Nem adjuk fel!

2008. július 15. kedd, 05:23 Oláh János József
Nyomtatás

Interjú dr. Mánya Kristóf gyermekgyógyász osztályvezető főorvossal, aki a kórházvédők szóvivője
- Főorvos úr, mi a helyzet Egerben, van szabadságharc, vagy nincs már?
- A július 1-jei tüntetésen, a Dobó téren fontos állomásához érkezett az a kórházvédő folyamat, ami jelentőségét tekintve messze túlmutat Eger határain. Arról van szó, hogy a magyar egészségügyi dolgozónak, a magyar munkavállalónak, a globalista vállalkozásoknak kiszolgáltatott embernek van-e esélye még a törvényes munkaszerződés kötésére, van-e esélye, hogy ne rabszolgaként foglalkoztassák, van-e esélye egy városnak arra, hogy az adóforintjaiból fönntartott kórházat magának megtartsa. Idestova 1 éve folytatjuk a kórház privatizációja elleni harcunkat. Budapestet a melegfelvonulás foglalkoztatja, míg itt, rideg erőszak bevetésével 30-40 éve pályán lévő osztályvezető főorvosokat különböző éttermekbe, söntésekbe szorítják be a szó fizikai értelmében is, hogy írjanak alá. Egriekhez méltóan a nagy részük ellenáll, pedig engem például bármikor újabb támadás vagy életveszélyes fenyegetés érhet, hiszen köztudott, hogy előbb a Kulcsár főorvos úrét, majd az én autómat is tönkretették. De ez nem ok sem a Kulcsár főorvos, sem a magam részéről, hogy megijedjünk és kórházvédő harcunkat feladjuk. Jogerős ítéletben  mondta ki az Ítélőtábla márciusban: tény, hogy a HospInvestre volt kiírva a pályázat. Tehát ez eleve egy rosszhiszemű pályázat volt. Nem véletlen, hogy annyi jogorvoslati folyamat indult meg ellenük. A mai napon feljelentjük a HospInvestet, mert mi jelenleg közalkalmazottak vagyunk, és a közalkalmazottiság elvesztése ma Magyarországon elég körülhatárolt folyamat mentén történhet. A különféle jogszerűtlen lépések, ígérgetések, megfélemlítések ellenére is a megkeresett 14 osztályvezető főorvosból mindösszesen 4 írta alá a HospInvest szerződését. Van olyan osztály, ahol a főorvos aláírt, de az összes beosztottja nem írt alá. Július végén ki fog derülni, hogy ez a második, most már illegitim kórházbevételük sem fog sikerülni. Ha mégis, akkor Magyarországon megszűnt a demokrácia.
- Cser Ágnes azt nyilatkozta, hogy jogilag az ügy befejeződött és a HospInvestnek távoznia kell Egerből.
- Így van. De most már ezen a bizonyos Dobó téri tüntetésen az Eger és Eger környéki polgárok és polgármesterek, 15 civil szervezet, a fertálymesterek, a Végvár Polgári Körök, a Rákos Nők Egyesülete, Eger civil társadalma, Eger város díszpolgárai, élükön Ringelhann György volt polgármesterrel, egy emberként állnak mögöttünk. Ez lényeges körülmény.
- Milyen fenntartásaik vannak a HospInvesttel szemben?
- Súlyos szakmai és egészségpolitikai fenntartásokról van szó az első pillanattól kezdve. Ezek a fenntartások megfogalmazódtak már Kiskunhalason is. Emlékeztetnék arra, hogy Mikola István a nemzet orvosaként akkor azt mondta, hogy a kiskunhalasi kórházprivatizációt meg kell akadályozni, éppen azért, mert arról van szó, hogy közpénzből, mindannyiunk tébéjárulékából magánprofit képződik, és egy ilyen szegény ország nem engedheti meg, hogy ebből a bizonyos 830 milliárd forintból direkt magánzsebekbe menjen a pénz, ami a jelenlegi működésre is szánalmasan kevés, nemhogy még profitot emeljenek ki belőle. Kiskunhalason is 2004-ben, majd Gyöngyösön és Hatvanban is részt vettem a küzdelmekben. Gyűlés gyűlést ért 2006 augusztusa és októbere között, de sajnos csak sikerült nekik az érdekképviseletek részéről a kulcsembereket vagy megvenni vagy eltávolítani. Azon kívül korrupciószaga volt az egésznek és ez pártoktól függetlenül belengte az önkormányzati képviselő-testületeknek a tagjait. Ez ténykérdés. Hogy a Heves megyei Közgyűlésben ez az ügy így alakult, az sem véletlen. Itt remélem, emberükre találtak Egerben, mert vagyunk mi, a kórházvédők, akik a szervezetet mozgatjuk és az aláírásokat összegyűjtöttük nyolcvanan, az osztályvezető főorvosok 90 százaléka velünk van, és akik nem jártak el a gyűléseinkre februárban, azok most jönnek és felszólalnak, és a rádióban is beszélnek. Ezeknek az embereknek a hatóköre igen nagy, ugyanis az egri betegtársadalom mögöttük áll. Itt akadt egy volt polgármester Ringelhann György személyében, aki maga is gyermekgyógyász főorvos, és egy jelenlegi polgármester, Habis László, akik ismerik a helyzetet, hogy Magyarországon szinte minden kórház a fizetésképtelenség határán van, csak ezt nem szeretik elmondani, még az ellenzéki oldalról sem. Kb. 500 millió forintos ki nem fizetett számla van Egerben. Politikai elhatározás kérdése, hogy Eger város önkormányzata hogyan él a gyógyturizmusban rejlő lehetőségekkel. Van egy szakmai anyagunk, amit még 97-ben a három város: Eger, Gyöngyös, Hatvan kórházaival  kapcsolatban letettünk az asztalra.
