Üzenetek Voltegyszerből

2008. november 09. vasárnap, 07:15
Nyomtatás

Megjelent a Magyar Fórumban- XX. évf. 44. szám

Azok, akik ennek a világválságnak a magyar részét hajtják, erőszakolják és a maguk össze-vissza, kapkodó, zavaros módján irányítják és a még függő tulajdonjogú magyar földvagyon és egyéb javak megszerzésére törnek, ezek most nyílt erőszakot nem alkalmazhatnak. Ez ennek az erőszakos korszaknak, a posztkommunizmus korának legnagyobb ellentmondása. Az úgynevezett rendszerváltáskor ők maguk mondtak le az erőszak alkalmazásáról azért, hogy rejtve, burkoltan, áttételesen hatalomban maradhassanak, hogy ne kelljen felelni sortüzeikért.
Ez is világjelenség. A most éppen kimúló- félben lévő liberális kapitalizmus, miután a második világháborúból győztesként került ki és bosszút állt európai ellenségei felett, kivégeztetett és szétvert nemzeti vezetőosztályokat és Magyarországon 1956 után ennek népi utánpótlását is, munkások, értelmiségiek, fiatalemberek százait akasztva fel békét hirdetett, liberalizmust, erőszakmentességet, pacifizmust. A társadalomban felhalmozódó elégedetlenség, az igazságtalanságok és a túlnyomóan zsidókból álló roppantul meggazdagodó álelit ellen felgyülemlő indulatok azonban erőszak alkalmazását és háborúkat követeltek. Kiderült, hogy a liberalizmus nem a "történelem vége" (egy Fukujama nevű barom írta ezt, Amerikában), hanem a liberalizmus vége -háború. Ezért ellenséget kellett teremteni és meg kellett hirdetni ellene a harcot. 2001.szeptember 11-én kitört New Yorkban az antiterrorista világháború. Ez azonban nem hozott megoldást az alapvető bajokra. Ezért van most világválság.
Mielőtt akárki is megrettenne a túlságosan szentenciózus megállapításoktól, leszögezem: ez is csak egy kísérlet. A liberális kapitalizmus és annak központja, a zsidó pénztőke kísérlete a rendszer megmentésére és átalakítására, a hatalom átmentésére. Ugyanolyan kísérlet, mint a WTC  ikertornyainak belerepüléssel való háborúkirobbantás volt, vagy mint a Kennedy gyilkosság volt annak idején.
Tartozom természetesen a fenti sűrű állításokhoz elemzést fűzni. Megkönnyíti helyzetem, hogy előző, ezzel kapcsolatos írásaimban már előtártam egy-két meglátásomat. Elmondtam, hogy ez a pénzügyi válság évek óta lappang, a kormányok tudtak róla, élvezték a hasznát, alárendelve magukat a pénzügyi körök hatalmának, túlerejének. Az állam évtizedek óta gyengül, mert gyengíti magát és kiszolgáltatottja a tőkének és a tőke sajtójának. A válság tehát nem spontán, a váratlanságból felbukkanva tört ki, hanem szervezve, időzítve, elhatározva. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy most már nem valóságos, nem kézzelfogható és nem jár súlyos gazdasági körülményekkel. Dehogynem. Pontosan az a célja, feladata, hogy súlyos következményekkel járjon. A zsidó pénztőke új világrendet akar létrehozni, amelyben a tömegek többet dolgoznak kevesebbért, nem kapják meg a jóléti állam maradék juttatásait sem és be kell fogniok a pofájukat. Ehhez nagy válság kell.
Nagyon nagy munkanélküliség. 
Magyarország ismét mintaország. Mert Magyarországgal különleges szándékai vannak a válságrendezőségnek. Ha ez a kormány és vele ez a törpe kisebbség és álelit boríthatja bele a válságba a társadalmat, ha valamilyen belső ellenállás ezeket nem távolítja el, akkor Magyarország megint elsőként, mintaként megy csődbe, nyomorodik el és elsőként, mintaként teljesíti a válságrendezőség minden kívánságát. Tény, hogy az az IMF kínál most válsághitelt, megmentést a kormánynak, amelyik már meghirdette, hogy a trianoni Magyarország ötmillió magyar eltartására alkalmas, de arról nem beszél, hogy erre még ráfér ugyanennyi idegen és legalább kétmillió zsidó a világ minden tájáról. Az IMF megmentő kölcsönéhez csak úgy juthat hozzá a kormány, ha eleget tesz a legszigorúbb zsugorító követelményeknek. Nem ad nyugdíjat mindenkinek, lerombolja az egészségügyet, az oktatást, az önkormányzatokat. A nemzeti alapintézményeket. Ezt fegyverrel nem is lehet elérni, ehhez anyagi kényszer kell.
