Bizonyítottunk: kiváló házigazdák vagyunk

2017. augusztus 06. vasárnap, 08:46
Nyomtatás

Befejeződött minden idők legnagyobb magyarországi sporteseménye, a vizes világbajnokság. A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) elnöke, dr. Julio C. Maglione a záróünnepséget követő sajtótájékoztatón kijelentette: az idei volt minden idők legjobb világbajnoksága. Az uruguayi sportvezető köszönetet mondott a magyar kormánynak, Budapest és Balatonfüred önkormányzatának, a szervezőknek és a több ezernyi önkéntesnek a minden részletre kiterjedő előkészületekért és a páratlanul kiváló lebonyolításért.

Egészen idén februárig úgy volt, hogy a hazai rendezésű vizes világbajnokság afféle főpróba, ha úgy tetszik, bizonyságtétel lesz. Kitűnő időpontban volt ugyanis az esemény, július második felében, szűk két hónappal a szeptemberi, limai NOB-kongresszus előtt, ahol Los Angeles és Párizs mellett Budapest volt a harmadik kandidáló a 2024-es nyári olimpia rendezési jogára. Budapest, illetve tágabb értelemben maga az ország azt szerette volna bizonyítani, hogy képes egy igazán nagyszabású sportesemény magas színvonalú megrendezésére. Annak ellenére, hogy a mexikói Guadalajara visszalépése miatt csupán bő két éve kaptuk meg a rendezési jogot – előrehozva a korábban elnyert 2021-es rendezést – emberfeletti munkával minden beruházás elkészült, minden olyan állapotban várta az ideérkező sok ezer sportolót, edzőt és több tízezer turistát, mintha eleve az idei vb-re kandidáltunk volna.

Ez a rendezés szinte tálcán kínálta volna a döntést a NOB korifeusai számára, hogy Budapestnek ítéljék oda a 2024-es olimpia rendezését. Erre azonban már nem kerülhet sor. Amint az közismert, év elején egy liberális eredetű milliárdokból összegründolt politikai társulat, a Momentum Mozgalom összpontosított támadást kezdeményezett a magyar kandidálás ellen és ennek nyomán sikerült is elkaszálni az olimpiai pályázatot, elérve azt, hogy Budapest végül visszalépjen.

Akkor is sokan elmondták, itt, a Magyar Fórumban mi is megírtuk, hogy hazánkat hatalmas veszteség érte a pályázat visszavonásával. Ha valaki akkor kételkedett ennek igazságtartalmában, netán politikai felhangot, kormánypárti elköteleződést vélt felfedezni ezen vélemények mögött, az most láthatja, hogy nagyot tévedett. A vizes világbajnokság páratlan és osztatlan sikere kétséget kizáróan támasztja alá azokat a véleményeket, amelyek szerint a saját rendezésű olimpia nem csupán egy különleges esemény, hanem az új évezred eddigi legnagyobb lehetősége lett volna a magyarságnak, a kandidálás önkéntes visszavonása pedig sokszoros és hatalmas veszteség.

Ez a veszteség egyrészről nemzetközi, hiszen az önkéntes visszalépés miatt még jó ideig nem lesz komoly esélyünk a rendezésre. Egy ilyen lépés ugyanis a döntéshozók szemében alapvetően kérdőjelezheti meg azt a szándékot, hogy mi tényleg rendezni kívántunk, így legalább egy-két olimpia esetében akkor sem igazán lenne esélyünk a végső sikerre, ha esetleg újból kandidálnánk. Emellett szegényebbek lettünk egy gyönyörű álommal, egy kézzelfogható közelségbe került lehetőséggel is. Ismét elraboltak tőlünk valamit, ami növelhette volna a magyarság presztízsét, amelytől magyar emberekként felemelhettük volna a fejünket, amire méltán büszkék lehettünk volna. Márpedig ha a vizes vb-t ilyen rövid idő alatt is képesek voltunk felejthetetlenül megrendezni, akkor nem vitás: az olimpiára, amelyre háromszor ennyi időnk lett volna felkészülni, még nagyszerűbb rendezést hozott volna össze nemzetünk.

Most, a vizes vb-n újból kiderült: a sport, valamint a sportban elért bármilyen eredmény kiemelkedő jelentőséggel bír a magyar emberek életében. Egy-egy magyar sportsiker és az általa kiváltott felszabadult öröm összehozza az embereket, a szunnyadó nemzeti büszkeség ilyenkor még azokban is felszínre tör, akik korábban talán sosem adták jelét, hogy magyarságuk fontos volna számukra. Mindez egy olimpia esetében hatványozottan jelent volna meg a hétköznapjainkban, olyan kohéziót adva a nemzet számára, amelyet a most élő magyarok még egyszer sem élhettek át. Sok egyéb más mellett ettől lettünk megfosztva, kisstílű percemberkék homályos hátterű politikai akciója miatt.

Hogy mekkora lehetőséget vettek el az országtól és a nemzettől az olimpia elkaszálói, az vélhetően sohasem derül ki. Azonban dicsőségünket és büszkeségünket sem tudják elvenni, hogy az utolsó pillanatban, megmentőként beugorva is képesek voltunk megrendezni minden idők legnagyszerűbb vizes vb-jét.

 

Kovács Attila