Kórházcsőd

2008. november 17. hétfő, 11:40
Nyomtatás

Az egészségügy helyzetéről dr. Rácz Jenő, a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház és Rendelőintézet főigazgatója, a Gyurcsány-kormány első egészségügyi minisztere:
- A kórházszövetség és a gazdasági vezetők egyesületének felmérése alapján az év végére valóban több mint 68 milliárd forint lesz a kórházak adóssága, ami hosszú évek alatt, folyamatosan halmozódott. Ám a tavalyi évhez képest mintegy tizenhatmilliárddal lett több. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert az adott minőségben, funkciójában a mostani finanszírozással nem tudják tovább ellátni. Az egészségügy, amely egyébként a konvergenciaprogram keretében nem csekély részt vállalt eddig is, nem érdemli meg azt, hogy ismételten vesztese legyen egy átalakításnak. - Mit kellene a kormánynak tennie?
- Döbbenetes, hogy az egészségügy alulfinanszírozása azt eredményezte egy felmérés szerint, hogy az OECD-országok között hazánk az utolsó helyre került. Hat évvel csökkent hazánkban a születéskor várható átlagéletkor.  A veszprémi kórházban hiába volt minden eszköz adott, két hónapig álltunk és nem tudtunk gyógyítani, mert kimerítettük a teljesítményvolumen korlátot. Több beteget láthattunk volna el, mint amit a kórháznak az OEP engedélyezett, és így nem fizette volna ki a kezelésüket. Úgy érzem, hogy most a hátrányból előnyt is lehetne kovácsolni, azokat a halogatott problémákat, amiket nem oldottunk meg az évek, évtizedek során, most meg kéne oldanunk. Egy szakmai és politikai összefogással ez még elérhető. Persze ez sem lesz áldozatok nélküli feladat, de azt hiszem, hogy egy racionális megoldásért, az ágazat fejlődéséért, hajlandó lenne az egészségügyi szakma egy jó program mögé felsorakozni.
- Ígéretet kapott az egészségügyi ágazat, hogy övé lesz a megtakarított pénz, most mégis kétséges ennek biztosítása.
-Egyelőre csak reménykedünk, hogy nem kerül ez az összeg is a nagy pénzügyi válság oltárán feláldozásra. De már nincs amiről lemondjunk. Az egészségügy megtakarítása a két év alatt elérte az 50 milliárd forintot. Ezt nehezen viseljük, mert amiről lemondtunk, az bekerült a nagy kalapba, és könyörögni kell, hogy visszakapjuk. Ez a Veszprém Megyei kórháznak 4-500 milliót jelentett volna. Pontosan ennyi lesz a hiány az év végére, ha nem kapjuk vissza a megtakarítást. Nagyon rossz üzenete lenne annak, hogy egy ágazat megspórol milliárdokat, majd elveszik tőle az ebből származó pénzt.
- Mi a helyzet az ön által vezetett kórházban?
- Az élni és élni hagyni elvet alkalmazva, a betegek érdekeit szem előtt tartva változtattunk. Ezek munkás megoldások, és óriási kompromisszumkészséget igényelnek. Példaértékű az is, hogy a Veszprém Megyei Közgyűlésben az egészségügyről szóló döntések két éve ellenszavazat nélkül születnek meg. Ez is mutatja, hogy lehet szakmai alapokra helyezve működtetni az egészségügyet.
- A gazdasági válsághelyzetek előidézői, felelősei eddig büntetlenül megúszták, és a tisztességesen adózó állampolgárral fizettetik meg a károkat. Ebből nem csak az egészségügyben dolgozóknak van elegük.
- Nyilván a humánerőforrás a legkritikusabb pontja az egészségügynek. Most már minden területen hiánnyal kell számolnunk. Nem csak az orvosi, hanem az ápolási területre is ez a jellemző. Nem engedhetjük meg magunknak a további elvándorlást az ágazatból, akár más szektorok felé, akár külföldre. Ehhez képest most nem arról beszélünk, hogyan lépjünk előre, hanem arról, hogy mit fogunk még elvonni a szakmától. Nagyon kritikus a helyzet. Vannak kórházak, mint a miénk is, ahol a 13. havi fizetést nem a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szabályozza, hanem gazdasági társaságként működünk, és saját kollektív szerződésünk van. Ezért a dolgozókkal kemény tárgyalásokat kell folytatnunk, hogy a gazdasági társaságunk magas színvonalon biztosítsa a betegellátást, és alkalmazottainkkal is meg tudjunk állapodni.
- A költségvetésnek már a harmadik tervezetét hozták nyilvánosságra, ami szerint 100-130 milliárd forintot vonnak ki az egészségügyből.
- Ha nominálisan ugyanannyi maradna az egészségügy költségvetési támogatása, mint ebben az évben, akkor is számolni kell az inflációs hatással. Az egészségügyi hálózat másfélszer nagyobb inflációs rátával kénytelen dolgozni - speciális adottságának köszönhetően - mint más ágazatok. Ez azt jelenti, hogy minimum hat százalékos inflációval kell számolni. Tehát ez a hat százalék biztos, hogy fog hiányozni. A Magyar Kórházszövetség és az Egészségügyi Minisztérium közösen végzett felméréseket. A 128 kórház közül 98 adatainak feldolgozása után csupán 13 intézménynek lesz pozitív a mérlege, és olyan kórház is akad, ahol hatvan százalékos lesz a hiány, ami már csőd közeli állapotot jelent. Normális esetben a kórházak több mint felénél 1-2 százalékos megtakarításnak kellene lennie, de az alulfinanszírozottság miatt felborult a rendszer. Beindult a dominóelv. Milliárdokkal tartoznak a kórházak a beszállítóknak. Nem tudjuk kifizetni őket, mert minden pénz elmegy a bérekre és a közüzemi díjakra. A beszállítók hitelt vesznek fel, ha kapnak egyáltalán, ám ennek kamatait felszámolják, 5-7 milliárd forinttal emelve a betegellátás költségeit. Vagy ami még ennél is rosszabb: behajtják a pénzüket.
- Mit fognak a betegek tapasztalni?
- A vesztesek csakis a dolgozók és a betegek lehetnek. Márpedig ezt semelyik politikai erő sem engedheti meg magának.
- Az önt követő szakminiszterek mennyiben felelősek a kialakult helyzetért?
- Én orvosként gondolkodom. Amikor a beteg sokkos állapotban, válsághelyzetben van, akkor az orvos nem szokta megkérdezni, hogy az autóbalesetben ki volt a hibás. Jelen pillanatban az a legfontosabb, hogy a súlyosan beteg egészségügyet ellássuk, utána el lehet kezdeni feltárni, hogy kinek a hibája a kialakult helyzet. Persze történtek súlyos hibák, de a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Most nincs halogatni való idő. 
Oláh János József