A tartalomból:

A pozsonyi csata

Jövőre ünnepelhetjük a dicsőséges pozsonyi csata 1110. évfordulóját, melyben a magyarok döntő győzelmet arattak Liutpold őrgróf seregei felett, aki Pannónia megszerzése érdekében tört a törzsszövetség területére. Az ütközetben aratott diadal nyomán a Dunántúlon is megszilárdult a magyar uralom; ezt követően aztán 130 évig nem lépett ellenséges katona hazánk földjére. Árpád és alvezérei 895 után megérkeztek a Magyar Adorján által leírt magyar őslakosok által sok ezer éve lakott Kárpát-medencébe, (Semino tanulmány, Science folyóirat 2000). Árpád és népe Anonymus gestája szerint is, békében voltak az itt élő hasonló nyelvet beszélőkkel. Liutpold őrgróf 907­es hadjáratának célja ennek megfelelően, innen a magyarok kiűzése volt, amihez komoly segítséget kapott Hatto mainzi érsektől – a pápától és a német egyháztól is. Becslések szerint Ennsburgban 907 júniusában mintegy 100 000 katona gyűlt össze, akik Liutpolddal és Theotmár salzburgi érsekkel az élen hamarosan megindultak, hogy – a krónika szavai szerint – kiirtsák a magyarokat.

Csurka István: Szent István-i eszmék 1999-ben

István állama, államszervező munkájának alapgondolata és megvalósítása ma is érvényes európai gondolat, amelynél jobbat Közép­Európának erre a részére máig sem alkottak, s a ma élő magyarságnak az lehet az egyik legfontosabb és leghatékonyabb eszköze megmaradásáért vívott harcában, ha érvényt szerez a nagy király korszerűsített gondolatának. A Kárpát­medencében még mindig mi, magyarok vagyunk a legnagyobb lélekszámú nép. Történelmi kezdeményezéseinkkel, forradalmainkkal tanúbizonyságát adtuk egyetemes célokért való küzdeni tudásunknak. Akármilyen dicső volt a múlt, akármennyi szerencsétlenség, tragédia és vereség ért is bennünket, magyarokat, nem kezdhetjük mással, csak önvizsgálattal, hibáink, vétkeink, bűneink számbavételével, sorainkban az árulók és a hűségesek szétválasztásával. Bűneink, igen, vannak másokkal szemben is, de nem többek és nem nagyobbak, mint másoknak velünk szemben. Senkinek sem tartozunk, senkitől sem kell bocsánatot kérnünk, hanem tisztáznunk kell közös dolgainkat.

Arad

Írta: Vészi József

Mikor gimnazistakorba cseperedtem, a minorita atyák kezén volt a csak később államivá tett aradi főgimnázium. Tágas udvarú földszintes ház volt a minoriták „latin iskolája”, amolyan zsindelyes tornyú, régi magyar kúria, patriálkális egyszerűséget s melegséget lehellő. Ugyanilyen egyszerűség és melegség áradt ki a szerzetestanárok lelkéből is. Jóságos okossággal vezettek be minket a tudás országába. Mikor aztán átmentünk az állam számára és számlájára pazar pompával épített Maros­parti palotába, ahol fiatal, nagyratörő, megengedem, többet tudó, de a gyermeklélek halk rezgései iránt fogékonytalan világi professzorok uralma alá jutottunk bizony sokszor epedő nosztalgiával gondoltunk vissza a minorita iskolára, mely nem zord parancsszóval, hanem szelíd kézzel formálta serdülő lelkeinket. S még meglett férfikorunkban is, hogy érettségink huszonöt éves fordulóján újra egybesereglettünk, feléje se néztünk a Maros­menti palotának, hanem a minoritáknál ültük meg a jubileumot, ahol a Te Deum után a refektóriumban kedves vendéglátással nyújtott lakoma során volt tanárainkkal versenyt emlékeztünk „régiekről”.

