Magyar Igazság és élet pártja

Ma 2024. július 15, hétfő, Henrik és Roland napja van. Holnap Valter napja lesz.

Csurka István: A többpártrendszer párttalanítása

E-mail Nyomtatás


A címben jelzett kérdésről már elgondolkodtam ezeken a hasábokon. Akkor az SZDSZ egyetlen vállvonással elintézett szétesése és egykori zsidó alapítóinak kurta-furcsa kiszállása hívta fel a figyelmemet arra, hogy itt megint valami talmud-turpisságnak kell lennie. Most az ellenkező oldalról kaptam ilyen irányú figyelmeztetést. A Vasárnapi Újság egyik utolsó számában elhangzott a Nemzeti Szövetség két vezetőjének bejelentése, hogy többszázezres tagságukkal, lendületes kurultájösszejöveteleikkel apjában változtatják meg magyar valóságot, de nem alakulnak párttá. Elegük van a pártokból. Amit elmondtak, abból nemzeti elkötelezettségük kiviláglik, céljaik nagyjából megegyeznek a MIÉP másfél évtizede kitűzött földvédő, kistulajdonost, kis gazdaságot, a munkát és a magyar öntudatot fejlesztő céljaival, de ők mindezt most nem pártként elindulva, a választáson akarják elérni. 
 

 

Még pártok támogatását sem említették. Az alapvető változások elérését másként gondolják. Mozgalomként, talán. Nyomásgyakorlással? Szavaikból a céljaik megvalósítását tekintve homály, a pártok elutasítása tekintetében egyértelműség és határozottság homálylott, illetve sugárzott. Az öntudatos változtatni akarás, az erősmarkú radikalizmus mindenesetre dicséretes volt a fellépésükben. Ez szép, csak egy kicsit beárnyékolja az SZDSZ szétesése és az MSZP mélyrepülése. A kettő együtt, egy SZDSZ nélküli Országgyűlés és egy jelentéktelen erejű MSZP éppen a fennálló alkotmányos keretek és éppen a többpártrendszer körülményei között ígér kellemes rendszerváltást. Mindaz, amit a kurultájosok követelnek, vagy már régen benne van egy-két párt programjában, vagy belevihető annak a tömegnek az akaratával, amely a kurultájban benne van. A változásokat a kurultáj is gyors, jó, a népi akaratot képviselő, szabatosan megfogalmazott törvényekkel akarja elérni. Nem pedig forradalommal. Éppenséggel csak pártot kell alapítani a többszázezres lelkes tagságra, vagy ugyanezen erővel támogatni kell azt a pártot, vagy azokat a pártokat, amelyeknek mindez benne van a programjában. A magyar hagyomány, amelyet a kurultáj tisztel, pontosan ezt az utat írja elő. Ha viszont a Nemzeti Szövetség nem alakul párttá és nem is támogat senkit, akkor követelései mezei követelések maradnak. Folyhat ugyan tovább a reményteljes lovastúra, a boldog bográcsolás és a magyar kultúra ápolása, régi dicsőségünk visszaálmodása, de a föld, amelyen történik, esetleg idegenek birtoka lesz, mert esetleg nincs elegendő országgyűlési többség a földvédő törvények meghozatalához. Jöhet olyan befektető, akinek megtetszik Bösztörpuszta. Százezrek jóindulata, magyarságukhoz való szép ragaszkodása pusztába kiáltott szó marad, nem válik országgyűlési döntéssé, törvénnyé. A követelések megfogalmazása hiábavaló lesz. A dologban az a szemet szúró, hogy mintha az SZDSZ is efelé haladna. Nekik sem kell már párt, még a sajátjuk sem. Mert valami mást terveznek. Mivel saját tömegeik már egyáltalán nincsenek, lehet, hogy a Nemzeti Szövetség százezreit akarják kivonni a jövendő nagy pártjainak kötelékéből. Legyen ennyivel soványabb a magyar győzelem. Ne érje el a Fidesz a kétharmadot senkivel együtt sem. Arra nem számíthat sem Bajnai Gordon, sem Szekeres Imre, hogy Bösztörpuszta rájuk szavaz, de ha elégedetlenkedve, pártoktól undorodva otthon marad, nekik az is jó. Ezt a célt most a pártok elleni, illetve az összes párt elleni hangulatkeltéssel is el lehet érni. Nem mindenki tudja, mert nem is tudhatja, hogy valamely híresztelés, valamely, a közvéleményben meggyökereztetett vélekedés eredetét tekintve honnan származik. Ezt a hirtelen támadt, összes párt elleni elégedetlenséget kifőzhették a Moszad konyháján is. Mindenesetre nagyon jellemző, hogy a liberális, baloldali sajtó milyen készségesen ad helyt ezeknek a vélekedéseknek, és a titkosszolgálatok által fenntartott, úgynevezett szélsőjobboldali internetes újságok mennyire együtt pendülnek ezzel a gondolattal, a pártszidalmazással. Nekik párt most nem kell, nekik pártundoruk van, mert magukat már nem ajánlhatják. Ők most másképpen akarnak a hatalomba férkőzni. Fel nem adták, az bizonyos. Ha párt-nagymacskaként most nem megy, lemennek gilisztába, vakondba, sündisznóba, illegalitásba, és mérges húsevő növényből kis ibolyává lesznek. A bolsevizmus erejét ezekre az átváltozásokra a talmudizmus hatványozza, a talmudizmusét a bolsevizmus. Személyi áldozatokat hoznak még, az bizonyos. Némelyeknek a vérét veszik, mint Ábrahám a saját fiáét, de a hatalmat, a megszállást, az uralmat legfeljebb csak ideiglenesen adják fel.