Az államcsőd, vagy az államcsőd fenyegetése következtében beálló elnyomorodás, munkanélküliség, hiány, szenvedés és végtelen tehetetlenségbe süllyedés  sokkal hatásosabb a fegyveres erőszaknál. Ha a nép kimerült, mint az ávón megkínzott rab, fel kell locsolni és mindent aláír, hogy már ne szenvedjen, csak már vége legyen.
Az államcsődhöz és a belőle következő elnyomorodáshoz vezető út történelmi léptékkel mérve nem volt hosszú. Az állam, a közösség megfosztása munkát adó és némi hasznot termelő vállalataitól, intézményeitől, közműveitől, életadó kis- és középvállalkozásaitól aránylag hamar lefutott. Négy-öt év a Kádár-Aczél-korszak végén, az Antall-i idők és Horn "na és?"-es hőzöngése, megfejelve a Bokros-csomaggal, ami a tarra vágás első szakasza és a nagy kiárusítást lehetővé tévő megbénítás művelete volt, majd négy év szünet után - a lenini taktikába mindig beletartozik egy NEP-korszak, amikor a kispolgár  megszedi magát, hogy aztán legyen mit elvenni tőle - máris jött az őszödi fickó korszaka, a borzalmas eladósodás és már itt is vagyunk az államcsődben, arccal a nyomor fala felé állítva.
A dolgot az itt csak színezi, hogy egyidejűleg világválság is van. Magyarországon már sokkal régebben is válság volt. Azt kell tudomásul venni, hogy magyar válság a világválságtól függetlenül is létezik, s csak részben annak következménye. Senkit ne tévesszen meg, hogy a kormány úgy adja elő a magyar válságot és egyes nemzetközi körök is hajlamosak erre, hogy a magyar adósságválság és államcsőd a világválság következménye. Ez nem igaz. A világválság egy kultúra lehanyatlásának, összeomlásának utolsó fejezete, záróakkordja, a francia forradalom óta önpusztító, nemzeteket és kultúrájukat emésztő anyagiasság és buta önhittség korszakának záróakkordja. A világválság okairól, kiváltóiról, szervezőiről ma még ugyanúgy keveset tudunk, mint a magyar válság előidézőiről és háttérembereiről, de azt már látjuk, hogy szervezték és valakik készültek rá és az egyik célja valószínűen az állam, a közösség valódi, anyagi érték létrehozásával keletkeztetett pénzének, tőkéjének megszerzésére irányul. A dolgozóktól, a termelőktől és államuktól ezt a pénzt azonban csak válság útján, a válság és az összeomlás fenyegetésével lehet megszerezni. El kell hitetni velük, hogy ha bankjaik összerogynak, mindenüket elvesztik.
A pénztőke és a világot uraló zsidó pénzhatalom tehát véget akar vetni a nyugati jóléti társadalomnak és keményebb uralkodási formákat, parancsuralmat akar bevezetni. Most még nem tudjuk, hogy ez sikerül-e vagy sem. A liberálkapitalizmus, a szabad piac mindenhatóságán alapuló rendszer azonban összeomlott.
Magyarország helyzete ettől némileg, részben független. Itt a világrend nem tud összeomlani, itt csak a magyar rendszer, Magyarország tud összeomlani. A magyar összeomlásra azonban a nagy világválság kirobbantóinak és szervezőinek is szükségük van, mert a világválságnak, az Izrael és Amerika által indított antiterrorista világháborúnak és a két megindított háború csődjének, Irakban és Afganisztánban az a következménye, hogy Izrael bizonytalanná és védhetetlenné vált, s  a világzsidóság sorsának irányítói, előrelátóan új területet, telephelyet, mai szóval túlélőtábort keresnek mind Izraelben már letelepedett,  mind pedig még mozgásban lévő, vándorló testvéreik számára és ezt a trianoni Magyarországban vélik megtalálni. Joggal. Okkal.
