Baranta

2008. szeptember 02. kedd, 06:34 Győri Béla
Nyomtatás

Augusztus 8-9-10-én Kunszentmiklós mellett, Bösztörpusztán rendezték meg a II. Magyar-Madzsar találkozót. Vendégem ennek a találkozónak a főszervezője és vezetője, Vukics Ferenc őrnagy, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanára. Tárgyai: harcászat, lövészeti felkészítés, túlélés, speciális felkészítés, hegyi kiképzés, katonai humánökológia, robbantás speciális felkészítése. Civilben a Baranta Hagyományos Magyar Harcművészet gyalogos szakágának elnöke.
Aljas riport jelent meg a találkozóról az egyik hírhedten szélsőséges, gyűlölködő hetilapban, az és-ben. Soha nem értettem, ha ennyire gyűlölik a magyarokat, vajon minek mennek közéjük. Olvasta a cikket?
- Igen, amikor felhívta rá a figyelmemet, belekukkantottam, de nincs miről beszélni, mert még válaszcikkre sem érdemes, amit az úriember leírt. A módszer ismerős, mint annak idején az újságíró-iskolában, a 12 alapformát most pont úgy vezette le: ebből kettő a giccseléses, kiszereléses módszer, hogy hogyan kell valakit nevetségessé tenni. Õk ezzel töltik el az időt. Hit nélkül nehéz élni, az még rosszabb, hogy valakit az zavar: más emberben van hit. Tudom, hogy óriási különbség. Nincs miről vitatkozni, amikor világnézeti különbségekről van szó. Van, aki hisz a teremtésben, van, aki nem.
- Önnek teljes mértékben igaza van, én szóba se hoznám ezt a cikket, de kínálkozott az alkalom, hogy önt megkeressem, nem a cikk miatt, hanem mert a találkozónak rendkívül nagy a visszhangja. Tisztázzuk először, hogy a baranta mit jelent?
- A hagyományos harcművészeti stílust jelenti, amiről könyvet is írtam, a címe Baranta, avagy bevezetés a magyar műveltségbe. Érdekes, hogy a rendezvényt megelőzően egy állami intézmény előtt feltörték az autómat, és a laptopomat, az iratokat, a kurultaj előkészítő okmányait és a könyvem kéziratát is ellopták belőle. A baranta döntő része harci mozgás, de a gyerekek felkészítésétől, a mozgáskoordináció-fejlesztő gyakorlatoktól a népi játékokig mindent tartalmaz, a zenét, a táncot és a kultúra egyéb elemeit is. Valójában a barantát egy magyar fiatal embernek feltétlenül el kell sajátítania. Azokat a próbatételeket foglalja össze, amelyeken át kell esnie. Azt szeretnénk elérni, hogy a magyar kultúrát birtokolják az emberek, ne csak lelkesedjenek egy öltözetért, hanem viseljék is. Ne csak lelkesedjünk, hogy hogyan lovagolnak, lőnek, énekelnek vagy zenélnek, hogyan táncolnak, vagy milyen gyönyörű a kertjük, hanem cselekedjünk. A baranta erről szól. Népnyelven fegyverrel való foglalatosságot is jelent, illetve fegyverrel foglalatoskodó csapatot, közösséget is. 17 közép-ázsiai nyelvben van hasonló tartalom. Ez vér nélküli jogos eszközhasználatot jelent a legtöbb helyen. Olyan régi hagyományról van szó, nagyon távoli múltba nyúlik vissza, amikor a közép-ázsiai népek egy helyen éltek. 