Zavaros állapotban leledzik most a társadalom. Sokan várják a választásokat, s mindent eldöntő, mindent megoldó változásokat remélnek tőle, megint mások gondolnak, gondolgatnak a választásokra, szavazni is akarnak, de a sanyarú helyzet miatt nem bíznak a gyökeres változásokban. A választást várókat még úgy-ahogy rá lehet venni némi cselekvésre, a másik részt már jóformán semmire. A reménykedők tábora mellett az önfeladók tábora is növekszik. Ezek már a saját, közvetlen életkörülményeik javításáért sem mozdulnak meg. A pártok már a jelöltjeiket állítgatják, a reménybeli győztes Orbán Viktor azonnali új költségvetésről beszél, a bukásra álló liberális oldal fő támasza azonban a zavar és a lemondás. Nekik minden reményük a megszállásban van. A csonka ország további csonkítását is elfogadnák, ha kapnának egy városállamot – végkielégítésül. (Eredetileg Budapest lett volna ez a városállam, de Demszky tehetségtelenül elmuzsikálta, és most hiába özönlik ide a sok zsidó, elbizonytalanodott a Judapestterv.) Természetesen a zavarkeltésen is dolgoznak lankadatlanul.
Ők sem tudnak semmi bizonyosat, csak azt, hogy zavart kell kelteni, mert átállni csak abban lehet. Ezt történelmük egész menete, gettóik szokásrendje bizonyítja. Ők ezt tudják. Az átállás Árpád-sávos zászlait keresgetik a sufnijukban. Nemcsak jelölteket állítanak, hanem Jobbikba átlépőket is. Balóné már bent van, meglehetősen széles farvizén sokan betódulhatnak. A helyfoglalás a pálinkaútvonalon is így történt: a már gyökeret vert kocsmáros, pálinkafőző udvarában batyusok, koldusok táboroztak és rajzottak ki önálló gombüzletre. Most megtudhatja, aki figyel, miért kellett 2002 után nem négy, hanem nyolc év liberális kormányzás. Négy év alatt nem tudták annyira lerohasztani az országot, hogy rászoruljon az IMF mentőövére és ezzel az IMF parancsuralmára, a megszállás közvetlen tényeinek elviselésére. Kellett még négy év és kellett a világválság, amely mögé el lehetett bujtatni a megszállást. Sok más országban is történik hasonló eladósítás és kizsákmányolás. A világválság nem a magyar megszállás érdekében történt, természetesen. De nem mellékes szempontja ez, mert Magyarország és Közép- Európa változatlanul fontos, a világfolyamatok meghatározója, annak ellenére, hogy kisebb népek lakják. Magyarország megszállása valószínűleg már a rendszerváltás előtt célba lett véve. Erről már sokat értekeztünk, legutóbb Mártélyon is. A magyarság tönkretétele jobban sikerült, mint kellett volna, közbejött azonban a liberális világrend összeomlása, amelynek következtében a magyarországi megszállás szálláscsinálói elbizonytalanodtak. Az elmúlt évek liberális hegemóniájában komfortérzetük alakult ki és most megszeppentek. A magyarság népi tömegei régebben féltek, mert verték és gyilkolták őket, ma már nem félnek, mert már ezen is túl vannak, ma már a volt hegemónok félnek. Híre kelt, hogy a sokállású, fő gyurcsányista híradós házaspár megválik a tévé kettőtől, a következő harcálláspontjuk azonban még nincs megnevezve. Talán egy kis megérdemelt pihenés vár rájuk, talán egy parkolócég szóvivőségét vállalják el a számukra kedvezőbb idők eljöttéig. Ha időben lelépnek, elkerülik a felelősségre vonást. A jegybankelnök egy nemzetközi bankárkonferencián mintha a kifizethetetlen magyar adósságállományról és az IMF nem kellően megértő politikájáról ejtett volna szót, és a