Ez már régi tervük és itt állnak már most a legközelebb ahhoz, hogy mindent birtokoljanak és a lehető legsimábban átalakítsák a maguk számára az egész maradék magyar kultúrát. Az események most felgyorsultak. A világválság nagy lehetőség a magyar terv megvalósítására. Az úgynevezett rendszerváltást itt sikerült teljes mértékben kisiklatni, itt sikerült egy olyan kormányt a nép nyakába ültetni, amelyik teljes mértékben kiszolgálja a megszállókat, sőt fennmaradása is a megszállás sikeréhez köti. Itt már a szovjet kommunizmus idején sem volt semmi nemzeti a vezetésben, már akkor megállapította a KGB - Mitrohin-jelentés -, hogy a vezetés itt zsidó.
A válság elmélyülése és a nyomor sanyarúságai közben eljön a Messiás. Magyarországot egy konzorcium, egy tőkés csoport, bizonyos feltételek teljesítése fejében meg fogja menteni. Nyilván akkor, amikor a legkevesebbel is beérik a nyomorgók. Az alapvető feltétel a föld átadása és az új földesurak elviselése. A kultúra és különösen a tömegkultúra elzsidósítása, a hozzászoktatás már folyamatban van. Egyre gyakrabban már a reklámok is zsidó arcokat mutatnak fel. "Az idegen szép!" a történelem naponta átíródik, a holokausztért való felelősség végtelen, a jó állások a műveltnek és tehetségesnek mondott zsidók kezébe jutnak, a magyar nép nem jut képzéshez, le is szoktatják róla, kivándorlásra késztetik.
A magyar válságot is gerjesztik. Az egyetlen megoldásról felelős ember, politikai tényező nem beszél. A magyar adósság kifizethetetlen. Magyarországot az adósságteher nyomja agyon. Ha Magyarország kapna öt-tíz év átütemezést, halasztást a kötvények kifizetésétől, ami világgazdaságilag bagatell összeg és ezalatt okos, nemzeti politikával szerény magyar ipart és termelést fejlesztene ki, visszaszerezhetné elkótyavetyélt vagyontárgyait. Közműveit állami kezelésbe vehetné. Átütemezés révén Magyarország  talpra állhatna. De erről az egyetlen helyes, lehetséges megoldásról nem beszél senki. Helyette azok, akik a válságot előidézték, a szociális kiadások további szükítéséről beszélnek. A milliárdosok a fizetőképesség megőrzését hangsúlyozzák. A fizetőképesség megőrzése ezek között a körülmények és feltételek között egyenlő az izraeli megszállással és a tulajdon elvesztésével.
A magyar csődöt valószínűleg tehát maga a kormány és a politikai osztály szervezi. A magyar társadalom mindent megtudhat, de hogy kik és miért akarják csődbe hajszolni, azt nem. Ez igencsak összefügg azzal, hogy a titkosszolgálatokat irányító miniszter a Dzserzsinszkij akadémiát végzett ember. Az illető akkor végezte el ezt az akadémiát, amikor már a Moszad erős befolyást gyakorolt erre az intézményre. Mindenesetre a válsággerjesztés szálai elsősorban a kormányhoz vezetnek, de a Fidesz sem ártatlan, mert ki sem meri ejteni a száján az adósságrendezés, átütemezés szavakat. Az adócsökkentési javaslata pedig csak akkor reális, ha már nem kell horribilis kamatokat fizetnünk. Akkor lehet nagyarányú adócsökkentésről is beszélni.
Annál rosszabb, minthogy egy zsidó, marxista Messiás mentse meg Magyarországot - nem következhet. Ez a magyarság hazavesztését, kipusztulását jelenti, amely ilyenformán felad minden túlélési esélyt, ami az európai kultúrának, a nyugati civilizációnak mégiscsak adva van. Garancia már arra sincs, de mint lehetőség még fennáll.  (A nagy nyugati nemzeteken egy pszeudómorfózis még segíthet, ennek a kifejtésére azonban itt most nincs tér.)
A magyarság most az élvemaradását kockáztatja azzal, hogy addig őrzi a fizetőképességét, amíg bele nem rokkan és mindenét el nem veszti. Megőrzi a fizetőképességét és elveszti az életét. Ez az ingatlanpiacból lett világválság magyar lényege. A többi csak zsurnalizmus. 
Csurka István