Túlélhet-e egy alig tízmilliós ország ekkora nyomást? Kibírunk-e még egy tatárjárást, Mohácsot, Trianont? Jön-e még egy tartárjárás, Mohács vagy Trianon? Ezek a kérdések ma sokadlagosak. A kormányzat ugyan napirenden tartja a hosszú távú stratégiai kérdéseket, de a közvéleményt ez nem érdekli. Ezzel nem lehet tematizálni a közbeszédet. Se itt nálunk, se tőlünk nyugatabbra. A távlatos gondolkodás ma a Kelet kiváltsága, ezen belül is egyedül Kínában látszik évtizedeken keresztül ívelő stratégia. Kína ezért megállíthatatlanul emelkedik.

1995-ben Kína jelentős rakétarendszerekre épített hadgyakorlat-folyamot hajtott végre Tajvan partjaitól nem messze. Akkor mindenki azt hitte, hogy Peking katonai erejét fitogtatja. Az amerikai válasz szinte azonnal megérkezett. A pentagon a legmodernebb repülőgép-anyahajókat küldte a térségbe. A kínai haderő, ezekkel szemben egy valós konfliktus esetén tehetetlen lett volna. A hadgyakorlatok abbamaradtak, az USA elkönyvelte, hogy elég volt megjelenni, máris csönd van.

Tíz évvel később, a USS Kitty Hawk nevezetű óriás-anyahajó nagyszabású hadgyakorlaton vett részt Okinavától nem messze. Az amerikaiak legnagyobb meglepetésére a hatalmas anyahajótól alig 8 km-re teljesen észrevétlenül felszínre emelkedett egy kínai tengeralattjáró. 8 km-ről az anyahajónak esélye sem lett volna a túlélésre, ha a kínai tengeralattjáró elengedi torpedóit.

Ma már tudjuk, hogy a kínai vezetés, az 1996-os provokatív hadgyakorlatot azért rendelte el, hogy megnézze a reakciót. Kiderült, hogy az amerikaiak azonnal legerősebb globális fegyverükkel, a repülőgép-hordozó anyahajókkal reagálnak. Ezek után tíz év alatt megtalálták az ellenszert. A látszólag elavult technológiát, a diesel-elektromos meghajtású tengeralattjárót választották. Ez ugyanis csendesebb, mint egy atom-tengeralattjáró. 10 éves tervezés és kitartó munka eredményeként az embargóval sújtott Kína zavarba hozta a világ legnagyobb és legmodernebb hadigépezetét.

Ez a fajta állami stratégia a Nyugaton ma szinte elképzelhetetlen.

Az ún. stratégák, akik ma a Nyugat katonai és politikai lépéseit tervezik tulajdonképpen érdektelen epizodisták. Ma a világpolitikára legnagyobb hatással lévő cselekvők protokollok és kisszerű, parciális hatalmi érdekek kiszolgálói, akik sokkal inkább elszenvedői, mint alakítói a recsegő-ropogó rendszernek.

A stratégiai gondolkodásra képesek ma szerény érdeklődéssel figyelt publikációkban élik ki magukat. Zbigniew Brzezinski víziói, melyekből jó néhány ráadásul valósággá vált, ma alig számíthatnak érdeklődésre. Talán politológiai kurzusokon idézik, hogy Brzezinski jó pár évvel ezelőtt kifejtette, hogy Amerika elveszti világhatalmi helyzetét, ha nem alakít ki egységes hatalmi teret északon. Azaz nem jön létre egy Észak-Amerikán, Európán és Oroszországon végignyúló szövetségi tér, ami képes ellenállni a hatalmas déli nyomásnak.

Most, Trump győzelmével, megkésve ugyan, de elindulhat valami ezen a téren. Csakhogy Oroszország, bár a Szíriai szerepvállalással katonai, geopolitikai szempontból megerősödött, gazdaságilag még mindig nagy bajban van. Kína már beszivárgott a keleti területekre, Szibéria gazdasága a kínai befektetők nélkül hetek alatt összeomlik.

A Nyugat évtizedes elhibázott, szétaprózódó politikája, mely Európát képtelen volt önálló külpolitikai cselekvővé tenni, és amely az Egyesült Államok hibás külpolitikai elképzelései mentén szinte az egész világot ellenséggé tette, most végérvényesen elbukni látszik.

De mi jön a helyébe.

Trump tulajdonképpen Brzezinski elképzelését valósíthatja meg, amikor kiegyezik az oroszokkal, az európai szövetségeseket heves fegyverkezésre ösztönzi, míg az Egyesült Államok külpolitikájában a Nyugat integritására koncentrál. Ha Trump képes végigvinni elképzeléseit, akkor egy ez idáig soha nem látott észak–dél konfliktus alakulhat ki. A konfliktus törésvonalait pontosan nem tudhatjuk, de a Balkán és a Fekete-tenger térsége mindenképpen az egyik esélyes ütközőzóna.

 

Magyarországra újra óriási nyomás nehezedhet. Esetleg csak migrációs, gazdasági nyomás, de az sem zárható ki, hogy az elkövetkező 10 év akár háborús konfliktust is hozhat.

< Előző		Következő >