valutahitelezés leállítására szólította fel a bankokat. Ehhez pofa kell és pofa van. Suchmann Tamás esetleg új pártot választ, esetleg alapít, mivel somogyi MSZP-s társai nem adtak neki méltó helyet a listán. Ez is mese, persze, ez is kiugrás. Sok ilyen bájos dezertálás történik, de téved, aki komolyan veszi e lépéseket. Ez a bolsevik, zsidó életvitel- és hatalomkonzerválás örök része, módszere. Nem tapad hozzá erkölcsi megfontolás, megrendülés, bűnbánat, legfeljebb egy kis félelem. Ők el tudják tenni magukat néhány esztendőre. Ha kell, emigrálnak, és a magyarországi vérengzés után átmennek a Krímbe tatárokat és ukránokat irtani, mint Kun Béla. A néhány hónapos vagy éves pihenés után pedig megtisztultan akarnak visszatérni, ha a megbízottaik addig fenntartják a zűrzavart és elterelik a magyarság figyelmét róluk. Az Országgyűlésben megkezdődött a költségvetés vitája. A pénzügyminiszter beterjesztette, majd felállt és elment. Nem várta meg a pártok vezérszónokainak beszédeit. A patkóban az első napi vitán egy miniszter sem ült talán. Ez példátlan dolog. A Fidesz részéről felszólaló kitűnő Kósa Lajos, debreceni polgármester nyíltan elmondta, hogy ez az IMF költségvetése, és elfogadhatatlan. De ezt így, szó szerint és a maga teljes súlyával a társadalom nem fogja elfogadni. Ez ugyanis ugyanazt jelenti, mint Sztójai Döme miniszterelnöksége jelentett az 1944-es német megszállás után. A súlyos szívbeteg volt berlini nagykövetet nyíltan a németek kiszolgálására nevezték ki a megszállt országban. Gyurcsány már ilyen előkészítő izraeli, New York-i ember volt, Bajnai pedig Sztójai Döme. A magyar Országgyűlés tárgyal egy költségvetést, amely a nemzetközi megszálló erők költségvetése, és nem szakad le a csillár.
Egyik-másik fideszes vagy KDNP-s képviselő mérhetetlenül eldurvult kampányt jósol. A Fidesz hivatalosan is kinyilvánítja ezt. Azt állítja, hogy az MSZP tele van pénzzel, hogy soha ennyi dohánya nem volt a bandának. Akkor történik ez, amikor a társadalom mérhetetlenül szegény és semmire nincs pénz. Ezt a pénzt összelopták és összeharácsolták, részben azok, akik most levonulnak a pályákról. Az újságok, a híradások tele vannak botrányokkal, végkielégítésekkel, mérhetetlen tolvajlásokkal, az elkövetők azonban egyelőre csak az előzetesig jutottak el és egyáltalán nem a főbűnösök. Hunwald és a kiskőrösi fickó egyáltalán nem főtolvaj, hanem csak kiszolgáló bandatag. A főbűnösök érintetlenek. Ők a politikai megmérettetésre és a választási büntetésre várnak, a politikai menedékre, holott már régen fel kellett volna akasztani őket. Bűneik háborús bűnök, amiért elődeik akasztottak, tulajdonképpen a bosszú jegyében, legtöbb esetben igazságtalanul. Olyan tettekért vonták őket felelősségre, amelyek meglépése idején nemhogy tiltó törvény, hanem éppenséggel Országgyűlés által hozott törvény volt életben. Most azonban semmilyen törvény nem írta elő, hogy az országot annyira ki kell fosztani és el kell adósítani, hogy az IMF parancsuralmára szoruljunk. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter látványosan kiüget a Házból. Pontosan tudják, miért nem lehet enni adni több százezer gyermeknek és miért nem szabad meggyógyítsunk másik százezer beteget. Hadd hulljon a férgese. A magyar a férges, szerintük. A mérhetetlen végkielégítés-panama gyalázatos bűn, a hazaárulás, a nemzeti függetlenség kiárusítása, az idegenek kiszolgálása és a haza földjének számukra való átjátszása azonban halálos bűn. És erről a lényeget illetően nem esik szó. A költségvetési vita, ellenkezés, a végkielégítés ügyének, a hatalmas jövedelmeknek az ügye eltörpül a hazaárulás bűne mögött, a hazaárulásról azonban szó sem esik. Az Országgyűlésben elhangzik, hogy az IMF parancsait teljesítjük, de a nép ezt nem hallja meg. Amikor majd elmegy választani, nem az IMF parancsuralma, idegen megszállása, földfoglalása és a zsidó megszállás ellen fog szavazni, hanem beéri azzal, hogy új, jobb kormányt választ és nem kötelezi azt sem rendszerváltásra. Egyesek most nyugodtan félreállnak, meghúzódnak, ez a végkielégítésük, mert a társadalom és az ellenzék is, a politikai osztály is eltűri ezt az álnokságot. A végtelen tűrés két forrásból táplálkozik. A mérhetetlen elszegényedésből, és az ebből következő eszköztelenségből, tehetetlenségből, beszorítottságból, az ellenzék és az értelmiség nem eszköztelen részének nyomorult gyávaságából, bizonyos mértékig cinkosságából. Ezt nem volna szabad eltűrniük azoknak, akik egyszer már eljutottak a kordonbontásig. Nem csak az Országgyűlésben, hanem kint az utcán is ki kellene mondani, hogy ez az IMF költségvetése és az IMF pedig a nemzetközi zsidóság legnagyobb karhatalmi intézménye. Lehet persze sopánkodni, hogy sok pénze van az MSZP-nek, de ellenállásnak kevés. Ha sok a pénze a vesztésre álló pártnak, akkor minden további nélkül felfogadhat idegen, profi kampánystábokat, akik már bebizonyították, hogy vesztett helyzetből is tudtak fordítani. Oroszországot néhány évvel ezelőtt úgy mentették meg a Zjuganov-féle kommunisták győzelmétől, hogy a Gyurcsány-Bajnai csapathoz hasonló mélységből – nyilván jól megszervezett csalással – felhozták a népszerűtlen Jelcint, akit aztán az Amerika és a globalizmus számára még elfogadhatóbb Putyinnal váltottak fel. Aki aztán, mellesleg, egyáltalán nem hálálta ezt meg nekik. Egy ilyen stáb már működött az országban. Hozta is az MSZP-SZDSZ győzelmet. A félelem tehát jogos, még akkor is, ha itt most a körülmények mások. Most a társadalmat teljes mértékben, minden erővel fel kell világosítani. Mi nem akarunk forradalmat, mint azt már számtalanszor elmondtuk, mert azt leverik és az öreg társadalom nem is alkalmas rá. Most a teljes felvilágosítás a forradalom. A népnek mindent meg kell tudnia, még a választások előtt. Nem a részigazságot, hanem a teljes igazságot. A megszállás tényével kell szembesülnie. Nem egy rossz kormányt kell jobbra cserélni, hanem rendszert kell váltani és egységes magyar kultúrát kell teremteni. Nem lehet az úgynevezett elitnek idegenszerű kultúrája és a népnek az ő gazdag asztalukról lehullottakból és a tradíciók töredékéből, a keresztény szokásokból még éppen hogy létező töredékes, vézna és a lényeges politikai ismereteket nem tartalmazó kultúrája, mert az maga a néphalál. Most csak úgy védekezhetünk az idegen kampánymenedzserek ellen, ha mindent elmondunk mindenkinek. A tényeket. Az igazságot. Fogadja csak el ez a mocskos banda ezt a költségvetést, ha meri, de tudja, hogy törvényes elszámoltatás következik, azt kapják érte, ami jár. Új, az igazságon alapuló, nem csak formális jogállamot teremtünk kétharmados többséggel és az off-shore cégek arany egérlyukából is kiszedjük őket. Nem új kormány kell, hanem magyar uralom.
(Megjelent a Magyar Fórum 2009. évi 40. számában)