Csurka István: KÉKSZALAG TERV

2017. január 17. kedd, 08:55
Nyomtatás

Nem lehetetlen, hogy Soros György és a Rothschild bankház valamilyen közös nagy felajánlásával próbálkoznak. Ilyesmivel Soros már próbálkozott a kilencvenes évek legelején. Ez volt a Kékszalag Terv. Megvette volna a magyar adósságot a teljes magyar vagyonért cserébe. Felcsillantják majd most is, hogy lesz pénz, adósságelengedés, tartozásátvállalás, mondjuk annak fejében, hogy nekik adjuk a Balaton déli partját – Aligát már megszerezték –, és még több száz lakóparkba úgy fogadunk be menekülteket, mindjárt állampolgárrá téve őket, mint a szegény délvidékiek a Boszniából kiebrudalt szerbeket. Ez a betelepedés természetesen már folyik, ezért nekik nem kéne pénzt áldozniuk, már minden így is az övék, főváros, vidék, Dunántúl, Alföld, puszta és fürdő, nekik azonban a magyar nép hozzájárulására van szükségük. Hódoljon meg előttük a magyarság, tegye a saját nyakába az örökjáromot. Ha a magyarság elfogadja, hogy más minőségű, összetételű állama lesz, mint eddig volt, megosztott föld, feleskolbász – liba és ló: egy liba, egy ló –, és az elfogadás törvényerejű lesz, önkéntes és boldog, csak akkor lesznek nyugodtak, mert csak akkor lesz visszavonhatatlan. A felére alkusznak, de az egész az övék lesz, és hivatalosan is bent vannak az unióban. A magyarság, mint államalkotó tényező megszűnik.

 

Most kell nagyon vigyázni. A Gyurcsány-kormány az összeomlás szélén van. Valószínűleg a kórházmegszüntetésekbe fog belebukni. A szakma, az orvostársadalom, a betegek és a betegjelöltek – és ki nem az ebben a mérgezett világban? – hallgatólagos és nyílt ellenállása áttöri a rablók arcvonalát. A teljes vereséget a Rózsadomb Géniusza valószínűleg Molnár Lajos egészségügyi miniszternek kinevezett, kezelésre szoruló ember menesztésével kívánja majd elkerülni, de ez nem lesz elégséges megoldás. Az áttört fronton beözönlik az a sok keserűség, amit ez a rabló kormányzat okozott, és kimossa alóluk a széküket, eláztatja minden tagsági könyvüket, és Kóka kétszáz rend ruháját a magyar szomorúság árja elragadja. Furcsa dolgok következnek, de aveszély abban áll, hogy mint rendszer, mint uralkodó réteg, mégiscsak átmentik magukat. Elképzelhetnek és be is ültethetnek egy szakértői kormányt, a rothadó MDF egyik-másik alakját beemelhetik, netán vásárolhatnak fideszest is, felajánlhatnak nagykoalíciót is, hivatkozással, hogy lám, Bécsben is létrejött, húzhatják az időt addig, amíg az infláció meredek emelkedése fel nem tölti valamennyire az államkasszát, amiből aztán megint szerény, de nagyhangú osztogatásba kezdhetnek. Amikor nincs más hátra számukra, akkor mindig beismerik, hogy elrontották, hibásak. Más szavakkal mondják, amelyeket mi most nem idézünk fel, de mélyen a szemünkbe fognak nézni, és beismerik. Ettől a magyarság sajnos mindig meghatódik. Nos, ettől a meghatódástól óvom népemet. Ne hatódjunk meg, ha Gyurcsányné és Kóka menyasszonya könnyezni kezd. Kanjaik tűnjenek el a politikai életből mindörökre, és a pártjaik is: söprés! A rendszerváltáskor, az egy nemzedékkel idősebb kommunisták és liberálisok által felhalmozott bűnök lassan már tényleg számonkérhetetlenek lesznek, de most, az utóbbi hat évben újabb súlyos elszámolni valójuk keletkezett, mert nagy tételben loptak. Most ennek az elszámolása elől menekülnek. Ezt mindig minden ellenállónak tudnia és hirdetnie kell. A kommunista és a kommunistával szövetkezett liberális mindig bűnös, mindig sáros, nincs egy igaz mozdulata. Most már a kiegyenlítő és mindent egybemosó szándékú ellenpropagandájuk is kifulladóban van. Amikor kormányra kerülve szembesültek azzal, hogy alkalmatlanok a vezetésre, és előbb-utóbb rájuk szakad az ég, azonnal elkezdték fújni régi