Ahogy közeledünk a rendszerlejárati határidőhöz, a választásokhoz, úgy kristályosodik ki, hogy Magyarországon jelenleg két egymástól élesen elkülönülő, sőt egymással szembenálló program készül. Az egyik a társadalom körülbelül öt százalékát kitevő gyarmatosító burzsoáziáé, amely a nemzeti jövedelem harminc százalékát birtokolja, éli fel és juttatja külföldre, a másik pedig a vergődő és életszínvonalát egyre nehezebben megőrző magyar, keresztény középosztálynak a programja. Az első, az oligarchiáé, voltaképpen nem is program, hanem rombolási terv, lopásmenetrend. A hatalom mindenáron való megőrzésének mozgósítási terve. Program csak egy van. A magyarság több pártban kifejeződő megmaradási és jövőépítési programja. Egy állandóan források után kutató, borzalmas akadályokkal szembenéző, sokszor félénk építési szándék ez.

Harmadik programnak is kellene lennie, népi programnak, de ilyen nincs. A nép jelenleg még nem tömörül pártokba, és nem alkot magának saját terveket. Ez világjelenség. A népi akarat megfogalmazásához legközelebb jelenleg az északi államokban és Svájcban állnak, amely társadalmakban a legszélesebb a középosztály és minden réteg képes önálló célok, törekvések megfogalmazására. Másutt a népet és a még alaktalanabb tömeget valamelyik középosztályi program sorakoztatja fel maga mögé, s a választási küzdelem éppen azért folyik, hogy melyik középosztálybeli párt tud legtöbb tömegembert meghódítani magának.

Az első, a gyarmatosító, az idegeneket kiszolgáló öt százalék korábban két alig-alig elkülönülő pártprogramra oszlott, a liberális SZDSZ-ére és a magát szocialistának hazudó MSZP-ére. A liberális piacgazdaság rendszerének összeomlása következtében az SZDSZ szétesett és a nómenklatúra burzsoáziának egy programja maradt, az MSZP-é. Ez a program ma visszasüllyedt eredeti állapotába, az illegalitásba. Illegális nemcsak abban az értelemben, hogy még csalással szerzett választói akarat sincs már mögötte.

Helyette, nevében egy válságkezelőinek mondott szakértői kormány kormányoz, amelynek csak úgy van országgyűlési többsége, hogy az SZDSZ-frakció fele nem teljesíti a párt utolsó kívánságát, szembemegy vele.  De illegális abban az értelemben is, hogy semmilyen más célja nincs, mint hogy megakadályozza a nemzeti keresztény és polgári középosztályt egy új, jobb rendszer kiépítésében, illetve egy kormány idejében való felállításában. A válságkezelő kormány léte hazugság, nemzetellenesség, kártevés, egyszerűen bűnözés. Célja az ötszázalékos haszonélvező kisebbséget megtartani óriási és igazságtalan haszonélvezetében. Az MSZP tehát úgy van hatalmon, hogy közben már illegalitásban is van.

Az illegális kommunista párt, az MSZP őse a húszas-harmincas években csak felforgatással, Moszkva akaratának teljesítésével, csak a fennálló rendszer megdöntésével foglalkozott. A háború közepéig, Sztálingrádig nem is álmodtak hatalomra jutásról, illetve minden lehetőségüket csak az ellenség, Moszkva és New York győzelmétől remélték. Tudják, ha most kialakul egy nemzeti összefogásra épülő, polgári, keresztény, népi radikális követeléseket is magában foglaló rendszer, megtörik az ötszázalékos törpe kisebbség egyeduralma, nem jut hozzá a nemzeti jövedelem harminc százalékához, s az illegális kommunista pártnak évtizedekig semmi esélye nincs a hatalomba visszakerülésre.

Ezért programjuk most csak rombolásból, rablásból, zavarkeltésből áll. A nemzeti oldal választási győzelmének minél kisebb arányúvá tétele a céljuk és az új kormány rendszerváltó szándékainak visszanyesése, a médiabeli, banki, gazdasági pozíciók megőrzése, a kommunista aknamunka demokratikus színekben való folytatásának megtartása. Válságkezelő kormányt tartanak fenn, de a válságot csak mélyítik, az állam egész életét dezorganizálják. Mindent, amit lehet, működésképtelenné tesznek. Távlati céljaik nincsenek, illetve távlati céljuk is csak a rombolás. Bajnai csak abban az értelemben válságkezelő, hogy feladata a korábbi években elkövetett rablások, törvénytelen lenyúlások szálainak elvarrása. Iratmegsemmisítés.

Az MSZP-nek eszébe sem jut távlati célokat, országépítő javaslatokat megfogalmazni, újításokat bevezetni. Kísérletezni? Ugyan miért? Ha felmutat valamit, az csak tüneti kezelés. A legelemibb takarékossági, közegészségügyi, oktatási elképzeléseket sem tudja megvalósítani, amit ma kihirdet, azt holnap visszaszívja, és aztán nem tesz semmit. Ha most tárgyilagosan megvizsgálná egy kívülálló szervezet a magyar állam és a kormány működését, egy felbomlófélben lévő állam, egy zűrzavarba süppedt társadalom és egy agonizálás képét tárhatná a világ elé.

 

Az MSZP zavarkeltő, nemzetellenes programjának azonban van egy alrendszere, és ez a Jobbik. Ez a média-létesítmény arra van beállítva, hogy azt a radikalizmust és álradikalizmust, amit az MSZP ki sem mondhat és el sem gondolhat, állandóan felmutassa. Valójában semmilyen programja nincs, különösen távlatos jövőképpel nem rendelkezik, ellenben ellensége és ellenségképe mindig van és mindig ordít. A Jobbik követeléseit, lózungjait az MSZP-ben, a nagy médiumok szerkesztőségeiben és a titkosszolgálatokban állították össze. Alaptétele ennek, hogy mindkét nagy párt, mindkét tábor vezérpártja, az ötszázalékos nómenklatúrásoké is, és a nemzeti közép polgári-keresztény pártja is rossz. A Jobbik egyszerre küzd a feltörő Fidesz ellen és az összeomlott SZDSZ-MSZP ellen. Ebben egy óriási talmudista ravaszság nyilvánul meg: ugyan mit ront az SZDSZ-en és az MSZP-n ez az összemosás? Semmit.

< Előző		Következő >