Megjelent a Magyar Fórumban - 2008. október 9- 41.szám

Az amerikai kongresszus másodjára megszavazta azt a hétszázmilliárd dolláros segélycsomagot, amelyet az elnök kért a bankok megmentésére, s amelyet első olvasatban nem mert megszavazni. Közben az amerikai szenátus is jóváhagyta a végeredményben teljesen hiábavaló mentőakciót, megosztva ezzel a felelősséget. A válság körül álszent szembekötősdi folyik, a haláltánc egyik válfaja ez. Nem a bankok jutottak bajba, hanem maga a pénz, a papírdollár és az egész rendszer, de ezt egyelőre nem ismerik be. Az európai kormányok egyike- másika a felelősség kérdéséről beszél, miközben odazúdítja az eurómilliárdokat a bankoknak. Mindenki tudja azonban, hogy egyetlen bankárnak sem fog a haja szála görbülni, hiszen mi jogon vonná felelősségre őket az a kormány, az a rendszer, amelyik évtizedek óta tud bűnös üzelmeikről, sőt támogatja is, haszonélvezője is ezeknek a csalárd hitelezéseknek, de évtizedek óta nézi el ezeket.
Az egész kamatra épülő rendszer, a mértéktelen profitra alapozott és az esztelen növekedést hajszoló rendszer van most válságban, nem mindössze a bankrendszere és a jelzálog-hitelezése. Ezt mindenki tudja, aki akarja tudni. Sok embernek kellett sok pénzt adni kamatra, fedezetlenül is akár, hogy fogyasszon, mert ez a mértéktelen és jószerivel értelmetlen fogyasztás tartja életben a gazdaságot. A hadiiparral és a háborúkkal is ugyanez a helyzet, kellenek a háborúk, hogy fogyjon a fegyver és lehessen újat gyártani.
A jelzálog-hitelezés és az ingatlanpiac összedőlése természetesen önmagában véve is elég nagy baj, és a bankok egymás iránti bizalmának megingása sem üdvös dolog, de hát meg kéne nézni azért, hogy hogyan is történt eddig ez a jelzálog-hitelezés és valójában milyen volt a bankok egymás közti kapcsolata. A bankok nem tudták egymásról, hogy a másik csal, fogalmuk sem volt róla, hogy ugyanazt teszi, amit ők? A kisebbek megbíztak a nagyokban, amelyek nagyobb tétekben játszottak? Aztán a bankok nem tudták, hogy a fogyasztó, akinek odaadják a hitelt, nem fogja azt visszafizetni, mert képtelen rá? Nevetséges, mindent tudtak.
Aztán itt van az államoknak és a kormányoknak nyújtott hitelek tömege, amelynek külön felügyelete is van az IMF és a Világbank képében. Sok állam számára nyújtott hitel ugyanannyira fedezetlen, mint a segélyen élő lakástulajdonos otthonára adott pénzecske, de a kicsi, szegény, csak mezőgazdasági terméket piacra dobni képes államoknak állandóan hitelezni kellett, mert a hitel és a kamat tartja kordában őket. Ám amikor valahol felvetődik az adósságelengedés ötlete, gyorsan elvetik és legfeljebb olyan hótszegény és már végletekig kiuzsorázott, éhező lakosságú államoknak adják meg, amelyekben lázadás fenyeget.
A magyar eladósodottság az egyik legnagyobb a világon, a kamatteher maga elviszi a beszedett adók majd felét, a magyar bankok haszna ugyanakkor a legnagyobb. A magyar bankok külföldi tulajdonban vannak. A magyar gazdaság és pénzügyi rendszer tehát, nemhogy nem kerülheti el a világválság súlyos következményeit, hanem hatványozottan lesz része benne. Még nagyobb lesz a kizsákmányolás, még kevesebb fog jutni a családoknak és még olcsóbban lesz eladó minden, elsősorban a föld. S éppen ez kell az új megszállóknak.
