Magyar Megmaradás Közössége
Postacím: 1464 Budapest Pf.:1578
Telefon: 06-1-309-0393. Fax: 06-1-309-0394

 

A Magyar Megmaradás Közössége (MMK) január 24-én tartotta Család-üzem, állam-üzem és a politikai-társadalmi berendezkedés legfőbb kérdései címmel második konferenciáját a fővárosi Gellért Szállóban.

A konferencia megnyitó beszédét Dr. Kovács László az MMK elnökségi tagja, a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) országos elnökhelyettese mondta. „A MIÉP és az MMK soha nem csinált titkot abból, hogy az alkotmányozásról, a megélhetésünkről, mindennapi gondjainkról, az oktatásról és a kultúráról szóló konferenciáit nemzeti programalkotása tengelyére állítja. A mai konferencia referátumai választ keresnek és kiutat ajánlanak az emberiség és benne a magyarság sorsdöntő létkérdéseire. Hogyan függ össze az élhető világ , a természet elpusztítása, kizsákmányolása a mindennapi megélhetésünk zsákutcája a globalista és a nemzeti érdekek ütközésével? Van-e kiút a kóros körből? Elpusztul-e holnap a világ? –tegyük fel a kérdést ma élő honfitársainknak, akik azzal küszködnek, hogy kitart-e minimálbérük, segélyük, nyugdíjuk a következő hónapig.”-idézzük a párt elnökhelyettesét.

Ez követően Dr. Kovács László címszavakban végigsorolta a Rákosi-féle nyers proletárdiktatúra, a Kádár-féle gulyáskommunizmus és az 1990 utáni globalizmus politikai eseményeit. „Ha van valami, amiben ez a három látszólag különálló rendszer konvergál az az:  «hogy ma azért rossz, hogy holnap jó legyen».” A szónok szerint Antallék, Hornék, Gyurcsányék, Bajnaiék ezt a rombolást nem tudták volna egyedül véghezvinni. Szükséges volt a balliberális média segítsége. Nélkülük nem ment volna. Dr. Kovács László úgy hiszi, hogy erre a szerencsétlen társadalomra csak a józan paraszti ész félredobásával lehetett rámérni azokat az elképzeléseket, terveket, amelyek ezt az országot oda jutatták, ahol most van. „Miért nem értik meg az emberek azt, ami napnál is világosabb? Azt, amit Csurka István elnök úr, és még sokan mások évtizedek óta mondanak?”-t ette fel a kérdést a párt elnökhelyettese. Két textust olvasott fel ennek magyarázatára a Talmudból:. „«Egy testvérednek  megrablása tilos, de egy nemzsidónak a megrablása meg van engedve…a gojokat és az apróbarmok pásztorait, a rablókat, valamint a gojokat az ember a veremből ne húzza föl, hogyha szorongatásban, életveszélyben  vannak, hanem meg kell őket semmisíteni, meg kell Őket ölni és kézzel, erőszakkal  a verembe taszítani, hogy meghaljanak…Meg van parancsolva, hogy kik az Izrael törvényeit és jövendöléseit nem tartják, megöljük. Ha van ehhez hatalom, akkor nyilvánosan kell történnie; ha nincs hatalom, akkor csel útján kell végrehajtani. Hogyan történjék ez? Ha pl. látja az ember, hogy egy keresztény kútba esett és véletlenül létra van a kútban, azonnal ki kell azt a létrát húzni és azt mondani: Barátom, sürgős szükségem van a létrára, hogy fiam lejöhessen a tetőről, légy türelemmel egy kicsit, mindjárt visszahozom. Azonban ne vigye vissza az ember, hanem hagyja őt úgy elveszni». Tehát úgy kell kivonni magukat a kötelesség, a felelősség alól, hogy abból ne legyen ellenségeskedés ott, ahol kisebbségben van a zsidóság. Ahol erősebb, ott a létrát össze kell törni. Aki nem érti ezeket a textusokat, sajnos nem fog ezen túl mást sem megérteni”.

