A négyévenkénti országos választásnak még a legbékésebb időkben is van verbuváló hatása. Az időközi választásoknak és a mostani, már csupán a választási körzetek negyedében zajló második fordulóknak sokkal kisebb. Ez érthető. A magyar ember szereti, ha tétre megy a dolog. Ez a mostani választás nagy tétre megy, a legnagyobb tétre. Ha a nemzetnek – immár nem is a Fidesznek – sikerül elérnie a kétharmados országgyűlési többséget, akkor egy vitán felüli magyar-keresztény többség jön létre, amelyben a Fidesz-vezetés is kénytelen alkalmazkodni ennek a nemzeti, keresztény többségnek az akaratához. Ismereteim szerint Orbán Viktorban és a Fideszben megvan ez a hajlandóság, nem kell erre noszogatni őket. – De a kétharmados többség akkor is alapfeltétel. És ez most annak az ötvenhét választási kerületnek a választóin múlik, akiknek még szavazniuk kell, mert az első körben ott még nem győzött a jelölt, csak vezet. Sok helyen, hála Istennek, behozhatatlanul. De a passzivitás, a kényelmesség, az elbizakodottság még mindent elronthat. Változtatni kell a begyökeresedett szokásokon. Most elbizakodottságra hajlamos nemtörődömségünkön változtatnunk kell. Mindenki érezze mozgósítottnak magát. Fel kell tenni az „Í”-re a pontot. (Én vesszőt tettem, mert „bíkísi” vagyok.) Vegyük észre, hogy a félig már összeomlott bal-liberális tábor minden törvényes és törvénytelen eszközzel a távolmaradásra és a közönyre, az érvénytelenségre játszik. Erre kell csattanós választ adnia az ötvenhét körzet magyar keresztény szavazó polgárainak. Most van itt az idő…
Csurka István
