1956-ban a magyarság leveretve is ellenállt és a forradalom nemzetmegváltoztató erkölcsi ereje éppen abban mutatkozott meg, hogy a társadalom túlnyomó része lélekben soha nem adta meg magát. Hathatós szovjet segítség nélkül a Kádár–Aczél-törzs nem lett volna képes berendezkedni. Hatalma a szovjet fegyverek erején nyugodott és eleinte a napi parancsokat is Szerovéktól kapta. De e hatalom megszilárdításhoz már a Nyugat is kellett. Tehát a Szovjetunió szabad kezet kapott Amerikától a magyarkérdés tetszés szerinti elintézésére, és ebben korlátlan mennyiségű gyilkosság is benne volt.

Tíz évvel korábban, 1945–46-ban, a dr. Bajtha Béla vezette Népbíróság is óriási mennyiségben gyártotta a halálos ítéleteket. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság egyetértésével a vérszomjas, bosszúra éhes kommunistákkal kivégeztették a szerintük csak bűnösökből álló magyar történelmi osztályt.

Arisztokratákat, nagytőkéseket felső középosztálybelieket, tudósokat, művészeket üldöztek és internáltak, végeztek ki, vetettek börtönbe, húztak bitófára a teljes korábbi vezető politikai osztályon kívül.

Az 1946-tól 1956-ig eltelt tíz Rákosi–Gerő–Révai-évben, miközben a népre hivatkoztak, szétverték a népi kollégiumokat és előbb visszavették a földet a szegényparaszttól, lesöpörték a padlását majd bepofozták a tszcs-be.

Terror volt, szegénység, de még maradt az emberekben szabadságvágy. Kitört a forradalom.

Ha megnézzük a 60. emlékév dokumentumfilmjeit látjuk a százezres magyar fiatalságot, mely nem ölni akart, hanem magyar világot akart teremteni önmagának. Ezért kapta a sortüzeket és letartóztatásokat. A még élő szabadságvágy áldozata lett a fiatal munkás, bányász, lakatos, szerszámkészítő, a diák, a kivégzett gyerekember és a döntően népi származású, első generációs értelmiségi. A korábbi vezető osztály eltiprása után most a fiatal és a munkás lett az ellenség, ezek színe-javát tették előbb tönkre, majd semmisítették meg. Vérbe fojtották a forradalmat. Ismét terror és létbizonytalanság köszöntött a magyarokra.

Bár 1956-ban az amerikaiak vétózták meg az ENSZ-ben a magyarkérdés tárgyalását, a világsajtó csak a goromba Szovjetunióval foglalkozott. A Nyugat felelősségéről a Nyugat sajtója inkább hallgatott.

A magyarok hihetetlennek, képtelennek tartottak ekkora aljasságot, hallgatták a Szabad Európát és eleinte nagy reményeket kovácsoltak, nem akarták elhinni, hogy ekkora igazságtalanság megtörténhet egy néppel.

Azután Kádár és Aczél megmutatta, hogy nincs remény a kibontakozásra! Csak a hóhér dolgozott, a társadalom halálos némaságba süllyedt.

A pufajkás haramiák előtt ekkor nyílott tér, ettől kezdve gondolják magukról, hogy ők és csakis ők azok, akik feloszthatják maguk között az országot. Ők és csakis ők rendelkezhetnek minden felett.

1990-ben hiába volt itt választás. Látszólag szabad ország, valójában a Nyugat vadászterülete lettünk.

1994-ben azért nyertek a pufajkások, mert már 1992-től hajtóként alkalmazták őket a nyugati vadászok.

A nagy privatizációs lakomaasztalnál nekik is leesett ez az. Nem is kevés. Azután 2002-től már úgy elpofátlanodtak, hogy szigeteket, üdülőfalukat vásároltak az Adrián, ahova a főváros pénzén hordták a vizet. Majd 2006-ban összegyűltek Őszödön és bejelentették: csak loptunk és hazudtunk eddig.

A gonoszok, a kisstílűek, a tehetségtelenek az országot kifosztók uralma a 2006-os gyurcsányi őrületbe torkollott és tartott egészen 2010-ig. Mígnem belehülyültek az egyeduralomba. Végül 2010-ben Kádár, Apró, Dögei ostoba és elsatnyult utódainak vastag, húsos szájából kiesett az állami csecs.

Ebbe nem akarnak belenyugodni, tehát ismét a Nyugathoz fordulnak, mely hagyja magát megint félreinformálni ugyanazok által, akik 56-ban már egyszer azt hazudták, Pesten ölik a zsidókat.

A magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Andrzej Duda a lengyel államfő a forradalomról szabadon, őszintén, és méltón emlékezett meg. Egyszerre érzékeltették a Nyugat gyalázatos árulását és a magára hagyott magyarság kiszolgáltatottságát az akkori szovjet túlerejével szemben.

A forradalom lényegének átlátása, a nép szabadságérzetének feltámasztása Orbán bűne, és az is, hogy komolyan gondolja a magyar világot, melyet önmagunknak akarunk teremteni és azt keresztény hagyományainkkal együtt megőrizni.

A figyelő szervek előtt nyilván nem volt titok a lengyel államfő meghívása, és az sem, hogy miről fog beszélni Orbán. Micsoda? Nemzet és nem nemzetiség? Magyar és keresztény, lengyel és európai értékek, szabadság, függetlenség? Önrendelkezés a magyar sors felett? Erő, bátorság?

1956-ban eltiportak, az 50. évfordulón meggyaláztak minket magyarokat a szemkilövetők, most, a 60. évfordulón a füttyögők. Szigetvári Viktor Gyurcsány államtitkára volt, Gál J. Zoltánnal és Szekeres Imrével együttműködve igazgatóként irányította az MSZP kampányait. Ki gondolhatja, hogy most véletlenkeként került a drogos Juhász mellé?

„Az 1956-os forradalmat szovjet segítséggel vérbe fojtó MSZMP utódjaként megalakult MSZP frakciója az ünnepi ülésen, ahol a forradalomra, a szabadságharcra és a hősökre emlékeztünk, nem vett részt” – olvasható Kósa Lajos megjegyzése a mai jegyzőkönyvben.

Ma is van magyarkérdés.

Mekkora cinizmus kell ahhoz, hogy az amerikai nagykövetasszonyt, akinek valószínűleg fogalma sincs a történelmünkről, rávegyék a szovjet túlerő által vérbe fojtott magyar forradalom leverésekor Kádárékkal szoros összeköttetésben megalakult volt ávósok, szovjet ügynökök, megbízható sztálinisták által szerkesztett, és az elődöket büszkén vállaló Népszabadság siratására. Ráadásul a sajtószabadság nevében!

 

czyla

< Előző		Következő >