Tisztelt Elnök úr!
Ezt a levelet az Ön kézhezvétele után nyílt levélként is közzétesszük. Mindenekelőtt azonban engedje meg, hogy helyeslésünket és nagyrabecsülésünket fejezzük ki azért a finom gesztusért, amellyel Lengyelország 1918-as kikiáltásának kilencvenedik évfordulóját választotta ki a lengyel néppel és az állam mai vezetőivel való megemlékezésre és együtt ünneplésre. Ez a finom figyelmezetésként is felfogható választás annak a jelenlegi magyar kormánynak szól, amelyik tartózkodik a Lech Kaczinsky Elnök Úr vezette lengyel
állammal még a szükséges érintkezéstől is és amikor nagy bajában szövetségesekre volna szüksége, ellenségeket csinál. Ez a kalóznak is kontár kormány az egész magyarság létét veszélyezteti.  Meggyőződésünk, hogy Gyurcsány Ferenc és végvonagló kormánya, idegen titkosszolgálatok utasítására a közvetlen szomszédságban keres ellenséget, illetve megpróbálja a magyar nép indulatait a szlovák nép és Szlovákia ellen fordítani, hogy az ne valódi, a belső ellenség ellen forduljon. Ennél sötétebb hazaárulást, noha lényegében ugyanezt csinálta gróf Károlyi Mihály, Kun (Kohn) Béla, Korvin (Klein) Ottó,
Rákosi (Rosenfeld) Mátyás, Gerő (Singer) Ernő sem tudott, s talán nem is akart elkövetni. Mindezt azért tárjuk ilyen keresetlen és szokatlan nyíltsággal Ön elé, tisztelt Elnök Úr, mert tudjuk, hogy Önt, mint az állam elnökét mind hazai mind pedig nemzetközi fórumokon meg fogják kérdezni, s talán szemrehányásokkal is fogják illetni, hogy lám, feltámadt Magyaroszágon a híres magyar antiszemitizmus. Önt fel fogják szólítani, hogy tegyen meg minden telhetőt a letörésére.
A felszólítók között lesznek tiszta szándékúak és beavatott gazemberek egyaránt.
Ezért tehát mozgalmunk első lépéseként tájékoztatjuk Önt, hogy mi nemzetvédők vagyunk. Mondhatnak bennünket antiszemitának – már annyiszor tették ezt, hogy szinte hidegen hagy bennünket –, mi nem vagyunk azok, illetve ha azoknak látszunk is szokatlan szavaink következtében, legfeljebb csak kényszer-antiszemiták vagyunk, mint ahogy kényszervállalkozásba kezdett az a munkás, akit kidobtak évtizedek óta űzött foglalkozásából, komoly tanulással szerzett szakmunkájából.   Bennünket most magyar
életünkből akarnak kivetni és végtelen zűrzavar után megszállni. De nem a szlovákok, hanem a zsidóság egy nagyon erős, mindenre elszánt rétege, amelynek talpa alatt forróvá vált a sivatagi homok és Palesztina sziklás talaja. Valamint a világ sok pontja.  A világra most olyan évek, évtizedek köszöntöttek rá, amelyeket át kell vészelni. Akár beszélnek ról a közgazdászok, akár nem, ezt a népek már érzik. A Kárpát-medence nagyon alkalmas erre az átvészelésre. De éppen a magyarság számára ne legyen az? Ez most a kérdés.
Elnök Úr! Önnek tudnia kell tehát, hogy hazánkban jelenleg nyomokban sincs szlovákellenesség, amit ez a kormány fel akar szítani, és nincs cigányellenesség sem, de van kétségbeesett védekezés a zsidó körök által nagyra felfújt kényszer-cigányellenesség, amely nem más, mint a magunk által megteremtett értékek védelme. Mondjuk meg, elégtelen védelme, mert eddig mindig a rabló és a tolvaj és a gyilkos volt az erősebb.  Az államhatalom – az Eörsik állama – magára hagyta a szegény, elesett, öreg magyar népet.
Nemcsak az iskolát és a postáit, a vasútját vette el tőle, hanem a biztonságát sem szervezte meg.
Elnök Úr! Mi, a MIÉP-be tömörült nehezen élők, s kétségkívül fogyatkozó létszámúak, valamint a velünk rokonszenvező magyar középosztály jelentős része kijelentjük Isten és ember előtt, hogy ezekért a gazságokért és magyarságot sújtó politikáért nem vagyunk felősek, mert mi egyrészt az MDF-kormány első éveiben csak addig voltunk a hatalom, pontosabban a hatalom nélküli Antall-kormány támaszai, amíg fel nem ismertük álságosságát és azóta, még Országgyűlésbe jutásunk idején sem voltunk egy pillanatig sem a hatalom közelében. Mi a nagy osztozkodásokból kimaradtunk és kiszorítottak bennünket mindenből, amit a budapesti reneszánsz  nyelv a német nyomán szeret „was gut und teuernek” nevezni.
Mi mégis felelősséget érzünk népünkért nemzetünkét, ezeréves keresztény hazánkért és ezért tesszük  meg ezeket a lépéseket és ezért vágjuk a szemébe elnyomóinknak, a hazánkat százszázalékosan meghódítani törekvő nemzetközi zsidóságnak és Eörsi nevű képviselőiknek, hogy „elég!” Ezt Önnek tudnia kell. Nincs bennünk zsigeri indulat, elvetemült gyűlölet, senkit a születése miatt megbélyegezni nem akarunk, de türelmünk végére értünk. Most már a mi életünkről van szó.
Dr. Eörsi Mátyás képviselő szerint, aki ma Nagy-Magyarországról álmodozik, ilyen térképet rajzoltat, tart a feje  fölé, vagy ilyet ragaszt matricaként a szélvédőjére, az vagy őrült vagy cégéres gazember, vagy mindkettő. Ez a szöveg volt az utolsó csepp a pohárban. Mert Eörsi ezt tudatosan, fenyegetésként, a magyar nép megalázása céljából, az erdélyi és felvidéki magyar temetők kiforgatása céljából merte mondani. Az is lehet, hogy délvidéki tömegsírok magyarral való újrafeltöltése lebeg a szeme előtt. Aki ilyen kijelen-
tésre vetemedik Trianon után, attól minden kitelik.   Nekünk Nagy-Magyarország él a szívünkben, nem mint azonnal kiküzdhető államterület és magyar lakta föld, hanem mint elhamvaszthatatlan örök igazság, vágy, honszerelem és mint végső jutalma Istenünknek, amely jutalmat talán csak fent, a hadak útján, Csaba királyfink szikrázó patájú lovasaként vehetünk át – de megkapjuk és elérjük. Nagy-Magyarország álma addig nem veszett el, ameddig az utolsó magyart is el nem temették – valamelyik régi avar temető fölé, a fűzek alá. Nem hagyjuk magunkat.
Ezt kell tudnia Önnek. Mi pedig, akik most elhatároztuk, hogy megmozdulunk és megkíséreljük véget vetni  a gyáva tűrés rothadt korszakának, kényszervállalkozók, kényszer-antiszemiták, kényszerellenállók, egyszóval kényszermagyarok vagyunk.
Bízunk benne, hogy Ön megérti ezt.

Tisztelettel:
Csurka István, a MIÉP  elnöke

< Előző		Következő >