7 éves koromban hallottam először ezt a kifejezést Somogyi József csordástól, aki Paton és Fazekasdencsen volt csordás, és amikor ő botot forgatni, bottal vívni, illetve ostorozni tanított bennünket, fiatal legényeket, akik kikukkantottunk a falu két végén lévő mezőre, ahol 2-3 száz szarvasmarha legelt akkoriban, azt mondta: most még elbarantáltok, csak nehogy böllenkedés legyen a vége. Ez azt jelentette, hogy most még csak elgyakorolgatjuk, hogyan kell ütni egymást a bottal, de nehogy megcsapkodjuk egymást, és bemérgedjünk és haraggal cselekedjünk. Ezért mondjuk, hogy a baranta az addig tart, amíg a felkészülési időszakról van szó, a technikák megtanulásáról szól, a másik, a böllön része, amikor az ellenfél valóságos leküzdéséről van szó. A baranta egész. Ma a baranta megszüntetésére törekszünk. Néha nehezen értik, hogy mit akarunk mondani. A magyar kultúra egységes egész. Nincs olyan, hogy néptánc, népzene, egyik öreg se mondta, hogy néptáncolni megy, népzenélni fog, hanem csak él,. méghozzá magyar életet él. Az a gyerek, aki nem magyar népi gyerekjátékokon nő föl, nem magyar meséket hallgat, s életének történései nem azok, amelyek a magyar kultúra világát követik, akkor nem az a személyiség alakul ki, amit elvárnánk egy testileg és lelkileg megerősödött lélektől, egy magyar embertől. Nem azt a szellemi szintet fogja elérni. Egyetlen dolog miatt, mert nem tudta azt a minőséget elsajátítani. Lehet, hogy nem lesz elég erős fizikailag. Hiába van benne nagy szellem, nagy lélek, ha elfárad, ha nem bírja a gyötrődést, a fájdalmakat, akkor gyorsan odaadja a jól kifejlett lelkiségét, szellemiségét másnak. Ugyanez történik, ha a többit hanyagolja el. Azt mondjuk, hogy a test-szellem-lélek egységes a magyar kultúrában, a természetet jól ismerő magyar emberről beszélünk, ez a magyar ember magyarázza a körülötte lévő teremtés dolgait, és jól ismeri a saját környezetét, ami körülveszi őt, ebben eligazodik, ez az eligazodás, a biztonság szükséges ahhoz, hogy jó döntéseket hozzon az élete során. A baranta erről szól, amellett, hogy az ostorfokos és minden más eszköz népi és történelmi alkalmazásának összegyűjtését jelenti. De elsősorban nevelési forma, megpróbáljuk az embereket eljuttatni az egyik pontból, amikor még nincsenek a magyar értékek birtokában, egy olyan pontba, amikor elmondhatják, hogy magyar minőséget működtetnek, ami azt jelenti, hogy nemcsak harcolni tudnak, hanem gyermeket nevelni, játszani, táncolni, zenélni is kell tudni magyarul, és a legfontosabb, dolgozni. Cselekedni.
- Ön hány éves?
- A 36.-at taposom, tehát szemtelenül fiatalnak számítok itt.
- Igaz, hogy ősi katonacsaládból származik?
- Háromszáz éve katonáskodással foglalkozik a családom, a szolgálatot választotta. Azt gondolom, hogy akkor lesznek rám a legbüszkébbek, ha én ezt a szolgálatot komolyan veszem, és amit az ember az esküjében elmond, a lehető legpontosabban próbálja betartani, és nem felesleges cselekvésekkel, hanem valódi cselekvésekkel próbál ennek megfelelni.
- Ez a baranta egyesület, mozgalom, vagy mi?
- Ki minek látja. Egy egyesületnek a szövetsége, hiszen a Kárpát-medencében négy országban 3500 fő foglalkozik barantával, ezt azt jelenti, hogy 105 helyszínen van baranta-felkészítés, -foglalkozás, Brassótól Pozsonyig. Van, akiket ez zavar, hogy ennyi helyen az utóbbi időben elég gyors a térnyerés, nem tudjuk szakemberrel pótolni.
- Ön iránt az ismeretségi körömben rajonganak a fiatalok, a barantások. Követik önt. Ez irigységet is szülhet, meg ellenségeket is, de ennél a pontnál ne ragadjunk le, a kérdésem lényege az, hogy a baranta iránt és ön iránt lelkesednek a fiatalok. Tisztázzunk egy dolgot, mi az a kurultáj?