Ez a hirtelen támadt pártundor nagyon gyanús. Ez lehet az új módszer. A pártok kétségtelen hibáira és korszerűtlenségeire való rámutatás most hatásos. Mert minden pártban van ma már valami alapvető szervi hiba és korszerűtlenség. Azonban ezeket a hibákat is az az elit okozta, az a bolsevista akarnokság, amely most kétségtelenül összeomlófélben van, teremtményével, a piac mindenhatóságával egyetemben. A rendszer iránti elégedetlenséget, amelyet az ő privatizációs és rabló politikájuk hívott elő, könnyedén rá lehet tolni a pártokra. Verje szét a pártellenes indulat a győzelem előtt álló pártokat. Mert már csak azokat tudja szétverni. Az SZDSZ mögött álló nemzetközi titkosszolgálati gondolkozás és központ mindig ilyesmikkel dolgozik: bedob valamit, amiben van valami. A népek erre a csalira harapnak rá. De azt nem tudják, hogy az új rendszert itt most csak a fennálló, húsz éve működő, rosszul működő keretek között lehet megteremteni. Mármint forradalom nélkül. De most forradalom egyszerűen képtelenség. Alig várják, hogy leverhessék. A többpártrendszer helyébe valamilyen másféle, civil szervezetekből álló, vagy szakmai érdekképviseletekből összerakódó, akármilyen új rendszert most csak egy többpártrendszerben alkotmányosan megválasztott Országgyűlés, akár alkotmányozó nemzetgyűlés teremthet meg. Vissza lehet állítani a Szent Korona-tant, de csak kétharmados többséggel, mert a magyar történeti alkotmány, a magyar rend ezt kívánja meg. A történeti hagyomány, amit a kurultájosok annyira tisztelnek, és jól is teszik. Ezek a szavak nem a kurultáj és a Nemzeti Szövetség ellen íródtak. Ezek a veszélyre figyelmeztetnek. Mert a veszélyre mindig idejében kell figyelmeztetni. Most a pártundor még nem általános, de már jelen van, mint a sertésinfluenza. Az SZDSZ pártok alatti-feletti, aknamunkás visszajutása a hatalomba még csak terv, de részei már folyamatba tétettek. A Nemzeti Szövetség most akkor cselekszik helyesen, ha világosan beszél, és vagy párttá alakul és elfoglalja helyét a nemzeti oldalon vagy pedig megjelöli, hogy mely pártot és pártokat támogat szavazatával és választási munkájával. Ugyanaz az erő, amely szavával pártundort kelt, a kezében vadászpuskát tart és véres társadalmi válságot szít. A faluszéli roma házacskákban elkövetett gyilkosságok kétségkívül bérgyilkosságok. Sem vagyonszerzési, sem bosszúállási, leszámolási indítékuk nincs, etnikai pedig semmiképpen. A házakat a megközelíthetőség szempontja szerint választják ki, behatolnak, ölnek és eltűnnek. S aztán elkezdődik egy másik történet. A sajtó, a Roma Polgárjog azonnal ott terem, a rendőrség nyomravezetői díjat tűz ki, és ezután már csak a hírekben és a roma lelkekben, indulatokban és a tehetetlenül álló magyar polgárságban történik a dolog. A magyar életre rá van dobva egy gonosz titok, egy szinte felsőbbrendű erőszak, amellyel az állam nem képes megküzdeni. Egy sorozatgyilkos rém jár a magyar vidéken. A rémmel senki nem találkozott, csak az áldozataival. Az elkövetések módja, a felderítetlensége, a rendőrség tehetetlensége profikra és nagyon erős szervezetre, egyenesen titkosszolgálatokra utal. Van a dologban bizonyos időzítés is. Érdekes módon mindig akkor történnek a merényletek, amikor Draskovics Tibor már majdnem bukófélben van, és igazolnia kell a miniszteri rátermettségét. De aztán ezt is háromféleképp lehet magyarázni. Egy: a gyilkosságokat ő szervezi, hogy nélkülözhetetlenségét igazolja és előző baklövéséről elterelje a figyelmet. Ez nagyon kockázatos játszma, de nem zárható ki. Kettő: éppen ellene szervezik, hogy megbuktassák. Ez ellen az vethető fel, hogy ér ő ennyit? Három: a magyar társadalmat megalázott, zavarodott állapotban kell tartani, valamivel állandóan fenyegetettségben kell tartani. Ez a legvalószínűbb, de ez is több szálra bomlik. A magyar zűrzavar és nyomottság lehet külső érdek, teszem azt román, szerb és szlovák érdek és állhatnak ezeknek a titkosszolgálatai a zavarkeltés mögött, de lehet ugyanaz az érdek is, amely a pártundort terjeszti, vagyis zsidó érdek. Ilyenformán elkövetheti a magyar titkosszolgálat is, és ebből fakad a rendőrség kínlódása. A cél valószínűleg nem a romák fellázítása, noha ez sem zárható ki. Ha már eléggé be van mutatva a szerencsétlen cigányok dühe, fehér ember iránti gyűlölete, ugyanez a szerv rendezhet roma bosszút jelképező magyargyilkosságokat is. És akkor a sajtójuk azt fogja énekelni, hogy lám-lám, magyarok, kár volt rasszistának lenni és kiprovokálni a cigány bosszút. Az eredmény a lényeges: borzalmas nyomottság, félelem, zűrzavar és tehetetlenségérzet. Szegény, ártatlan cigányokat ölnek, de a célpont a magyar jövő. Csak rend ne legyen soha.

 

(Megjelent a Magyar Fórum XXI. évfolyamának 31.számában.)

 

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség