Csurka István: Lámpás

2017. január 10. kedd, 11:01
Nyomtatás

A liberalizmus is felvilágosítással, magával a Felvilágosodással (Aufklerung) kezdődött. Az első megtévesztés az, hogy a mai liberalizmus – az eszmék, de valójában csak a tőke szabad áramlása – még mindig ugyanaz, ami egykoron volt, s ami a történelem egyik fejezete. Ez nem igaz. A mai liberalizmus a pénz hatalmának ideológiája. Ha kell, egy kasztrendszer kiszolgálója, megcsontosodott és ha szükséglete úgy kívánja, diktatúrát is alkalmazó, háborúkkal terhes rendszere. A liberalizmus, amely nemzeteket teremtett, ma nemzetközi és minden nemzeti-népi összetartozás szétoldására játszik, mert a globális tőke érdekei így kívánják. A liberalizmus szekularizációt, az állam és az egyház szétválasztását hirdeti, de valójában keresztényellenes. Célja a hit nélküli tömeg, a minden magasabbrendűségtől és istenitől megfosztottan élő, csak bambán fogyasztó ember.

A 2002-ben választási csalásokkal, hazugságokkal hatalomra került, majd 2006-ban még nagyobb hazugságokkal és fondorlatos csalásokkal uralmát folytatni képes balliberális rendszer kétségtelenül a fáradt, fogyatkozó, önmagát is emésztő nemzet végső leigázását, vagyonának maradékától, kultúrájának alapelemeitől való megfosztását, a magyarság felszámolását tűzte ki céljául. Ez a kormányzat idegen megbízást teljesít. Ahogyan ezt itt már elmondtuk és számtalan tény felsorakoztatásával bizonyítottuk, csonka hazánkat idegen népek lerakatává, Európai Unión belüli menedékházává és a magyar népet alantas munkát végző kiszolgálóivá akarja tenni. Kell a termőképes, egyedülállóan változatos földünk, kellenek élővízben gazdag természetvédelmi területeink, kellenek városaink, kell a végtelen és természetellenes türelmességünk, kell a fővárosunk és kell az a békés, nyugodt élet, amely még mindig osztályrésze lehet valakinek, akinek van rá pénze. Itt jó élni, de sajnos nem a magyarnak.

Ezt a kérdést csak minden gyűlölködés, elvakító indulat nélkül, a maga valójában szabad szemlélni, és az ellene való fellépést, a cselekvést, az ellenállás módját is így kell megválasztani. A vak indulatoktól való öntávoltartás, a történelem ezen folyamatának tárgyilagos szemlélete azonban egyet nem jelenthet: az ellenállásról való lemondást. Már nincs választásunk, ma már csak az ellenállás tart meg bennünket. Végre észre kell vennie a magyarságnak, hogy az ellenállásról való lemondatás az ellenfél – vagy ellenség – legfontosabb harci eszköze. Nekünk nem lehet, nem szabad, nem törvényes ellenállni, sőt ellenállásról még csak beszélni is, mert demokrácia van – mondják a hatalombirtokosok. A lebeszélés, a kiábrándítás, a reménytelenség, a kishitűség terjesztése a leghatásosabb fegyverük. A félrevezetés és a hazudozás minden eszközét alkalmazzák, hogy az ellenállásról lebeszéljék a nemzet legjobb erőit. Végre észre kell vennie a magyar értelmiségnek, hogy ha tűr, ha meghajol, félreáll, segédkezik a népirtásban. Csírájában, gondolatban elfojtani mindent, ami megvédhet egy nemzeti közösséget, ami felvilágosít, ami feltárja magát a folyamatot – ez a módszer alkalmaztatik itt majd egy évszázad óta. Ha a nép nem veszi észre a nemzetgyilkos kisajátításokat, a kultúra tönkretételét, a középrész elszegényítésének okát és célját, akkor eleve képtelen minden ellenszegülésre. Mindig csak a történet lényegét nem észrevenni – ez a nemzeti önsorsrontás és a sokszor gyáva önfeladás.

Az ellenállás nem maradhat meg pártkeretek közt, az egész rendszerrel szemben kell felállni, mert a nehézségek nem egy természeti csapássorozat végzetszerűségével borultak a nemzetre. A nehézségeket egy évtizedek óta folyó rabló, kiárusító, eladósító politika okozta, amelyért a haszonélvező, gyarmati burzsoázia a felelős. Az sem igaz, hogy 2007 nehézségei mindenkire ráborulnak. Csak a népre borulnak rá és a középrétegre, a vékony gyarmati burzsoáziára és a megszállókra egyáltalán nem.