                Szabadkai Andrea, a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület programvezetője előadása bevezetőjében közölte, hogy az általa összeállított anyagot fel lehet használni programalkotásra is. Az előadó szerint óriási probléma, hogy nem tudunk Magyarországon eleget adni helyi, régi és tájfajtákból, s nem igaz, hogy csak az egyen-termékekre van igény. „A magyar gazda kényszerpályán mozog, s ez már egy többgenerációs probléma. Annak idején a különböző termés-terményfejlesztések során egy-két fajtára állították rá gazdáinkat, s arra, hogy exportra termeljenek.” A legnagyobb gondot a termelői feldolgozott élelmiszerek értékesítését akadályozó rendelet jelenti. Ha ugyanis valakinek nincs szövetkezete vagy cége, csak saját gazdaságában, vagy a termelési régión belül működő piacokon adhat túl portékáján. Gondot jelent például, hogy sok kistermelő közösségi feldolgozókba viszi termését, az itt készített áru azonban nem minősül kistermelői terméknek. Ezt a kérdést nem a kistermelői rendelet szabályozza, így csak újabb törvénymódosítás orvosolhatja a problémát. A kistermelői nyershús-értékesítés talán zöld utat kap, legalábbis a szaktárca ezt ígérte a civil szervezeteknek. A kistermelők jelenleg szarvasmarha, kecske, disznó és juhhúst sem adhatnak el nyersen, pedig a tiltásnak nincs különösebb oka. Eddig is csak hatósági engedélyekkel rendelkező vágóhídon vághattak, és termékük ugyanazon az ellenőrzési rendszeren ment keresztül, mint az ipari hús. Szabadkai Andrea szerint jó lenne, ha a feldolgozott termékek is bekerülhetnek majd a helyi boltokba és vendéglátóhelyekre. Az előadó szerint az is gond, hogy nálunk a lokál szót csupán az adott településre használják 2006-tól, EU-csatlakozásunk óta, a kistermelői értékesítés kapcsán. Ausztriában viszont az egész országra. Tehát nálunk egy szabolcsi almatermelő csak a helyi, a településén lévő boltban adhatja el a gyümölcseit. Reményei szerint a „helyi bolt" fogalma is tágulni fog, a civilek a megyére, sőt, a szomszédos megyékre is kiterjesztenék a megjelölést. Emellett Budapesten is engedélyeznék az értékesítést, ugyanis helyben, főleg az adott városban igen nehéz túladni a tradicionális termékeken. Abszurd, hogy a szabolcsi szilvalekvár a megyei vendéglátó üzemekbe nem kerülhet be, ha kistermelő állítja elő. Nyers tejet jelenleg kistermelő helyi -a településen lévő- boltba, vendéglátónak eladhat, de közétkeztetés céljára nem. Módosítási javaslat: nyers tejet kistermelő a közétkeztetés számára a régióban értékesíthesse. Szabadkai Andrea szerint rábólintottak az illetékesek a javaslatukra, de úgy, hogy a tejet pl. az óvodákban forralni kell. A baj az, hogy az óvodák többségében felszámolták a főzőkonyhát. „A vidéki gazdálkodók és kistermelők részére ki kell szélesíteni a feldolgozást ösztönző adókedvezmények körét.”-mondta az előadó. Szabadkai szerint javaslataiknak igen sok pozitívuma lehet. Az első: a feldolgozott termék, kiegészítő szolgáltatás új piacokat nyit, a gazda így több lábon áll, s az értékesítési csatornák megtöbbszöröződnek. Nem elhanyagolható az sem, hogy a kiskereskedelmi részvétellel fehéredik a gazdaság és a tisztes munka haszna társadalmi és egészségügyi haszonnal is jár. A Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület programvezetője szerint kiemelkedő fontossággal bírna, hogy a bevételek nagyobb hányadának helyben hagyásával a pályázati függés kiiktatható, s ezáltal csökkenhet az állami korrupció mértéke.

                Dr. Gál Ferenc mérnök a szabadenergia témájában tartott előadást „Nullponti energia, mint a megújuló energia család legbizarabb tagja” címmel. Elmondta, hogy ha egy térből mindent eltávolítunk, még akkor is marad benne egy „misztikus” energia, amit a tudósok nullpontinak neveztek el. Az előadó a következő témákat járta körbe: - mi is a nullponti energia? – mi szól a léte mellett? – kikapcsolható-e a térből? – kik művelik és milyen eredménnyel? – mi várható a jövőben? Szerinte az energia megmaradás törvénye tapasztalati törvény. Egy olyan fizikai törvény, ami több tapasztalaton alapszik, s bátornak kell lenni annak, aki azt mondja, hogy ennek a törvénynek az állítása nem mindig igaz. Példákat is hozott fel az energia megmaradási törvény sérülésére mind a szerves, mind a szervetlen világból. Az utóbbinál említette a hurrikánokat, a gömbvillámokat, a tornádókat és a naprendszer örvényeit. S kijelentette: a fizika tudománya igen sok jelenségre nem tud választ adni. Tehát ha a szabadenergiát felhasználhatjuk, akkor nincs szükség a meglevő energiaforrásokra, ám még ez a jövő zenéje. Kutatni kell még a szabadenergiát. Az előadó elmondta, hogy szélhámosokon, álmodozókon kívül többen vannak, akik a kérdést tudományos igénnyel kezelik. Szerinte a fizikában is szükséges a megújulás, s az új szemléletek befogadása.

