erőszakos, pofátlan volt.” A Simicska-sztorikat továbbra is terjeszti, hogy mekkora pronyó, hogy részegen állandóan berúgta az ajtókat, nem járt moziba, nem volt hajlandó szépirodalmat olvasni, helyette összeköltözött Pusztai Zsuzsával, hogy mackóban büdös húsokat sütögessenek bent, a kollégiumi szobában.

Lenézik, közben cukkolják, s kéjjel közvetítik azt az útszéli hangot, amelyen Simicska szól, azt a vulgáris megjelenést, ahogy a fia belép a nyilvánosságba. Az a bunkóság, ahogy a taknyos kölök fenyegetőzött, az minden normális ember számára visszataszító. Még azok is megtagadják Simicskát, akiket busásan megfizet. Lásd Szöllősi Györgyikét: Lajos nekem nem főnököm. Pedig dehogynem. Csak szégyelli. Mondjuk érthető.

Ezzel az erkölcsi aggályoktól megszabadult teljes ellenzékkel és holdudvarával nincs mit kezdeni. Erre jött rá a Momentum, mert egyszerűen kontraproduktív az, amit a Jobbik művel, ahogy a Magyar Nemzet, a Heti Válasz és a Hír TV prostituálódott, azt nem lehet megmagyarázni. Az követhetetlen, elfogadhatatlan. Ezzel nem tudják a választókat mozgósítani. A Gyurcsány-pártból áradó idiotizmussal kevert artikulálatlan gyűlöletre ki lenne azon a pár százaléknyi, ávós zubbonyhoz kötődő, veteránfamíliából származó szavazón kívül vevő? Ezekre országvezetést bízni? Hol van ezek között egy képességes ember?

A szörnyű politikai pártok kitartói és még szörnyűbb politikusai ne játsszanak kisstílű játszmát a maguk politikai túléléséért és a jó kis parlamenti pozíciókért. A vegytiszta tehetségtelenség és az ellenzék szánalmas marakodása miatt van sikertelenségre ítélve az összefogás politikája. Ez az ellenzék nem legitim és politikailag sem működőképes, állítja ki a bizonyítványt Radnóti, az Economist Intelligence Units elemzője. Ez az a Radnóti, akinek az apja Radnóti Sándor, az a Radnóti Sándor, aki 1988–1989 között az SZDSZ Országos Tanácsának, 1989 óta a Holmi folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. 1994-ben országgyűlési képviselőjelölt. 1993 óta egyetemi tanár (ELTE BTK). 1995–1999 között a Soros Alapítvány könyvpályázati zsűrijének elnöke volt. Jó ha tudjuk, ugyan Radnóti még zöldfülű, de a Soros-féle klubhoz tartozik, azért fizetik – valószínűen nem is rosszul –, hogy a politikai hatalmat az arra alkalmas időben pártja számára megszerezze. Rafinált a munkamegosztás. A választópolgár sértegetése improduktív, ezért Radnóti csak a politikusokat és a pártokat, a degenerált holdudvart pellengérezi ki, jogosan. A recenzens vág végig minden magyar választópolgáron: aki otthon marad, azon is, aki a nemzeti függetlenség mellett szavaz, azon is. Aki nem a kerítést lebontókat preferálja, az együgyű, önálló politikai gondolkodásra képtelen ember. Aki őrzi a kultúráját az tehetetlen, aki nem akar betelepítést, az nem ismer más utat, mint a cinkosságot, aki magyar Magyarországot akar az kollaboráns. Mindenki ellenség, aki Soros-alamizsna helyett a nemzeti függetlenséget választja.

 

czyla