Nem foglalkoztak vele, mert akkor az önkormányzatok nem tudtak volna úgy bótolni az egyes kórházakkal, mint ahogy tették ezt Gyöngyösön és Hatvanban is. De már e tekintetben az embereknek kinyílik a szeme és látják a meghökkentő vagyongyarapodásokat. A korrupció dübörgött és nem a gazdaság. Most talán eljön a történelmi pillanat, és ez köszönhető mindenekelőtt a nővéreinknek, akik máról holnapra élnek, de mégsem írnak alá, mert igazi egri nők ők, és köszönhető másodsorban annak az osztályvezető főorvosi garnitúrának, amelyik nem akar rabszolgává válni. Harmadikként említem magunkat, kórházvédőket, akik csak a vagyonunkat, csak az életünket veszélyeztetjük akkor, amikor nap mint nap elmondjuk, hogy a HospInvest típusú rablóprivatizáció ellen, és nem általában a magántőke közösségi ellenőrzés alatt lévő megjelenése ellen van bárkinek kifogása. Amikor a HospInvest összefekteti Gyöngyösön a küretre váró szerencsétlen asszonyt a pánikbeteggel, elmebeteggel, mert nincs a pszichiátrián orvos, amikor a nővért ráveszik arra, hogy ő maga legyen a portás Parádon, amikor három hónapja nem kapott fizetést a parádi HospInvestes kórházban az orvos, amikor a szívinfarktus halálozási mutatója háromszorosára emelkedik Kiskunhaláloson (amelyet nem véletlenül emleget így a szakma), akkor kérem miről beszélünk még? Ha élni akar ez a nép, nem szabad, hogy ezeket a maffiózókat kórházszervezés címén a nyakába engedje ülni.
- Mi lesz az egri Markhot Ferenc Kórházzal, mi lesz a betegekkel?
- Meggyőződésünk, hogy a kórháznak velünk nagyon nagy jövője van. Eger egy különleges klímájú, nyugodt város. Fizikai és testi és lelki mutatóival. Ez a város még mindig megőrizte egy magyar középváros hangulatát. Ide szívesen jönnek a mozgásszervi betegek gyógyulni. Egy új mozgásszervi Mekkát lehetne csinálni Egerből. Nekünk kevés a törökfürdő és az a felújítás, ami most történt a reumatológián. Pócs Alfréd főorvos vezetésével és a kórház kiváló ortopédsebészeivel egy új műtőblokkot csinálnánk, ahova nemcsak a környező városok betegei, hanem akár Szlovákiából, Ukrajnából is jöhetnének csípőprotézis műtétre. A csípőprotézis műtét utáni rehabilitációjához elengedhetetlen a mi gyógyvizünk. De említhetném a gyermekrehabilitációt is. Magyarországon a mozgásszervi és az idegrendszeri rehabilitáció, különösen, miután a szabadsághegyi gyógyintézetet bezáratta ez a népellenes hatalom, szinte nincs. Azon leszünk, hogy az új kormány által kiemelt módon - az állami források bevonásával - a kórház rekonstrukcióját befejezzük. Három éven belül meg kell építeni azt a bizonyos műtéti blokkot, és így Eger egy rehabilitációs, illetve gyermekrehabilitációs központtá válik. A jólelkű nővéreink, akik ma akár nettó 60 ezer forintból is, de nevelnek három gyermeket, mert szeretik a gyermeket, csodát tudnának művelni a sok szerencsétlen mozgássérült gyermekkel. Biztos vagyok benne, ha ezt a traumát át tudjuk vészelni, rendezettebb körülmények között jó lesz egy új egri kórházban dolgozni. Eger innentől kezdve több lesz, mint egy súlyponti kórház. Dobó István városa , Eger, a magyar egészségügy újjászületésének a helyszíne is lehet.
- Úgy legyen, ezért érdemes szabadságharcot folytatni.