- Nagyon fontos dolog, a mi esetünkben éles, közvetlen kapcsolatunk a közép-ázsiai származásunkhoz. Aki őstörténet-kutatással foglalkozott, tudja, hogy valaha őseink szerét ejtették a dolgoknak, tehát a Szer volt egy nagy országgyűlés, ahol törvényeket hoztak és döntöttek bizonyos dolgokról, a rákosmezei harcosok gyűltek össze és hoztak döntéseket arról, hogy hogyan lépnek tovább, melyik irányba, milyen hadjárat, a honvédelmi esemény hogy zajlódjon le, emellett Közép-Ázsiában is megvannak az ugyanilyen jellegű találkozók. Ha azt mondom, hogy a jászoknál valamikor emlékeznek még a zenés-táncos alkalmakra, a pendzsomokra, az is egyféle találkozó, a bolcsaszok is egyféle találkozók voltak valamikor, ezt még a böszörmények, a nagyon régi böszörmények, a muzulmán vallású, horentisz származású idetelepülők is megtartották itt, Magyarországon. A kurultáj törzsi vezetők találkozását jelenti, ez elsősorban, mivel nem mongol szó, nem csupán választógyűlés, hanem Közép-Ázsiában sok török-türk alapnyelvű népesség él, törzsi találkozót jelent, és ennek az első találkozónak, az első fontos kurultájnak 2007-ben történt a megrendezése Kazakisztánban,  Torgaj vidékén, ahol magyar törzs él, azért írják dj-vel, mivel a cirill betűvel így jelölik, de magukat mágyárnak mondják, nem magyarnak. A többes száma így szól: mágyárlár, azt jelenti, hogy magyarok. Annyit kell tudni róluk, hogy már a 60-as években sokat foglalkoztak velük Tóth Tibor kutatásai kapcsán, az oroszok meggátolták, hogy komolyabb eredményekre juthassanak, 2003-ban Benkő Mihály jut el a területre és készít egy képes összefoglalót. Az első komoly genetikai expedícióra 2006-ban került sor, amit Bíró András végzett el. A Torgaj törzs alapmintáját 130 emberen végezték el: a vér- és nyálkahártya-vizsgálatokat, ennek a génmintáját összehasonlították 36 különböző terület alapmintájával, például a Kazakisztánban a torgaji magyarok körül élő különböző törzsek alapmintáival és az eredmény az lett, hogy az y kromoszómavizsgálatok alapján a kazakisztáni magyar törzshöz a legközelebbi y kromoszómakészlet a Kárpát-medencei magyarságé. Erre szokták fölkapni a nagyokosok a fejüket, hogy ugyan már, melyik mintát hasonlították össze, nem a budapestit, megnyugtatok mindenkit. Ez egy fontos reménykeltő dolog, de néprajzi, történeti és egyéb jellegű kutatásoknak még következniük kell, de van egy nagyon fontos dolog, úgy néz ki, hogy a népemlékezet viszszacsatol. Ez a népcsoport úgy emlékezett, hogy valamikor a nagyon távoli múltban a testvéreik tovább költöztek Nyugatra és ott egy nagy országot hoztak létre. Az alapmondájuk arról szól, hogy két testvér vadászik egy aranyszarvú csodaszarvasra és úgy találnak rá arra a helyre, ahol ők laknak. Nagyon sok a hasonlóság. Korábban azt mondták, hogy teljesen véletlen, sőt maga a magyar népnév is Mohamed nevének módosulata és amiatt van, mert muzulmánok. Az, hogy genetikailag is hozzánk közelebb álló csoportot képezik több ezer kilométerre tőlünk, az ugye, csapás volt a korábbi szemléleteken, és van egy fontos dolog, nem vagyunk egyedül, megvannak a közép-ázsiai testvéreink, akikkel valamikor a mi elődeink és az ő elődeik közösen együtt éltek. Jelentős tudományos áttörés. Ennek kapcsán lett az első kurultáj megrendezve Szaga városában, ahol a magyar küldöttség részt vett, ennek döntő részét akkor is barantások alkották, majd ott megállapodás született arról, hogy ezt megrendezzük ugyanúgy Magyarországon is, tehát a kazakisztáni magyar törzs és a magyar nemzet találkozóját.
- Ezt a törzsi találkozót ki szervezte, ön?
- Két főszervezője volt, a külkapcsolatokért felelős főszervező, Bíró András Zsolt, aki a kutatásokat végezte, és az itthoni tevékenységek döntő része hárult ránk, arra a barantás közösségre, amelyik hajlandó volt a munkát elvégezni, ami elég reménytelennek tűnt, hacsak arra gondolok, hogy szeptember-októberben körülnéztünk, ki segíthet abban, hogy helyszínt találjunk a rendezvényre, és megkérdezték tőlünk: mennyi pénzünk van rá, mondtuk, hogy 0 forint, nem pénzalapon próbáljuk megvalósítani, hanem magyar emberek kölcsönös együttműködése alapján, akkor nagyon sokan kinevettek bennünket, hogy ilyesmit lehetetlenség ma Magyarországon létrehozni, mert olyan mértékű a széthúzás a magyar emberek között, hogy ez nem fog összejönni.
- Ellentmondó számok jelentek meg a rendezvényről.