                Dr. Hetesi Zsolt elméleti fizikus, a Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoportjának vezető kutatója az energiaválságról tartott előadást „Ébresztő! A fele elfogyott” címmel. Elmondta: a társadalom rengeteg energiát használ fel, hogy a nagy rendszereket működtetni tudja. A kőolaj felét feléltük és más forrásokból sem állunk jól. Az Egyesült Államok kitermelése a ’70-es évek elején tetőzött, amint azt előre jelezte az 1950-es években M. K. Hubbert. Hubbert olajgeológus volt, s miután nyugdíjba ment, s szabadabban beszélhetett, azt mondta, hogy az USA olajtermelése nem fog a végtelenségig tartani, ’70-ben megáll, s utána elkezd csökkenni. „Bevált a jóslat: 1971-ben az USA olajtermelése tetőzött, majd elkezdett csökkenni, dacára annak, hogy a Mexikói-öbölben és Alaszka területén jelentős olajkincseket fedeztek fel. Később ezek egyike sem volt elegendő ahhoz, hogy megállítsa az olajkitermelés esését, amely így a grafikonon egy haranggörbére hasonlít. Ez fog történni a Közel-Keleten is. Mondhatjuk, rengeteg olaj van a föld mélyén, s ez igaz is. De nem mindegy, hogy milyen áron és milyen gyorsan bányásszuk ki az olajat. A könnyűolajnak bányásztuk ki csak a felét, de a nehézolajkészletek, az olajhomokok még hátra vannak. De ezeket jóval nehezebb kibányászni. Egy tévhitet szeretnék eloszlatni: az olajból nem az utolsó cseppig fognak bányászni, hanem addig, amíg az megtérül. Amíg több energiát termel az olaj, míg az a pénz, amit a kitermelésbe befektettek, addig éri meg csak ezzel foglalkozni.”-mondta az előadó. A kutató rámutatott, hogy mind India, mind Kína energiafogyasztásban és szén-dioxid kibocsátásban megközelíti az USA-t. Sőt Kína az utolsó két évben le is körözte szén-dioxid kibocsátásban az Egyesült Államokat. Tehát a harmadik világ nagyhatalmai felzárkóznak. Szinte mindenki amerikai életszínvonalon akar élni, de ahhoz hatszor ekkora Földre lenne szükség. 1985-től napjainkig pontosan annyi olajat termeltünk ki, mint előtte összesen. Hetesi figyelmeztet: azok a birodalmak, amik képtelenek voltak azt az ökológiai katasztrófát kezelni, amit okoztak, már csak a történelemkönyvekben léteznek. „Nagy problémát jelent, hogy 2010-12-től elkezd csökkenni az olajhozam és nem vagyunk rá felkészülve. Tehát helyettesítőket kell keresni. Ilyenkor a megújuló energiákban szoktunk gondolkodni. De a gáznál, az uránnál, a kőszénnel kapcsolatban is majdnem ugyanolyan rosszul állunk, mint az olaj esetében. Nincs sok idő a cselekvésre. Meddig építettük ki Magyarországon a gázellátást? 30 évig. S lesz még 30 évünk, hogy mást találjunk ki helyette? Valószínűleg nem.” A megújuló és zöld erőforrások esete sem bíztató. Ezek a termelés 1-2%-át teszik ki, ami egyszerűen túl kevés bármihez. Az előadó szerint nekünk a jövőnk érdekében nem részmegoldásokban, hanem perem-megoldásokban kell gondolkodni. Mi lehet ez? Egyszerre kell gondolkodni a lokalitásban, a takarékosságban és a megújuló energiákban.

