Magyar népemet gyülevész idegenszívűek, tudatosan, gyarmatosítók akaratából, a gyarmatosítókat előzékenyen kiszolgáló kormánnyal egyetértésben tarka állatfajtához hasonlítják.
A magyar nyelvben azonban egyetlen nép sem tarka.
Tarka a dús rét, amelyen a magyar tarka szarvasmarha fajta legel és kérődzik.
Eltűröm, ha a költő tragikus felsóhajtással „rút szibarita váz”-nak nevez el, ha a „hőkölés népének”, ha „eltévedt lovasnak”, országomat kétségbeesve „kompországnak”, de református magyarságom minden idegével, becsületükben sértett őseim sírjának minden virágával tiltakozom az ellen, hogy ferdült lelkűek, paraziták, jólétükben magukkal mit kezdeni nem tudó szájtépők, mindent tagadók, megszállók megbízottai embert tarkázzanak, népemet a „szentet” mocskolják.
Gyilkolt, gyalázkodott, mérgezett itt már Kun-Kohn Béla, Rákosi-Rosenfeld Mátyás, Gerő- Singer Ernő, Apró-Klein Antal és Aczél-Appel György. Uralmuk végetért, menekülniök  kellett.
Nem nyerték el méltó büntetésüket, és ez most felbátorítja utódaikat és követőiket, a mai megszállókat. Szellemük – amennyiben ezt annak lehet nevezni – itt van köztünk. Ismét gyalázkodnak.
Ez itt még Magyarország. A magyarság  kivérezve, sokszor kényszerből, máskor barátságos befogadással sok népet maga közé fogadott.
Ma így vagyunk együtt magyarok - lélekben nem tarkán, hanem a nemzeti kultúra sok színével, árnyalatával, dallamával és táncával pompázva - belső harmóniában, Isten adta egyöntetűségben.
Úgy látszik, nem ismerik a magyarságot, akik most tarkázzák. Azt hiszik, végtelennek mondott türelme valóban végtelen. Pedig nem az. Októberben ezt is illenék tudni annak, aki nem akar kiontott vért látni a kövezeten.
 
2008.október 02.                                         
Csurka István

Kedves olvasó, tiltakozásunkhoz várjuk csatlakozását, egyetértő nyilatkozatát jutassa el e-mail címünkre:
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

< Előző		Következő >