A kiárusítás és a tönkretétel politikája ma is folyik. A Magyar Írók Szövetségének fennmaradására, miután a balliberális politikát támogató írókat kiszippantották belőle, a kormánynak egy fillérje sincs jelenleg, a balatonaligai volt pártüdülőt, az ország egyik legcsodálatosabb vízparti telkét viszont privatizálta egy idegen gazdag cég. A rendszernek tehát most is vannak kárvallottjai és haszonélvezői. A haszonélvezőkhöz és a privatizátorokhoz alázatos kérést intézni, hogy jótékonykodásukkal segítsenek a szegényeken, most meglehetősen felesleges.

Ezeket a kérdéseket tavaly karácsonyi írásomban már felvetettem és lehetőségeim szerint végiggondoltam. Arra a megállapításra jutottam, hogy a nép felvilágosítása nélkül, a népi bázis megteremtése nélkül az ellenállás nem lehetséges. Mindenekelőtt a tömeget kell kiragadni a hazug liberális médiumok karmaiból. Az ellenállásnak nemzeti felvilágosítással kell megkezdődnie. Mindenkit meg kell tanítani látni és hallani, mindenkinek a kezébe kell adni a kritika képességét, természetesen az ellenünk, a felvilágosítók iránti kritika képességét is beleértve. Lámpást kell gyújtani a sötétségben és a lámpahordozókat ki kell képezni. Világosan kell látni, hogy rendszerváltozás, felszabadulás, s végső soron magyar megmaradás csak a tömeg erejével, tettrekészségével, karjával és öklével lehetséges. Forradalmat megvívni csak az egy célra mozduló tömeg képes, amely a felvilágosító munka következtében öntudatos néppé vált.

Itt azonban még nem tartunk, ettől még igencsak messzire vagyunk. Egyelőre a felvilágosítás munkájának elkezdése az egyetlen lehetőségünk. A felvilágosítás műveletében is sok veszély rejlik azonban. Vannak alapkérdések, amelyeket a hozzáfogás előtt tisztába kell tenni, rendbe kell tenni a fejünkben. Ha a felvilágosítás nem teljesen szilárd, saját, nemzeti alapon történik, ha nem veti el azokat a kliséket, a gondolkozásba mélyen benyomott liberális értékeket, a félrevezetéseket, a „haladás” és a „modernitás” csábtanait, ha kétsége van saját nemzeti küldetésében, annak megtartó érvényességében, azaz, ha nem elszántan és minden tekintetben elsősorban magyar, akkor a hatalom, a neoliberális beépülés, amely egy genetikailag kódolt hatalommegtartási módszer, zavarossá teszi a felvilágosító mozgalmat. Eltompítja a lámpások fényét.

A liberalizmus is felvilágosítással, magával a Felvilágosodással (Aufklerung) kezdődött. Az első megtévesztés az, hogy a mai liberalizmus – az eszmék, de valójában csak a tőke szabad áramlása – még mindig ugyanaz, ami egykoron volt, s ami a történelem egyik fejezete. Ez nem igaz. A mai liberalizmus a pénz hatalmának ideológiája. Ha kell, egy kasztrendszer kiszolgálója, megcsontosodott és ha szükséglete úgy kívánja, diktatúrát is alkalmazó, háborúkkal terhes rendszere. A liberalizmus, amely nemzeteket teremtett, ma nemzetközi és minden nemzeti-népi összetartozás szétoldására játszik, mert a globális tőke érdekei így kívánják. A liberalizmus szekularizációt, az állam és az egyház szétválasztását hirdeti, de valójában keresztényellenes. Célja a hit nélküli tömeg, a minden magasabbrendűségtől és istenitől megfosztottan élő, csak bambán fogyasztó ember.