Hajdú Demeter Dénes : Eltitkolt káderlapok

A hazai marxista szellemiségű, internacionalista – kozmopolita, de mindenképpen idegen érdekeket érvényesítő pártok – időnként különválva, máskor közös szervezeti keretben működve – nem múlt nélkül fejtik ki káros, nemzeti hagyományokat pusztító hatásukat. Korábbi elhíresült pártvezéreik (Kun Béla, Kunfi Zsigmond, Jászi Oszkár, Rákosi Mátyás, Kádár János, Aczél György és társaik) nemzettipró lábnyomai kegyetlenül belevésődtek történelmi múltunkba. Első maradandó és máig meg nem bocsátható cselekedetük: a trianoni tragédia előkészítése, megvalósításának hatékony elősegítése. Külföldi, internacionalista megbízásból. Bármennyire is tagadják, titkolják, félremagyarázzák – mikor melyiket ítélik célravezetőbbnek –, az 1918­ban, az ellenséggel még hadban álló országban kirobbantott Károlyi­féle liberális forradalom, majd a Kun Béla és társai által véghezvitt bolsevista országdúlás nélkül – nem következett volna be, nem lehetett volna végrehajtani a trianoni diktátumot, a történelmi Magyarország ilyen mértékű szétdarabolását, a magyar etnikum egyharmadának idegen kézre adását. Nélkülük megmaradhatott volna a kárpát­medencei magyarság egysége azonos országon belül. Erre nemzeti összefogás esetében minden esélyünk meg volt. Hasonló lehetőség előtt állottunk, miként Törökország; a soknemzetiségű birodalom széthullása ellenére hősiesen megvédte etnikai egységét. (Azóta a tizenhárommilliós török állam hatvanötmilliós nemzetté fejlődött.)

Vass Krisztián: Szabó Lőrinc várában

„Itt ülök a könyvtárszobámban bezárva és bezárkózva, úgyszólván csak a falakat látom, tehát most is bunkerben élek” – írta naplójába 1945 áprilisában, röviddel a magyar főváros szovjet ostroma után Szabó Lőrinc. Nyomasztó gondolatok egy világégés szellemi üszkein. Csak falakat látott szeretett várában, ahová bevette magát. Az üresség érzése akkor tört rá, amikor elfoglalták a bástyát, szeretett könyvtárszobáját. A megszálló katonák pusztításának nyoma ma is ott éktelenkedik a puskatussal beszakított szekrényajtón.

Stanczik­Starecz Ervin: Éppen...

Éppen húsz esztendeje jelent meg Turai Kamil Magyar metafizikája. Érthetetlen a magyar szellemi süketség mértéke, hisz rólunk van szó! A magyarság nyelvfilozófiai újjáélesztéséről… Száz fejezet egy forrásból tör föl, a magyar nyelv réges­régi valóságából. A nyelvfilozófia új fejezete ez a mű. Magunkat láthatjuk magunk fényében, ha magunkká tesszük a gondolati alapvetést: a magyar nyelvi gondolkodásmód sosem záródik önmagába, hanem visszautal az előzetes valóságra, s ez nem minden nyelv sajátossága. A lényeget lehetetlen közölni, mivel az istenek elfutnak a megismerés elől. Újból maggá kell válnunk, hogy termést hozzunk...E gondolatok mentén ajánlom e szellemi oszlop körbejárását.

Domokos Kázmér: Új világrend és világkormány

Az emberiség történetében nem mai törekvés, hogy a föld lakóinak irányítását egyetlen kormány/hatalom vegye kezébe. Jelen időben ez világkormányt jelent. Ha erről valaki nyilvánosan tesz említést, azonnal megkapja a következő minősítést: ez összeesküvés­elmélet. Akár ez is lehetne, és talán volt olyan időszaka történelmünknek, amikor még tényleg csak elmélet volt, összeesküvés­elmélet. Egy név, amely kevésbé ismert: Richar Coudenhove­Kalergi. Ő azzal írta be nevét a emberiség történetébe, hogy 1922­ben, nem kis munkával és előkészítéssel, Bécsben megalakította a Páneurópai Mozgalmat, és az volt a legfőbb kérdése, és egyben terve a benne résztvevőknek, hogy miként lehetne a nemzetállamokat egyetlen közösségbe terelni. Ez a törekvés természetesen, a haszonnövelést is hivatott szolgálni.

