Népszínház magas művészeti fokon

2017. augusztus 06. vasárnap, 09:38 Medveczky Attila
Nyomtatás

Több öröm volt, mint nehézség

Balázs Péter, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója: „bérleteseinkkel, több mint 13 ezer emberrel folyamatos kapcsolatot ápolunk. Így személyesen értesülök arról, mi tetszik nekik, mit hiányolnak, mit szeretnének. A műsortervet pedig úgy kell kialakítani, hogy minden műfaj megjelenjen a színházunkban.”

Tíz éve igazgató a Szolnoki Szigligeti Színházban. Évente több mint tíz darabot mutatnak be. Milyen évadot zárt a szolnoki színház, és milyen gondolatok fogalmazódtak meg önben, mikor visszapillantott az elmúlt tíz hónapra?

– Röviden: nagyon sikeres évadot zártunk. Hosszabban: soha sem lehetek elégedett azzal, amit elértünk. Ügyesebb munkaszervezéssel, a színház iránt a mostaninál is nagyobb odaadással elkerülhettünk volna bizonyos nehézségeket. Sajnos voltak olyan hibák is, melyek épületünk állapotából fakadnak, de több öröm volt, mint nehézség. Kiemelendő, fenntartónk, Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata odafigyelő, ügyszerető, baráti viszonya a színházzal. Nincs olyan kérés, kérdés, amit meg nem hallgatnának. A testület a lehetőségeihez képest segít, és keresi a megoldásokat. Ezt olyan szeretetteljes viszonynak tartom, mint társulatunk részéről a színházi munkában való maximális részvételt, a teljes művészi és műszaki odaadást. A Vidéki Színházigazgatók Egyesületének elnökhelyetteseként elég nagy a rálátásom más színházak helyzetére is, a mi sikereinek nyitja, a közösségből fakadó, egymást segítő, egyéni képességeket messze elismerő társulatban gyökerezik. A Szigligeti Színház társulata országos viszonylatban kicsi, emiatt nálunk egy alkalmazotti munkaviszonyban álló színész sokat dolgozik. Csak így tudjuk megoldani, hogy kiváló színészeink képességeiknek megfelelő feladatot kapjanak, és élnek is vele.

Mi az oka az épület állagromlásának?

– 25 évvel ezelőtt az akkori Jugoszláviából jöttek felújítani színházunkat. Sajnos az elemeket már nem tudjuk pótolni. Teljesen elavult az infrastruktúra, így a víz- és villanyvezeték. A nyílászárókat ki kellene cserélni, és a fűtési rendszert is korszerűsíteni kellene. Negyed század alatt hatalmasat fejlődött a színháztechnika, de nincs forgószínpadunk, és lámpaparkunk is elavult. Évente jelentős összeget költünk színház infrastruktúrájának javítására, azért, hogy működni tudjunk. Viszont ezek „tűzoltó” akciók, remélem, hogy a jövőben lesz mód a méltó felújításra.

Mennyi bemutatót tartottak, növekedett a bérletesek és a nézők száma?