  Magyarországon most a fertőzött nemzetközi pénzrendszer hívei, az adósságszolgálat és a hitelfelvétel szakbajnokai azt kezdik mondani, hogy pénzt kell pumpálni a bankrendszerbe, nehogy összedőljön. Nemsokára kiderül azonban, hogy ez nemzetközi méretekben sem segít semmit, itthon pedig értelmetlen, sőt gazemberség, mert a bankok külföldi tulajdonban vannak, tehát a magyar adófizető a külföldi tőkést óvja meg a csődtől.
A magyarság sorsa most azon múlik, lesz-e ereje szakítani bankárkasztjával és a kiszipolyozás egész rendszerével. Kihasználja-e a világgazdasági válság okozta vészhelyzetet arra, hogy kilépjen a rendszerből és egy takarékos, önfenntartó, megtartó, saját életvitelbe lépjen át. Ez most már nem képzelhető el önkorlátozás, lemondás, életformaváltás nélkül. Nem fogyaszthatunk többet, mint amit megtermelünk. Dúsgazdag elitünk nem halmozhat fel igazságtalanul és érdemtelenül hatalmas vagyont a többi terhére, őket szigorúan korlátozni kell. Sutba kell vágni az összes vacak, lejárt és hazug közgazdasági elméletet, és új, munka- és értékcserealapú pénzrendszerre kell áttérni. Néhány városban már fizetőeszköz a kamatmentes helyi pénz, amellyel a közösségi teljesítményt, szolgáltatást mérik. Új Nemzeti Bank törvényt kell alkotni, fel kell jogosítani az államot, hogy maga bocsásson ki pénzt munkák fedezésére. Mindezt nem illegálisan, csalással, miként most tette e Nemzeti Bank, amikor előre hozott pénzcsere örve alatt vagonnyi tízezrest nyomott ki valahová. Nem tudni, hová.
Most az is többet fogyaszt, akaratlanul is, aki voltaképpen nehéz körülmények közt és napról napra él, mert a fogyasztás nagy része értelmetlen, öncélú és olyan, amire rászoktatták az embereket. Milliárdok mennek el értelmetlenül fűtésre, autózásra, tömegkultúrára. Magyarország nem tud ennyi sztárt eltartani. Nem kell ennyi tévé és benne ennyi reklám.
Önálló ítéletalkotásra képes ember nélkül, média- és reklámfüggőség nélkül élő ember hiányában nincs megújhodás. Az ilyen embert pedig fel kell nevelni. Oktatás-nevelés, iskola és önképzés nélkül a társadalom elfekszik a tömegkultúra dagonyájában, csak a kívülről irányított fogyasztói ember, a másod- és harmadrendűségbe beleszülető ember szaporodik - és fogyaszt. Meg kell fordítani a dolgot: a gazdaság van az emberért és nem az ember a gazdaságért. Ennek a válságnak az is az egyik oka, hogy a rendszer, a bankok által finanszírozva és egyben kiszipolyozva fogyasztót termelt és mindenkit mindig fogyasztásra ösztönzött. Az új nevelésnek azt kell megértetnie az emberrel, hogy nem a megvett áru és nem a fogyasztás az ember értékességének vagy értéktelenségének fokmérője, és még csak nem is ez a boldogságának vagy boldogtalanságának az oka. Amíg az ember csak amiatt szorong, hogy kiesik ap fogyasztásból, addig a jelzáloghitel-válságok követik egymást, mint a tornádók.