A Lámpás Ember ezekben a kérdésekben nem köthet kompromisszumot. Leghelyesebb azonban, ha a Lámpás-tanfolyamok a magyar kompromisszumok átvilágításával kezdődnek. Itt most nincs sem idő, sem tér történelmi fejtegetésekre, a 19. századi kiegyezés egyenlegének megvonására, avagy a Kádár-rendszerrel kötött kompromisszum máig ható gyászos következményeinek a taglalásra, annyit azonban megállapíthatunk, hogy a magyarság még soha nem nyert történelmi méretekben a kompromisszumain. A megalkuvásain pedig egyáltalán nem, még rövid távon sem. Azt azonban feltétlenül meg kell tárgyalni, mert az most aktuális, hogy miért áll elő a mai liberalizmus, a kormány az egyedül üdvözítő kompromisszummal. Most a nagy médiumok, az összes lehető csatorna, a „gojfront” a mielőbbi összefogást, megbékélést ajánlja. A Lámpás Embernek tudnia kell, hogy mi ez. Ez a sírgödör, amit kompromisszum címén ásatnak a magyarsággal. Most, amikor a magyarságnak már semmije sincs, mert mindent elraboltak tőle, a rabló liberális hatalom viszont belsőleg és világméretekben is gyengül és fél az összeomlástól, a kompromisszum legfeljebb csak fegyverszünet. A magyar nép, ha most kiegyezik, szentesít minden eddigi rablást, beletörődik, és kap ugyan néhány ideiglenes engedményt, de végül is elvérzik. A kompromisszum most nekik kell, mert félnek.

A közhiedelem azt tartja, hogy a tavaszi éhséglázadástól félnek, amely a megszorító intézkedéseik nyomán törhet ki. Éhséglázadás azonban nem lesz, és jobb is, ha nem következik be, mert semmi haszna nem volna. Ők ezt már tudják, és már meg is tartották a leverési gyakorlatokat, meg is rendelték az új viperákat. Nem, ők csak a szervezett, előkészített, tudatos magyar ellenállástól félnek, a nép nagy ráébredésétől. Egy éhséglázadás soha nem tudja kicsavarni a hatalmat a kezükből, mert nincs programja. Ezért inkább mellette beszélnek, mintsem ellene. Felcsiholják a várakozást egy nagyméretű tavaszi újrakezdés, egy forradalom iránt, aztán amikor majd nem következik be, mert nincsen is még, aki komolyan akarná, még szemtelenebbek lesznek. Most egyszerre folyik a kompromisszumistenítés és a forradalmi várakozások felcsiholása. Mert ők mindig két vasat tartanak a tűzben. Ezért aztán a komoly erőknek tudatosan fel kell készülniük egy akármilyen és akármikori forrongásra, de sokkal jobb, ha a felvilágosítással és a nemzeti szolidaritással törődnek. A rendszerváltoztató, rendcsináló mozgalomnak akkor kell elkezdődnie, amikor mi akarjuk, amikor minden erő készen áll. Ha odább lesz, hát odább lesz. Ez nem pártügy. Nem lehet egyéni érvényesülésekhez, egy jobboldalinak látszó, de valójában kompromisszumos kormány megrendeléseihez, állásajánlataihoz kötni. Ha azonban a Lámpás Ember is kompromisszumot köt, akkor soha nem lesz változás. A kompromisszumajánlatuk most lefegyverzés. A magyarságnak pedig éppenséggel fel kell fegyverkeznie.

Állapítsuk meg tehát összegzésül, hogy ennek a néhány évnyitó hónapnak két nagy veszélye van. Az egyik a csodavárás, hogy majd magától felkel a nép, mert nem tűrhet tovább, a másik pedig a fegyverszüneti ajánlat, a kompromisszumkínálás elfogadása. Mindkettőben benne van az, amit karácsonyi írásomban áthárításnak neveztem. Fejezzük be az áthárítást. Ez a legközvetlenebb teendő. Ha mi magunk, a lámpásnak jelentkezők megértettük, értessük meg mindenkivel, hogy mi a valódi célja az életünk megnehezítésének, az árdrágításoknak és a jövedelemcsökkentéseknek. A magyarság tönkretétele. Mondjuk ki nyíltan, hogy a konvergenciaprogram is népirtás. Kegyetlen, nemzetközi népirtás, helyfoglalás, egy kiürítési parancs. Ellenünk való nemzetpolitika. Ha most abbahagyjuk az ellenállást és kompromisszumot kötünk, szentesítjük ezt a nemzetpolitikát.

A felvilágosítást tehát azonnal el kell kezdeni. Ne a pártokkal törődjünk, hanem a rendszerrel. Ellenállásunk a rendszerrel szemben nyilvánuljon meg. Mindennap, minden héten, minden évszakban tegyünk valamit. A liberálisok leleplezése legyen folyamatos. Az ellenállás: állandó cselekvés. Csak aki cselekszik, az él.

 

(2007)