– Az Anconai szerelmeseket eddig szinte az ország összes színházában bemutatták, de mi csak 2016 őszén mutattuk be. Sikerét bizonyítja, hogy 2017 őszétől a József Attila Színházban – melynek vezetőségével nagyon jó a kapcsolatunk – játssza a társulat. A Vidám kísértetek volt a következő premierünk, amit nemrég, június 24-én játszottunk a Szarvasi Vízi Színházban, és 25-én a Békéscsabai Önkormányzat díszudvarán. Ezzel zártuk igazán az évadot… Ezt a Szent Johanna követte, amit a Nemzeti Színházban is nagy sikerrel mutattunk be a Mikve című produkcióval együtt. Büszkék vagyunk rá, hogy a Szent Johanna előadásunkat a közelmúltban az MTV5 is rögzítette. Negyedik bemutatónk, a My Fair Lady nagymusical hatalmas sikerét az is bizonyítja, hogy a Soproni Petőfi Színházban folytathatja útját, és amint tavaly a Hello, Dolly!, a Szolnoki Szimfonikusokkal a közönség egyik kedvence lett. A Kőszívű ember fiai élő társadalmi problémákat tárt elénk, emberi sorsokat mutatott be, a nézőket könnyekre fakasztotta. Bizony, bárki bármit is mond, a közönségnek szüksége van a romantikára, olyan darabra, amely a hazaszeretetről, a becsületről, az önfeláldozásról szól. Szezonunkat, Heltai Jenő Naftalinjával zártuk. A Süsü, a sárkány sikere azt mutatja, hogy az olyan nívós mesejátékra, mint amelyet Csukás István szerzett, hatalmas az igény. A Felelni kell c. produkcióval emlékeztünk meg október 23-áról. Az 1956-os emlékzászlót, melyet színházunk előcsarnokában helyeztünk el, Wittner Mária adományozta. Ő hímezte, és Jézus képe látható a zászló közepén. Wittner Mária most töltötte be 80. születésnapját, amelyhez az egész társulat nevében gratulálunk, jó egészséget, hosszú életet kívánunk neki. A Nemzeti Összefogás Napjára Valami fáj, ami nincs címmel június 4-én mutattuk be produkciónkat, amit a Szolnok Televízió sugárzott, és jövőre műsorra kerül. A műsort női szerzők műveiből állítottuk össze. Tehát női szemmel és szívvel mutatta be a trianoni tragédiát. Míg ez a sok produkció született, a színház vendégként szerepelt a Hello, Dolly!-val a Thália Színházban, az Anconai szerelmesekkel a József Attila Színházban, a Szent Johannával és a Mikvével a Nemzetiben, a Vidám kísértetekkel a Klebelsberg Kultúrkúriában. Nem csak mi vendégeskedtünk, hanem hozzánk is érkeztek vendégjátékokkal. Az ’56 Egy nép kiáltott c. produkcióval a Duna Művészeti Társaság az 1956-os rendezvénysorozathoz méltó előadást tartott nagyszínpadunkon. Ide tartozik Kiss József Az angyalok nem sírnak c. darabjának felújítása – öt előadást a szolnoki iskolások tekintettek meg, és október 23-án díszelőadást tartottunk. Majd a Vidnyánszky Attila által rendezett Gulag virágait, a Nemzeti Színház vendégjátékát tekinthették meg Szolnokon. A Szerencsekrajcár című mesejátékkal a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes szórakoztatta a gyerekeket. Herdy Mária Zrínyi Ilona monodrámáját Juhász Róza remek szereplésével a Klebelsberg Kultúrkúria hozta le Szolnokra, míg az Angyalföldi balladát a József Attila Színház. A 2016–2017-es évadban kétszer is játszottak nálunk a Nemzeti Színház művészei a Tóth Ilonka előadásával. Szép számmal jelentkeztek a tőlünk indult Ádámok és Évák Ünnepére az általános és középiskolás tanulók, akik a 19–20 század magyar íróinak műveiből készülhetnek. Szilveszteri gálaestünknek idén volt a 10. jubileumi előadása a Duna TV-ben. Reméljük, hogy jövőre is igényt tart az MTVA a közvetítésre, hiszen ezt a műsort, a határon túliak is láthatják. És most térjünk rá a „rideg”, de sokat mondó számokra. 130 035 bérletesünk volt. 274 előadásunkat – ebbből 44-et a Szín-Mű-Helyben – 110 610 néző tekintette meg. Így színházunk látogatottsága, pótszékes nézőinket is beleszámítva 101,5%.

Ami nagyon jó arány. Egy ilyen összetartó társulatból lesznek, akik máshová szerződnek?

– Társulatunkból egy művész sem távozik tőlünk. Vendégeket természetesen hívunk. Így Gyöngyössy Katalint, Szente Vajkot, Kautzky Armandot, Mihályi Győzőt, Bot Gábort, Járai Mátét, Lőrincz Juditot, Juhász Leventét, Sebestyén Csabát, Kispál Anitát, Túri Lajost, Méhes Lászlót, Málnay Leventét, Csiszár Imrét, Túri Erzsébetet, Horváth Katát, Rózsa Istvánt, Horesnyi Balázst, Balla Ildikót, Langmár Andrást, Juhász Katit, Szakács Györgyit, Kovács Ivett Alidát, Tassonyi Zsoltot, Dobszay Pétert.