Az átalakulás kulcsa a milliárdos, here-életet élő elit korlátozása. A magyar elit zöme ma nem értelmiségi, kiválósági elit, nem a teljesítménye jogosítja fel az elitbe tartozásra, hanem a rossz rendszer iránti megbízhatósága. A megmaradásunk alapkérdése tehát, hogy összegyűjti-e a ma-gyar középosztály, az értelmiség, a nemzeti pártok és a nemzeti egyesületek rétege azt az erőt, amellyel végre leváltja a hereelitet. Mert jelenleg a rossz rendszert, a bankok felpumpálásának rendszerét a here- elit hirdeti, védelmezi és ez szerzi meg a fennmaradásához szükséges külföldi támogatást is. A jelenlegi uralkodó elit ellenségesen tekint a nemzetre. Nincs érdekazonosság közte és a nép között. Ez nem új jelenség a magyar történelemben, ilyen volt régen a Bécshez kötődő arisztokrácia, majd az idegen kapitalizmus és bürokrácia. A helyzet annyiban súlyosbodott, hogy ezelőtt a nemzetnek volt ereje korrekciókat kivívni. Most, a tömegtájékoztatás és a tömegkultúra világában ez az érdekérvényesítési képesség elfogyni látszik, az emberek már a fogyasztásuk számára sem tudnak engedményeket kicsikarni, a pillanatnyi fogyasztásért egyre nagyobb kizsákmányolásnak vetik alá magukat. A Gyurcsány- kormány szerepe csak annyi, hogy ezt a nagyobb kizsákmányolást szavatolja az elitnek.
A változás előfeltétele és a világgazdasági válság súlyos terhétől való legalább részbeni megmenekedés feltétele is a Gyurcsány-kormány eltávolítása. Ez a kormány most azzal fog érvelni, hogy válság idején a helyén kell maradnia. De éppen ellenkezőleg: a válság miatt azonnal takarodnia kell. Csak ha ezt megérti a maradék magyar középosztály és ha ezt megértik a még valamely erővel bíró nemzeti pártok és civil szervezetek, akkor lehet reménykedni abban, hogy a magyarság túléli azt, amihez valójában édes-kevés köze van, a dollárválságot.
Az elitet tehát meg kell rendszabályozni. Elsőként is azokat kell felelősségre vonni, akik az elmúlt években elkótyavetyélték aranytartalékunkat. Ennek a felelősségre vonásnak azért kell megtörténnie, mert ez hatalmi kulcskérdés. Az aranyat eltékozlók tudatosan cselekedtek, bűnös szándékkal, idegen érdeket szolgálva. De ezek egyben az idegen elit kemény magját, bankárközpontjait is jelentik. Egy ilyen nyílt tárgyalás, felelősségre vonás tehát az elit megtörését is jelenti, a Bastille lerombolását. A vád világos: papírdollárért, áron alul eladták a magyar aranykészletet és most, amikor a papírdollár elértéktelenedik, nekünk semmink sem marad. Ez egyúttal a föld megvédését is jelenti, mert világos, hogy a földet sem szabad eladni papírpénzért.
Ha ez a vita elkezdődik és aztán perre vezet, nem lesz többé akadálya az előre hozott választásnak, mert a kisebbségi kormányzás fenntartása és az előre hozott választások ellenzése és megakadályozása mögött is ez a bankárelit áll. Maffiás érdekszövetség ez, amelyet óhajtással és szép szóval aligha lehet leváltani, eltávolítani.
Nyilvánvaló, hogy antiszemita vádaskodással, a magyar antiszemitizmus feltámadásának veszélyével fognak védekezni. Már most is, amikor még semmi nem történt, minden ténykedésük arra irányul, hogy az antiszemitizmus vádját emeljék maguk elé. Újra előkerül a türelmesség kérdése. Egyezzünk ki, kormányozzunk együtt, fogjuk meg egymás kezét, oldjuk meg közösen, nemzeti egységben a bajokat. Pontosan ezzel szedték rá a rendszerváltás idején is a magyar társadalmat, amely természetesen soha nem akar vért látni és nincsenek benne nemtelen indulatok. Újra bedőlni azonban halálos vétek volna. A dollárral együtt a dolláros embereknek is menniök kell.
A magyarság pedig ne féljen a nélkülözésektől és az önkorlátozástól. Ezt a válságot nem lehet áldozat nélkül megúszni. S amíg átállítjuk magunkat a fogyasztásról a munkára, az élvezetekről a tanulásra, az élvezésről a szerelemre, addig bizony sok víz lefolyik a Dunán. Ne féljünk ettől a válságtól. Nehéz idők jönnek, de ha megvetettük a lábunkat a saját földünkön, derűsebb, tisztább élet következik. Magyar élet Magyarországon. 
Csurka István

< Előző		Következő >