- Több tízezer autó parkoltatását kellett megoldanunk, a vasútállomáson soha nem szállt le még ennyi ember, 30 km-es körben az előző hetekben elfogytak a szállások, illetve a szükséges kempingeknek a felállított helyei el-fogytak. Az út terhelése miatt le kellett zárnia a rendőrségnek a területet, Kunszentmiklósra egy idő után nem engedték befordulni az autókat.
- Bámulatosan szép ünnepség volt.
- Hát hogy milyen volt, azt mondom: a vélemények is úgy oszlanak meg, hogy ma Ma-gyarországon sikerült egy olyan rendezvényt összehozni, ami nem európai uniós alapítványi, illetve állami támogatásból jött öszsze, hanem magyar emberek, magyar kis- és középvállalkozók adtak össze pénzt, amiből ezt el lehetett indítani. Inkább úgy mondom, hogy az államot ki lehetett fizetni, az engedélyeket és a különböző dolgokat, és mellette több mint 700 ember végzett társadalmi munkát az előkészítésben másfél hónapon keresztül, hogy a terület előkészüljön. Nem volt könnyű a helyszín, mert ez egy nemzeti park, természetvédelmi terület, nagyon óvatosan kellett mindenhez hozzányúlni, ami ott van, de legalább be tudtuk bizonyítani, hogy ez nekünk is fontos. És tudunk olyan magatartást produkálni, hogy nem egy csürhe kerül rá a területre, hanem a teremtést értékelő emberek közössége. Sok tízezer ember látogatása után egy olyan területet láthatott mindenki, ahol nem volt szemét, nem történt bűncselekmény, ahol nem esett senkinek semmi baja, az emberek egymáson segítettek, és a kb. száz mobiltelefon  és egyéb apróság,   amit elhagytak az emberek, 99%-ban visszakerült a gazdájukhoz, tehát példamutató emberek közössége jött el. Volt, akinek 2-3 órát araszolnia kellett, hogy találjon parkolóhelyet, hogy lássa a nézőteret és átlásson a vállak fölött, óriási fegyelmezettséggel viselték az emberek. Nem kell felülről jövő támogatásokra várnunk állandóan. Ha a magyar emberek meg akarnak valamit valósítani, meg tudják tenni. Azért, mert vannak magyar emberek, akik akarnak cselekedni, dolgozni, tenni, még ha szabályok közé is szorítják őket, mint a kurultáj idején, és azt mondom, hogy nekem nagy megelé-
gedésemre szolgált: amikor tájékoztattam
a nézőközönséget arról, hogy mi mind-
annyian gyermekeinkkel együtt jöttünk el ide, a kurultájra, ha valaki megfeled-
kezne arról, hogy hogyan kell magyar emberként viselkedni, ne haragudjon,
de a saját és a gyermekek érdekében is el fogjuk távolítani őket a rendezvény helyszínéről, és megtapsolták az embe-
rek, hogy mi így gondoljuk ezt a dolgot. Nagyon kevés atrocitás volt, a pénteki főpró-
bai napon történt, hogy néhány fiatal túl-
zásba vitte az alkoholfogyasztást és megfeledkezett magáról, el kellett távolítani, de a következő napokban nem került erre sor. Fantasz-tikus közösséggel, jó emberekkel voltunk együtt és a sok jó ember egymásra nagyon jó hatással volt, ezért van az, hogy akik ott voltak, lelkileg megemelkedve, elégedetten, gyarapodva vettek részt a rendezvényen. Akik pedig végrehajtották, le a kalappal, a hagyományőrzők, lovasíjászok, barantásokról van szó, mert végre sikerült nagy közös összefogással valami olyasmit megvalósítani, aminek már régen itt volt az ideje. Én úgy gondolom, hogy fordulópont, ami itt megtörtént, nemcsak azért, mert a kurultájon közben megtörtént az az elhatározás, hogy a kinti kazakisztáni magyar törzs tagjai megkezdték a magyar nyelven való tanulásukat és okulásukat, hanem azért is, mert megállapodás született arról, itt volt az új gruiz bég küldöttsége is, hogy közösen keressük föl az összes többi közép-ázsiai népet, akik bennünket rokonnak és testvérnek tartanak. Mi azt mondjuk, hogy ha valaki bennünket becsül annyira, hogy testvérének és rokonának tart, akkor a legkevesebb, hogy vele együttműködünk. Egyébként ha minden igaz, két éven belül össze fogjuk hozni a 24 közép-ázsiai népnek a nagy kurultáját, aminek az egyik apropója, hogy ne csak egy egyszerű találkozó legyen, hanem hosszú távú kapcsolatfelvétel, és szorgalmazza a tudományos és kulturális kapcsolatok elmélyítését is. Végre a magyar emberek kezdjenek el olyan kulturális közösséget kialakítani, ami nem a mindenkori államtól függ, amelyet nem kell, hogy az állam működtessen, hanem ők saját maguk képesek működtetni. Én azt mondom, hogy a magyar kultúra túlélését ez fogja biztosítani, amikor már nem mankókra támaszkodunk, hanem kezdünk a saját lábunkra állni és eszerint lépünk tovább és így is tudunk véleményt formálni az elkövetkező időkben, hogy ha képesek vagyunk bármit megcselekedni mindenféle külső támogatás nélkül, akkor ez a nép abba az ősi irányba mozdul, ahonnan annak idején útnak indították.