Mit láthatunk jövőre a nagyszínházban?

– Stella Adorján Janika című darabját mutatjuk be elsőnek, szeptember 22-én Molnár László színművészünk rendezésében, és a főszerepet Kertész Marcella alakítja. Ezt követi október 6-án Somogyi Gyula–Eisemann Mihály–Zágon István Fekete Pétere Méhes László rendezésében. A Janikát már évad végén próbáltuk, már csak fel kell újítani, így nyugodtan készülhetünk Dürrenmatt egyik legnagyobb sikerű, Fizikusok című drámájára, amelynek Kautzky Armand játssza a főszerepét, és amelyet Kiss József rendez. Ezt Huszka Jenő–Martos Ferenc Lili bárónője követi, s én rendezem ezt az operettet, amit december 15-én mutatunk be. Az évet a szilveszteri gálaműsorral zárjuk. Február 16-án Shakespeare Macbeth című tragédiáját láthatják Csiszár Imre rendezésében, Barabás Botonddal a főszerepben. Az évad végén Bolba Tamás–Szente Vajk–Galambos Attila Csoportterápiáját mutatjuk be a szolnoki színpadon Szente Vajk rendezésében. A Szín-Mű-Helyben szeptemberben lesz látható Marsha Norman Jóccakát, anya című darabja Radó Denise rendezésében. Novemberben két egyfelvonásos darabot mutatunk be egy este keretében; Karinthy Ferenctől a Dunakanyart, Molnár Ferenctől a Marsallt. Erős, változatos, eklektikus évadnak nézünk elébe, sok-sok remek alakítás lehetőségével. S hogy mi kell mindehhez? Madách Imre fennkölt gondolatait hívom ehhez segítségül: emelkedett szív, erős kar, tettdús élet, végtelen és folyamatos munka a cél elérésére, képesség a fölöttünk zengő szózat meghallására, megértésére. Az érdekek mocskától távol eső, egymást és a családot szerető teljes élet felé törekszünk. S ez számunkra Thália védőszárnya alatt a teljes szabadságot, azaz a rendet hozta el.

Az évad összeállítása előtt kikérik a nézők véleményét, vagy 10 év alatt megismerte, mely előadásokra ülnek be a legszívesebben?

– Valóban, az elmúlt 10 év alatt megismertem a nézők igényeit. 29 bérletet kínálunk. Bérleteseinkkel, ezzel a több mint 13 ezer emberrel folyamatos kapcsolatot ápolunk. Így személyesen értesülök arról, mi tetszik nekik, mit hiányolnak, mit szeretnének. Ez az eklektikus műsorterv, ami minden műfajt igyekszik felölelni, elfogadható, és tetszik a nézőknek. A régi bérleteket folyamatosan megújítják, és ez a 13 ezer bérletes hatalmas szám egy 73 ezer lakosú városban.

Csak szolnokiak a bérletesek?

– Jönnek az agglomerációból, sőt szerte az országból, ami nagy öröm számunkra, és a színészeknek dicsőséget jelent; olyan színházat hoztunk létre, mely közkedveltté vált.

Odafigyel arra, hogy az adott művész évadról évadra fejlődjön szerepei által?

– Ez nem is kérdés. Vezető színészeinket, és a fiatalokat olyan szerepekkel látom el, hogy játékuk alapján fejlődjenek, megmutathassák akár drámai, akár komikus oldalaikat, és az évek során eljussanak például a Makrancos Katáig, Petruchióig, a Svejkig, a Johannáig, a Macbethig. Természetesen sokfajta színház létezik, mindegyiknek létjogosultsága van, és vezetőik másként gondolkodnak. A mi színházunk a színészek erősségére és a szerepek adta lehetőségekre koncentrál, és nem a rendezői önmegvalósításra, alternatív megoldásokra.

 

Medveczky Attila