Kezdjük így: Ó…Aztán sorrendben: Kossuth- díjat, Nobel-díjat, Welt-díjat és Széchenyi Akadémia-tagságot, díszkiadásokat, méltatást, filmet, ünneplést. Ezenfelül: szabad hazaválasztást, németül Heimatwahl, azaz lehet izraeli, berlini, budapesti és lehet egyszerűen nagyvárosi. Megkapja a lehetőséget, hogy akár a száján, akár más testnyílásán kibocsátott anyagot az őt támogató sajtó spanyolviaszknak minősítse és ő ezt kegyesen elfogadja, vagy visszautasítsa. Még ezenfelül: megkapja a jogot, hogy akár választott, akár elhagyott hazáját tetszése szerint ócsárolja, gyalázza és ezért ne vonják felelősségre, hanem továbbra is ajnározzák és olvasatlan könyveit kiadják, Nobel-díjasnak járó honorálásokkal. Kertész Imre most azt a Budapestet tartja balkáni helynek, amelynek 19 éve Demszky Gábor – zsidó, horvátországi szigettulajdonos – a főpolgármestere, évek óta Hiller István, a Ságvári emléktábla-avató zsidó a kultuszminisztere, amelyben éppen úgy van meleg büszkeség napja, mint Berlinben, csak kisebb, és ahol Balkánt és Fekete-Afrika törzsfőnökeit megszégyenítő módon egy ötszázalékos törpe kisebbség teszi el és viszi ki off-shore cégekbe a nemzeti jövedelem harminc százalékát.

 Kertész azonban erről nem beszél. Ő csak undorodik a feltámadó szélsőjobbtól, az elintézetlen nácizmustól. Kertész úgy tesz, mintha a feltámadó szélsőjobbnak is nem egy zsidó nő volna az üdvöskéje. Mindegy. Kertész nyolcvanéves és szenilis. Most jött rá, hogy a holokausztmítosz fenntartásáért, mint zsidó kapta a Nobel-díjat és kétségbeesetten nyújtózkodik, hogy a művészi teljesítményéért kapottnak ismerjék el a díjözönt. A nagyvárosi zsidóember füleinek az volna az igazi zene, ha írónak tekintenék. Minden szenilitásával együtt a dolog mégis – jelenség. Magyar jelenség. Mert: – mit ér az ember, ha magyar? Tegyük fel a kérdést eredeti, Veress Péter-i formájában is. Minimálbért? Kamatfizetést? Kilakoltatást? Nyelvtörvényt? Verést, ha magyarul beszél az utcán? Másfél év letöltendőt, ha azért tart lovat, hogy a magyar Himnuszt játsszák neki, ha győz a lova? Hosszú éveket szerb és román börtönökben semmiért? Hajléktalanságot? Földelvételt? S végül: Kertész Imrét érdemli a magyar? Nem. Egy megoldás van: agyon kell díjazni.

Csurka István