- Szép a gondolat. Legyen valóság. De valóság lesz ebből, mert azt mondja nekem Bács-Kiskun megyéből Molnár Pál régi barantás, az ön tanítványa, hogy a Vukics megdolgoztatja őket keményen a siker érdekében.
- Igen, néhányan megtámadtak azzal, hogy teljesen alkalmatlan embereket válogattam magam köré. 5-6 éve azt mondták, hogy ezekből az emberekből nem lehet kihozni semmit. 1-2 éve azt hallom, hogy persze, válogatott emberekkel könnyű. Ezek a gyerekek azóta már tanítják a körülöttük élő fiatalokat és idősebbeket, és formálják a közösségeket. Reméljük, a családok is egyre nagyobb számban teljes családdal vesznek részt majd baranta közösségének működtetésében, együttműködésében. Most azt tudom mondani, hogy óriási az érdeklődés minden irányból, nem fogunk tudni  megfelelni, de igyekszünk összekapni magunkat, hogy a saját házunk táján lehetőleg minél erősebbek legyünk. Az 1200 résztvevőből 610 volt a barantás, és a többi a katonai hagyományos, illetve a lovas íjász, én szeretném azt elérni, hogy az elkövetkező kurultájon már több ezer barantás tudja azt a háttértámogatást megadni, ami most egy kicsit kevesebb volt, mint ahogyan előzetesen elterveztem, de közben kiderült, hogy 35 emberrel is tökéletesen le lehet egy több tízezer fős rendezvényt bonyolítani. Csupán egy dolog miatt: vannak, akik hallgatnak az emberre, és vannak, akik ismerik a problémát és átlátják a dolgokat. Ez az egyik legfontosabb értéke a magyar kultúrának, hogy van egy olyan módszer, amivel megta-nuljuk, hogyan kell tanulni és elsősorban nem a tudásanyag mennyisége dominál, hanem az, hogy miként kell értelmezni a dolgokat és hogyan kell belőlük következtetéseket levonni. Valaki azt mondta, hogy csináltatok-e már ekkorát? Hát, mondom, nem csináltunk, mert más se csinált. Nem féltek-e ebbe a dologba belemenni? - kérdezte. Mondom, hogy miért félnénk, amikor azokkal az értékekkel próbáltuk magunkat felvértezni, amelyekkel az elődeink vértezték fel magukat és ők ennél nagyobbat csináltak valamikor. Ezeknek az értékeknek segíteniük kell és segítettek is.
- Azon tűnődöm itt, ahogy önt hallgatom, hogy ez a baranta, ez a terebélyesedő mozgalom valami különös dolog, csak még nem tudom megfogalmazni, hogy mi ez.
- Szokták mondani, hogy a fekete lovak közé tartozunk, sokan nem tudják eldönteni, hogy mit akarunk cselekedni. Nagyon fontos dolgokat: viszsza akarjuk adni a mindennapi életbe vetett hitét az embereknek, hogy érdemes a jövőbe belefogni, érdemes előregondolni, egy nemzethez tartozni, értékeket, amiket korábban felhalmoztak, elsajátítani, és egy magasabb szinten pedig továbbadni a következő generációnak, tehát a fejlődés, egy nemzet fejlődése érdemleges dolog, aki ezt kihagyja, a saját életét teszi egyre nehezebbé, mert nem tud úgy gyereket nevelni, társat találni magának és felkészülni arra, hogy innen valamikor el kell menni.
- Õrnagy úr, nagyon hálás vagyok önnek, hogy mindezt elmondta.
- Isten áldja kegyelmeteket. 
Győri Béla