kommunista nótájukat az ellenfél bűneiről. Emlékezzünk: Rákosiék a Horthy-fasizmusról és a régi rendszer bűneiről, de sohasem a valódiakról beszéltek, Kádárék egyszerre mindenről, Horthy-fasizmusról, ellenforradalomról, a személyi kultuszról és az amerikai imperializmusról, a rendszerváltás után pedig Horn Gyuláék az MDF bűneiről, most pedig, miután az én antiszemitizmuson kitombolták magukat, Orbán és a Fidesz van soron. A tervük az, hogy mire ők lebuknak, ne legyen senki hiteles vezető, párt, újrakezdő ember a színen, mindenki legyen besározva, és a fennmaradásuk indoka éppen az legyen, hogy nincs más. Mindenki bűnös, de ők már telelopták magukat. Ez az erényük. Mármint a marxista dialektika szerint. Orbán pedig ki van éhezve. Ezt is megjátszották már, most azonban ez a propaganda is kifulladóban van, pedig a bértollnokaik rendkívül találékonyak. Még halvány rózsaszín antiszemitizmussal is hajlandók megvádolni egymást, sőt magukat is, csakhogy a mi mennyi alapkérdéséről eltereljék a figyelmet. Figyelemre méltó az is, hogy most már a saját bíróságaik ítéleteit is támadják, ami a jogállamiság szétzilálásán keresztül a demokrácia alapjait rombolja. Diktatórikus, zárt társadalmat akarnak bevezetni a híres „nyitott társadalom” bajnokai. A nemzetközi nagytőke, az ország teljes megszállására készülő körök, egy gyülevész nemzetközi banda azt várja tőlük, hogy zsugorító programjukat maradéktalanul hajtsák végre. Ezek azonban erre képtelenek. A kórház-privatizáció, az ágyszámcsökkentés és a kórházbezárás annyira értelmetlen, kidolgozatlan, annyira ellentmondásos, hogy végrehajthatatlan. A majdnem kétmillió gázár-támogatási igény értelmetlenné teszi a gázáremelést, és ez is végrehajthatatlan. A többség nem kapja meg a támogatást, de nem is tudja kifizetni a felemelt gázárat, és ahol a hatóság elzárja, ott majd a nép kinyitja a gázcsapot. Pokoli jelenetekre kell felkészülni. Ahogy emelkednek az árak, úgy fogy el mind több család pénze már a hó derekán, és ebből is rendőrségi jelenetek lesznek az áruházakban és a lakótelepeken. Váratlanul kialakul a működésre képtelen társadalom, amelyet már nem is lehet vezetni. Röhejessé válik a törvényalkotás és a nagy pofával létrehozott új bizottságok munkája és az egész Országgyűlés. A kormány még ennyire sem fog érintkezni a társadalommal, mint most. Valóban az egész ország „műveleti területté” válik. Ekkor állnak elő majd hamis prófétáik, hogy összefogást prédikáljanak. Látványosan átkínálják a hatalom egy-egy részét, látszólag és még valóságosan is, cserébe csak büntetlenséget kérnek, vádalkut. A háttérben dolgozó Moszad-ügynökök vezérkarának bizonyára van valamilyen kész terve, Deus ex machinája. Nem lehetetlen, hogy Soros György és a Rothschild bankház valamilyen közös nagy felajánlásával próbálkoznak. Ilyesmivel Soros már próbálkozott a kilencvenes évek legelején. Ez volt a Kékszalag Terv. Megvette volna a magyar adósságot a teljes magyar vagyonért cserébe. Felcsillantják majd most is, hogy lesz pénz, adósságelengedés, tartozásátvállalás, mondjuk annak fejében, hogy nekik adjuk a Balaton déli partját – Aligát már megszerezték –, és még több száz lakóparkba úgy fogadunk be menekülteket, mindjárt állampolgárrá téve őket, mint a szegény délvidékiek a Boszniából kiebrudalt szerbeket. Ez a betelepedés természetesen már folyik, ezért nekik nem kéne pénzt áldozniuk, már minden így is az övék, főváros, vidék, Dunántúl, Alföld, puszta és fürdő, nekik azonban a magyar nép hozzájárulására van szükségük. Hódoljon meg előttük a magyarság, tegye a saját nyakába az örökjáromot. Ha a magyarság elfogadja, hogy más minőségű, összetételű állama lesz, mint eddig volt, megosztott föld, feleskolbász – liba és ló: egy liba, egy ló –, és az elfogadás törvényerejű lesz, önkéntes és boldog, csak akkor lesznek nyugodtak, mert csak akkor lesz visszavonhatatlan. A felére alkusznak, de az egész az övék lesz, és hivatalosan is bent vannak az unióban. A magyarság, mint államalkotó tényező megszűnik. Ne tévesszen meg senkit, hogy ez a folyamat a gyakorlatban már lejátszódott. Az uralom a megszállók és megszállók megbízottainak a kezében van. De az állapot nincs törvényesítve, a nép által elfogadva. Sokan még mindig azt hiszik, hogy ha jól választanak, a választásokon a hatalom részeseivé válnak és győznek. Ez a modern áldemokrácia legnagyobb trükkje. Amitől fogva a zsidó nagytőke nagylelkűen kihúzza a bajból az eladósodott magyarságot, attól kezdve elfogadott lesz, hogy ez egy kettős identitású állam és társadalom: zsidó és magyar. Vallása a zsidó-keresztény vallás lesz. Előbb minden egyház beolvad a Hit Gyülekezetébe, aztán az is megszűnik. A kereszténység lényegéről, a megváltásról egyre kevesebb szó esik, a Megváltót kiiktatják. A művelet benne van az Ószövetségben. Az éhes Ézsau eladja egy fél tál lencséért elsőszülöttsége jogát a ravasz Jákobnak. Mert éhes. Rá van szorulva. A lencse eredeti tulajdonjoga pedig már homályba veszett. Ezért kell most éhesnek lennie a magyarságnak. A Rózsadomb Géniusza a kiéheztető, megteremti a feltételeket a tál lencse elfogadására. A művelet diplomáciai tálalásban kerül az asztalra, elhúzzák, szétmagyarázzák, óriási előnyöket ígérnek vele, és kegynek tüntetik fel. Sikeres lebonyolításához szükség van mindenekelőtt a nemzeti öntudat és önérzet lecsavarására. Se történelem, se testvér, se nyelv, se Rákóczi, se Kossuth, se Széchenyi, se Petőfi, se Ady ne számítson, csak a tál lencse. A magyarság még nincs ebben a végső állapotban, bizonyos elemeiben még pislákol a nemzeti öntudat. A konvergenciaprogram és a Géniusz reformjai éppen azt a célt szolgálják, hogy ebbe az állapotba zülljék le. A most felsejlő összeomlás megakadályozhatja ezt a folyamatot. Ezért akarják mindenképpen vagy diktatúrával, vagy nagykoalícióval elkerülni. Létküzdelmünk tehát végső szakaszába érkezett. Most a tudatos, szervezett nemzeti ellenállás tarthat meg bennünket. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a helyzet romlik, és a tehetségtelenségük következtében összeomlanak, mert hiába van az összeomlás, ha ezen az oldalon nincs tudatos cselekvés, és ha az ellenállásnak van alternatívája és az a beilleszkedés. Ha a nép, és különösen az értelmiség elfogadja a tál lencsét. Minden ilyen történelmi fordulóponton azért vesztettünk, mert megalkudtunk, és elfogadtuk a pillanatnyi könnyebbséget jelentő ajánlatokat. Megengedem: ez keserű és groteszk vízió. De nemcsak az, mert ez elsősorban elemzés, és nincs egyetlen részeleme, amely ne volna tény. A legfontosabb állítás pedig, amely ebből a helyzetelemezésből következik, teljesen reális: a létünket fenyegető legnagyobb veszély nem a bennünket gyarmatosító maroknyi burzsoáziánk és idegenszívű megszállóink szándékaiban, hanem a saját tál lencse után nyúló jövőárulásunkban és az ellenállás hiányában, szervezetlenségében van. Ha most nem vesszük észre, hogy ütött az ellenállás órája, amikor az ellenség meg van zavarodva és visszanyúl a maga legpiszkosabb Sztalin–Rákosi-módszereihez, amikor végsőkig bele van gabalyodva a saját összes hazugságába, akkor megérdemeljük a sorsunk. Mostani főembereik: a Rózsadomb Géniusza, a Vasprefektus, Demszky, Molnár Lajos, Szekeres Imre, a nagy katona mégsem lehetnek ellentételek egy nemzet akarata előtt. Egyszerűen szégyen, hogy ezek uralkodhatnak egy több ezer éves nemzeten. Ha végre elszánjuk magunkat a végső orrba fricskázásra, mi is nevetve fogunk sírni, hogy hogyan lehettünk ennyire balgák.