Dr. Diószegi György Antal: Szkítia

A magyar műveltségi kör kizárólagos ősképe Szkítia: ez a magyarság mindig megvallott, a Kr. utáni II. évezredben is mindvégig képviselt, és a mostani évezredünkben is folyamatosan kifejezett eredettudatunk rendkívül jelentős öröksége. A magyar őskép az a lovasíjász műveltségű és nagyállattartó pásztorvilág, ahol az erkölcsi rend teljessége adta szabadságeszmény világteremtő erőt jelentett, és melynek szakrális tartalma a beszélt nyelv, a táncnyelv, a zenei nyelv és a magyar népművészeti örökség világában, napjainkban is életet adó erőt testesít meg. Ezen alapvetések jegyében indokolt Szkítia ősvilágának évezredeken át tartó hatását a műveltségi összefüggések jegyében rögzíteni.

Dr. Sebestény Sándor: Kárpátalja visszatérése II.

Az 1. lovasdandár, mely Béldy Alajos (született Bruckner Alajos; Budapest, 1889. július 8. ­Budapest, 1946. december 22.) ezredes (később altábornagy) parancsnoksága alatt állt, 1939 novemberének elején szintén komoly feladatot kapott. A parancsnok ismert sportember volt, az 1906­os athéni olimpián, a 400 méteres gyorsúszásban 4. helyezést ért el. Most a parancs számára úgy hangzott, hogy Nagypárkány és Perbenyik felől kiindulva az Ungvár­Szerednyei vonal mentán törjön előre katonáival. Az első napi fárasztó menetelés után Ágcsernyő­ Királyhelmec­Lelesz térségében körzetében letáboroztak és megpihentek a honvédek. Az I. lovasdandár 1939 februárjában Munkácsra települt, s 1939. március 13­án rövid tűzharc után elfoglalták a várost környező magaslatokat, majd bevonultak Szolyvára. Onnan előrenyomulva 2 nap alatt elérték a Vereckei hágót. A tőketerebesi járásban lévő Perbenyik (szlovákul: Pribeník) falu elöljárósága 1942 nyarán, a volóci járásbeli Alsóverecke (ukránul Nizsnyi Vorota) pedig 1943. március 15­én, a bevonulás évfordulóján díszpolgárává avatta Béldyt tábornokot. 1940­ben Észak­Erdély visszacsatolásakor alakulatával elsőként vonult be a Székelyföldre.

 

Pósa Zoltán: Az elmulasztott találkozás IV

Ajtóban áll, nyikordul, pedig nem is mozgatja, magától nem is mozdul. Áll az ajtóban, a nyílásban keze feje külső combfelületére tapad... Kinyitná – nyitva van. Keze nem mozdul. Rámered a combfelületre, az ajtónyílásban áll, akadályoz...pedig nem mozdul... így nem is mozgatja a lecsukhatatlan ajtót. Homloka rémületes, tojás és narancssárga fényben izzik... izzad, habosan csorog le pofájáról kétfelől a buborékos, tajtékos, fél sáros lé... még gyerek. Uram, ne hagy el... Emeletes, baldachinos függönyös ágy... karos süppedők, az ablakon barátságos gázlámpás pislog. Az alsó szintről, a nappali és a dolgozószobák felé vezető lépcsőről otthonos zaj közelít. Kinyílik az ajtó. Kövér, mosolygós, pocakos bácsi. Fején köcsögkalap.

Keresse a Havi Magyar Fórumot az újságosoknál, a Bp. IX. kerület, Ráday utca 32. szám alatti kiadóhivatalban, vagy fizessen rá elő!

 

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

< Előző		Következő >