Az elmúlt évek egyik legszembeszökőbb jelensége az Magyarországon az ellenzék részéről, hogy abban az esetben, ha itthon alkalmatlanok a vitára, egyből külföldön igyekeznek panaszt tenni hazánkkal szemben. Mi ebben különösen az élen járunk.

Csepreghy Nándor miniszterhelyettes: kiemelt cél, hogy a nyugat-európai országokhoz képest meglévő versenyhátrányunkat csökkentsük. Ezt úgy tudjuk elérni, ha fejlődési tempónk gyorsabb, mint például az osztrákoké, hiszen, ha ugyanazon az intenzitási szinten dolgoznánk, a különbségek aránya ugyanakkora maradna.

Miért döntöttek úgy, hogy az uniós forrásokra már viszonylag ilyen hamar kiírják a pályázatokat?

Ez lényegében nem szól másról, mint arról, hogy időt nyerjünk a pályázóknak, időt nyerjünk az európai uniós források felhasználásával foglalkozó intézményrendszernek. Azzal, hogy 2017. március 31-én az összes, 8921 milliárd forintra vonatkozó felhívás kikerült a polcra, az előző fejlesztési ciklushoz képest ötéves előnybe kerültünk. Öt évvel több ideje marad a vállalkozásoknak a források felhasználására, a fejlesztések megvalósítására, így fel sem fog merülni az, ami miatt az előző periódusban aggódnunk kellett: hogy Magyarország forrást veszítene.

A Brexit ebben mennyire játszik szerepet? Hiszen Nagy-Britannia nettó befizető volt.

Az már elég jól látszik, hogy 2020 után lényegi elemeiben alakul át a kohéziós politika, de a brexit miatt már hamarabb előfordulhat, hogy az Európai Unió kénytelen lesz csökkenteni a fejlesztési keretet. Theresa May néhány napja ténylegesen el is indította a britek kilépési folyamatát, és ami, ha 2019-re valóban meg is történik, akkor jelentős változásokra lehet számítani, aminek a központi kérdése az lehet majd, hogy mely tagállam fogja átvállalni azt az anyagi terhet, amelyet eddig Nagy-Britannia viselt nettó befizetőként az EU-ban. Erre egy felelős kormánynak meg kell próbálnia felkészítenie az ország gazdaságát, és úgy látjuk, hogyha 2019-re lekötjük a fejlesztési forrásokat, akkor Magyarország nem eshet majd el egyetlen eurócenttől sem. Persze a Bizottság is próbál eredményeket elérni a brit kormánnyal szemben, meglátjuk, ez mire lesz elegendő.

Összehasonlításként hogyan állunk a többi régiós országnál a pénzek szerződéses lekötésében, és a támogatások kifizetésében?

A visegrádi négyek tekintetében abszolút az élen járunk. Nálunk a meghirdetett forráskeret 100%-on áll, míg a cseheknél, lengyeleknél és szlovákoknál 60-70% környékén mozog. A támogatási, szerződési és kifizetési adatok alapján is kiemelkedő teljesítményt nyújt Magyarország, és magasan az első helyen áll a V4-ek között. Hazánkban a rendelkezésre álló keret százalékában a megkötött szerződések 49%-os, a kifizetett támogatások pedig 22%-os arányt mutatnak a február végi adatok szerint.

A balliberális ellenzék szerint: „a fejlesztési támogatási rendszer lényege nem az, hogy a lehető leggyorsabban szétosszuk az ingyenpénzt, hanem hogy azok a fejlett országokhoz való felzárkózást szolgálják. Hiába hívunk le minden eurócentet, ha azok nem oda mennek, ahová kellene, és kevéssé járulnak hozzá az ország fenntartható fejlődéséhez, az uniós átlagszinthez való közeledéshez. S a kabinet azért próbálja meg elkölteni a pénzeket, mert nem biztos abban, hogy 2018 után kormányon marad.” Mi erről a véleménye?

Az európai uniós hét éves fejlesztési ciklusok nem esnek egybe a magyarországi négyéves kormányzati ciklusokkal, így annak, hogy a jövő évi választások miatt diktálnánk egy viszonylag feszes tempót, vajmi kevés értelme van. A 2014-2020-as periódus elején meghoztuk a döntéseket a fejlesztéspolitikai intézményrendszer és a forrásfelhasználások tekintetében, nagyobb átláthatóságot, dinamikusabb pályázati rendszert és a gazdasági szereplők nagyfokú támogatását tűztük ki célul. Ezek természetesen politikai elképzelések mentén kialakított irányok, amelyek mind a magyar gazdaság érdekeit és a hatékony forrásfelhasználást hivatottak elősegíteni.

De mégis mi állhat a háttérben, hogy míg a Jobbik szerint a korrupció melegágya az uniós lehívás, addig a szocialisták szerint pedig a fejlesztéseknek semmilyen hatása sem lesz 2020 után a magyar gazdaságra? Talán attól tartanak, azt sérelmezik, hogy nem a multikhoz kerül a pénz?

