2006.12.15. 

A jogok talaján

A napi hírözön közepette kissé árnyékos oldalon maradt a Román Akadémiai Társaság parlamenti szemináriuma az autonómiáról. Pedig - talán nem túlzás, ha ilyen megvilágításba helyezzük az eseményt - az utóbbi évtized(ek)ben nem történt meg az, hogy egy román intézmény épp a székelyföldi autonómiáról kezdeményezzen párbeszédet. Erre persze aligha gyűjthetőek perdöntő bizonyítékok, ám azzal mindenképp a megállapítások valós talaján maradunk, ha a kezdeményezés abszolút egyedi jellegét hangsúlyozzuk. A szeminárium formai és tartalmi vonatkozásai pedig eme egyediség eredetiségére is rávilágítanak.

Hogy egy ilyen közvitára elsősorban aktív politikusokat hívnak, nyilván arra utal, hogy a szervezők a megvalósíthatóság, ha úgy tetszik, a pillanatnyi gyakorlatiasság szemszögéből tekintenek a kérdésre. Vagyis arra kíváncsiak, hogy a politikai érdekek mentén - amelyek összességükben is csak részben tükrözik a társadalom elvárásait - miként lehet a kérdésre válaszolni. Maga a témafelvezetés pedig már egyenesen a hatalmi gondolkodás mögöttes tartalmait hozza felszínre. Azokat a sokszor észrevehetetlen megközelítéseket csomagolják párbeszédessé, amelyek sokkal közelebb állnak a mit adhatunk meg hatalmi pozíciónkból, mint a mi és hogyan valósítható meg az egyenlő partnerek között az alapvető jogok tiszteletben tartásával. Mert az önrendelkezés olyan alapvető közösségi jog, amely nem függhet egyetlenegy közpolitikai megoldástól, csakis fordítva: a közpolitikai megoldás az az eszközrendszer, amely az önrendelkezési elvet érvényesíti. Mint ahogy egyetlen térség gazdasági fellendülése sem képzelhető el az ott lakók közvetlen és aktív hozzájárulása nélkül, mert akkor - történjék bármilyen magas elmék stratégiája alapján - nem fejlesztésnek, hanem gyarmatosításnak hívják.

A székelyföldi autonómia első nyilvános román-magyar vitáján feltett kérdések tehát - milyen közpolitikai kérdést próbál megoldani az autonómiajavaslat, és megoldaná-e valóban, készültek-e hatástanulmányok a tárgykörben, és alkalmazása milyen hatással lenne a többség-kisebbség viszonyra - a hazai román elit közgondolkodásának látleletei is. Amely - valamiféle birtoklási ösztöntől vezérelve talán - összetéveszti a célt az eszközökkel. Pedig a romániai, s ezen belül a székelyföldi magyar közösség - hallgatva a konfliktusmegelőzés követelményére - az önrendelkezés korlátozott, államon belüli formájával, vagyis alapvetően az őt megillető szabadsággal kíván élni.

(forrás:Háromszék)