Dr. Bogár László közgazdász professzor előadásában három tételt vizsgált meg. 1. Korunk, mint a megvalósult abszurditások világa. 2. A globalizáció, mint evolúciós zsákutca az emberiség számára. 3. A rendszerváltás, mint a globalitás projektje egy Magyarország nevű lokalitás felszámolására. Szerinte a világ már kint áll a szakadék felett. Így lételméleti értelemben valóban nincs, csupán fennáll. Mint egy hologramot vetítik elénk a pusztító világerők. Nem tudjuk mik, kik ők, mert „a pusztító világerő azt a diskurzust is betiltotta, amivel megnevezhető volna”. Az előadó József Attila szavait idézte: „ős patkány terjeszt kórt miköztünk, a meg nem gondolt gondolat, belezabál, amit kifőztünk, s emberből emberbe szalad”. Ez az ember legnagyobb lételméleti tragédiája, a meg nem gondolt gondolat. Az a valami, ami önmagát globalizációnak és kapitalizmusnak nevezi, valójában egy rendkívül súlyos „meg nem gondolt gondolat”. A professzor úr rámutatott, hogy a reneszánsz kor után olyan szabadságot fedezett fel az emberiség, ami minden fontos szabályzó béklyót sutba vágott. Ez pedig a pusztító szabadság. Így idővel a világ urai globalo-latrinává tették a világot. Mindezt egy nagyon egyszerű logika mozgatja, amit Milton Friedman gazdaságfilozófus úgy fogalmazott meg, hogy „the business of the business is the business". Ennek az a lényege, hogy ha neked valami rövid távú gazdasági szinten profitot hoz, akkor ne tétovázz, tovább folytasd és bővítsd ezt a tevékenységet, még akkor is, ha tudod, hogy százszor akkora kárt okozol ezzel másoknak. „Azt mondják ma a világ vezetői: mentsük meg a Földet! De azt senki sem kérdezi meg, hogy kitől kéne? Mert a felelet az lenne, hogy tőlük. A Föld nagyon jól megvolt és attól tartok, nagyon jól meglesz nélkülünk. Valójában az egész emberi létezés lelki, erkölcsi és szellemi talapzata van szétroncsolva- ezzel kell szembesülnünk. Ez a gazdasági válság főleg szellemi természetű, mert az ember önmagával hasonlott meg. Az ember hagyja és hagyta, hogy olyan erők kezébe kerüljön az emberi létezés irányítása, melyek nem csak, hogy nem működtetik azokat az intézményeket, melyek ellenőrizhetnék, hogy csak olyan dolgokat valósítsunk meg, amik hosszú távon is folytathatók, hanem ellenkezőleg- ezen intézmények megsemmisítésére törekednek. Az előadásom elején említett harmadik tételcímben szereplő projekt nagyon hatékonyan zajlik mind a mai napig. Három létrétegnek: a lelki-szellemi-erkölcsi talapzatnak, a fizikai testnek –népesedésnek, egészségnek- és az anyagi viszonyoknak kellene egymásnak harmóniában lenni annak érdekében, hogy az adott emberi közösség valóban emberhez méltó életet éljen…Ahhoz, hogy sikerrel visszahozzuk hazánkat a lejtőről, olyan átfogó nemzetstratégián alapuló együttes cselekvésre van szükség, amely két előzetes feltételre épül. Az egyik az elbeszélhetőség, a másik a megbeszélhetőség. Kíméletlen nyíltsággal kell tehát elbeszélnünk azt, ami van, és megbeszélnünk azt, ami lesz.”- hallhattuk dr. Bogár Lászlótól.

Csurka István, a MIÉP elnöke, az MMK elnökségi tagja zárszavában elmondta, hogy világproblémák, nemzeti sorskérdések, az egész emberiséget érintő gondolatok mind helyett kaptak ezen a rendezvényen. „Mi azért rendezzük ezeket a konferenciákat, hogy közösen indulva a MMK-val, programunkat a választásra ki tudjuk dolgozni, és semmi felesleges, csupán politikai lózungot tartalmazó programpontot nem vetünk papírra, csak a magyar megmaradás lesz a szemünk előtt. Szembesülnünk kellett azzal, hogy az energia fogytán van, s az egész emberiség léte veszélyben van. Ha nem találunk gyors, az egész világra szóló gyors megoldást, akkor vagy nem fogunk élni, vagy egy egészen másfajta életet kell élnünk. Mi a magyar megmaradást akarjuk szolgálni, erre a trianoni csonka országra kell lebontani az előbb hallott gondolatokat… Ha nem vigyázunk, akkor a magyar sors sokkal gyorsabban véget érhet, mire az energia elfogy. Nagyobb veszélyben vagyunk, mint bárki más, mert egy olyan politikai rendszerben élünk, amely pusztítóbb és gyorsabb tönkremenést hozhat ránk, mint azt elképzeljük. Ne engedjük meg – mert az tragédiához vezet- , hogy a magyarság előbb pusztuljon ki, mint szükségszerű. Nekünk, magyaroknak ebben a kis országban kell rendet teremteni. Ha mi gondolkodó magyarok nem teszünk semmit, hogy megmaradjon a nemzet, az szégyen és gyalázat; isteni büntetést érdemel. Tudomásul kell venni azt is: a magyar megmaradásnak nincs alternatívája.”- fejezte be beszédét Csurka István.

A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Pörneki Anikó énekművész, aki egy erdélyi népdalt, az „A Csitári hegyek alatt” Kodály-feldolgozást és a népszerű „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország”-ot énekelte el. A művésznőt zongorán kísérte Medveczky Ádám, karmester, a Magyar Állami Operaház örökös tagja, aki – amint megtudtuk – a következő konferencia egyik előadója is lesz. Az MMK – a terv szerint – január 30-án délelőtt tartja konferenciáját a kultúra és az oktatás témájában.

 

Sz.

 

 

< Előző		Következő >