Mitologikus madarunkat ábrázoló szobrot avattak Lévárton június 18-án a községből kitelepítettek emlékére. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Csáky Pál, EP-képviselő, dr. Vitányi István magyarországi parlamenti képviselő és Menyhárt József, az MKP elnöke, aki a szoboravató ünnepség egyik szónoka volt. Az ünnepségre hazalátogatott a falu neves szülöttje, Miklós László korábbi környezetvédelmi miniszter is.

„Valahonnan jövünk, és ennek szimbóluma ez a madár, amelyet ezerkétszáz tollból ragasztottak össze. A legkisebb ötcentis, a leghosszabb ötven. Amikor a polgármester asszony fejében megszületett az ötlet, akkor nem kis madarat álmodott, hanem egy olyan jelképet, amely a mi magyarságunk és amelyben ott van a kereszténységünk is. Számomra nem csak az a tény, hogy itt áll egy szép szobor. Ez a kicsiny falu, ami lehet, hogy Gömörben és a Felvidéken picinek számít, ma mégis megmutatta, hogy nagyon is nagy község, mert bátor a szívében és hinni tud” – fejtette ki Menyhárt József ünnepi beszédében.

Az ünnepség szentmisével vette kezdetét, Galo Gábor atya celebrálásában. A mise során fellépett a harkácsi asszonykórus és a rimaszombati Csillagvirág zenekar. Az atya elmondta: „Ma vissza is tekintünk, fel is tekintünk. Istenünkhöz, aki az égből mindig figyelemmel kísérte a magyarság sorsát. Nem volt mindig harcmentes, nem volt keresztektől mentes, ahogy énekünk is megfogalmazta, földi bajban, gyötrelemben telt sokszor az élete a magyarnak. S mégis itt vagyunk, hogy hálát adjunk.”

A kitelepítés kálváriája vízkereszt napján kezdődött

A szentmisét követően került sor a szobor felavatására és megszentelésére. Halász Márta, Lévárt község polgármestere köszöntőjében beszélt arról is, hogy amikor álmaiban, gondolataiban azzal foglalkozott, hogy olyasmit kellene adni az utókor számára, ami nagyon fontos a kis falunak, mindig is fontos volt és az is marad – az identitás, a kultúra és a magyarság megmaradása –, akkor jött rá, hogy a turulmadár hiányzik Gömörnek ebből a csodás kis falujából.

„Turulmadár, amely tükrözi hovatartozásunkat, kultúránkat és identitásunkat. De a valóságra ébredés keserű volt. Rádöbbenni, hogy ez lehetetlen, hiszen parányi falucska vagyunk, nincs rá anyagi fedezet. Minél jobban tiltakoztam, annál jobban motivált a gondolat, a tenni akarás. Itt az idő. A hetven évvel ezelőtt történt kegyetlen sorsot elviselt lévártiak emlékére, akik száműzöttek lettek, mert meg mertek maradni magyarnak. Sorsuk legméltóbb tükre a turulmadár lehet, hazatérés a hazába” – fogalmazott Halász Márta.

1947. január 6-a és 28-a között a tornaljai vasútállomásról negyvenhat községből összesen 2 636 ártatlan embert hurcoltak el Csehországba. A transzportban ott voltak a sánfalvai, a felső- és alsófalui, a dereski, a felsőrási, a lőkösi és a lévárti lakosok is. Lévárton a kitelepítés kálváriája vízkereszt napján kezdődött, akkor a lakosok felét, tizenkilenc családot, hatvannégy embert vittek a katonai autók Tornaljára a vasútállomásra, ahol bevagonírozták őket. A történelem eme sötét korszakára emlékeztek Lévárton, ahol az ünnepség további részében a kitelepítéseket megélt és visszatért lakosok egy-egy szál fehér szegfűt és emléklapot vettek át.

Kis lélekszámú faluban is lehet jelképet emelni

„Mióta polgármester vagyok, avattunk már Lévárton székely kaput, templomot, kopjafát, vízvezetéket, tájházat, de nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy valamit még kell itt tennem. A turulmadárral azt szerettük volna megmutatni az egész világnak és a Felvidéknek, hogy a peremvidéken is meg lehet maradni magyarnak, és egy parányi faluban, amelynek lélekszáma nem több, mint kilencven ember, is lehet jelképet emelni. Tiszta szívvel örülök annak, hogy meghívásomat rengetegen elfogadták. Boldog vagyok, hogy álmaim valóra váltak, és köszönöm mindenkinek, aki segített elérni ezt a célt” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Halász Márta, aki huszonhét éve áll a község élén.

A rendezvény lelke, a vasból készült turulmadár szobor László Ottó hanvai iparművész alkotása. A színvonalas kultúrműsort Vadkerti Imre, Zsapka Attila és Sipos Dávid zárták koncertjükkel.

(Fotó és szöveg: Beke Beáta)

 

(felvidek.ma)