Nézze, a szocialistáknak már egyszer volt esélye arra, hogy jól használják fel az uniós pénzeket, ezt ők nem tették meg. Ezt egyébként a napokban nyilvánosságra hozott KPMG-tanulmány is megerősíti, az egyik legfőbb tanulsága az, hogy a 2007-2013-as ciklusban nem történt meg a hatékony forrásfelhasználás. A Jobbik pedig még csak soha nem is kapott akkora társadalmi felhatalmazást, hogy ezzel foglalkozhasson. A magyar kormánynak van egy jól kialakított, protekcionista nézőpontja, amely arról szól, hogy elsődleges cél a hazai vállalkozások fejlesztése, támogatása. Éppen ezért a mostani fejlesztési ciklus forrásainak 60%-a célzottan gazdaságfejlesztésre fordul.

Azért lehet versenyhátrányról beszélni? A beruházásokat nem azért kell gyorsabban megvalósítani idehaza, mint a fejlettebb nyugati államokban, hogy csökkenjenek a különbségek?

Kiemelt cél, hogy a nyugat-európai országokhoz képest meglévő versenyhátrányunkat csökkentsük. Ezt úgy tudjuk elérni, ha fejlődési tempónk gyorsabb, mint például az osztrákoké, hiszen, ha ugyanazon az intenzitási szinten dolgoznánk, a különbségek aránya ugyanakkora maradna. A versenyhátrány ledolgozásában a kohéziós politika kulcsfontosságú, a felhívások kiírása célzottan, a társadalmi igényekre választ adva történik. Ennek a sikerét igazolja vissza az is, hogy a legtöbb kiírásra kétszeres, háromszoros túljelentkezéssel találkozunk.

Hogy állunk Brüsszellel az „előleg-vitában”? Mennyi a valóságtartalma annak, hogy a nyertes pályázók nálunk túl magas, 50 százalékos előleget kapnak a magyar adófizetők pénzéből, amit aztán nem teljesítés esetén nagyon nehéz visszaszerezni?

Ez egy álvita. Ma hazánkban nem az a baj, hogy egy kkv ne tudna hitelhez jutni, a gond sokkal inkább a tőke hiányában keresendő. Így, ha minél magasabb arányú előleget tudunk odaadni, akkor annál hatékonyabban tudjuk megoldani a magyar vállalkozások tőkeproblémáját. A brüsszeli elszámolásokkal kapcsolatosan pedig nem szükséges aggódni, ezeket a kérdéseket a magyar kormány mindig is kézben tartotta.

Hogyan tudják elérni azt a célt, hogy a civil szervezetek, vállalkozások, önkormányzatok minél hamarabb pénzhez jussanak?

Az első nagyon fontos mérföldkő ebben az volt, hogy 2017. március 31-től 100%-os legyen a forrásmeghirdetés, azaz az összes, közel 9000 milliárd forintnyi támogatás felhívása kiírásra kerüljön. Ezt sikeresen teljesítettük. A második nagy feladat az az, hogy egy év múlva, 2018 márciusának végén a teljes forráslekötés megtörténjen, azaz minden európai uniós forrásnak meglegyen a gazdája.

Tudtommal a 2020-tól kezdődő uniós ciklus fejlesztési keretei leghamarabb 2022 végén nyílnak meg, azaz lesz legalább három év, amikor nagyon kevés forrás érkezik. Ha ez így van, felkészültek erre az időszakra? Tehát mi várhat 2020 után?

Jelenleg azt tudjuk biztosan, hogy 2020 után jelentősen megváltozik a kohéziós politika, és valószínű, hogy a mostanihoz hasonló mértékű pénzek ebben a formában nem fognak hazánkba érkezni. A magyar kormány néhány hónap múlva veszi át a V4-elnökséget, aminek az egyik fő kérdése az lesz, hogy miként tud ez a régió felkészülni a 2020 utáni időszakra.

Említettük az előlegkifizetési vitánkat Brüsszellel. A 2007-2013-as pénzügyi ciklus zárásával kapcsolatban lesznek, lehetnek-e viták, főleg, ha a 4-es metró beruházása körüli korrupciós ügyre gondolunk?

Számítunk ilyen jellegű vitákra, a zárószámlák kiküldése a Bizottság felé éppen ezekben a hetekben esedékes. A négyes metró ügye azért más, mert ott viszonylag nehéz vitatkozni, a jelentés nagyon komoly és nagyon konkrét állításokat fogalmaz meg. Ez az elmúlt 27 év legnagyobb korrupciós ügye, ami jelen állás szerint nem kis mértékű pénzvisszafizetéssel fog zárulni.

Végezetül: hány olyan uniós tagállamot ismer, ahol az ellenzék nap mint nap külföldön rossz hírét kelti saját országának, és a nemzeti érdek ellen dolgozik?

Az elmúlt évek egyik legszembeszökőbb jelensége az Magyarországon az ellenzék részéről, hogy abban az esetben, ha itthon alkalmatlanok a vitára, egyből külföldön igyekeznek panaszt tenni hazánkkal szemben. Mi ebben különösen az élen járunk, de vannak arra statisztikák, hogy mely tagállamból hány bejelentés érkezik például az OLAF-hoz. A magyarországi bejelentések száma az országok között egyébként a középmezőnyt jelenti.

 

Medveczky Attila